Nagy István (író)

Ma a Nagy István (író) olyan téma, amely a társadalom különböző területein vált aktuálissá. A politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a technológiáig a Nagy István (író) olyan érdekességgé vált, amely vitákat és elmélkedéseket generál. Az idő múlásával a Nagy István (író) hatása nőtt, közvetlenül vagy közvetve a lakosság széles körét érintve. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Nagy István (író) különböző aspektusait, és elemezzük a kortárs valóságra gyakorolt ​​hatását, valamint a jövőre nézve lehetséges következményeit.

Ez a szócikk az író Nagy Istvánról szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy István (egyértelműsítő lap).
Nagy István
Élete
Született1904. február 22.
Kolozsvár
Elhunyt1977. április 24. (73 évesen)
Kolozsvár
SírhelyHázsongárdi temető
GyermekeiNagy Károly
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy István témájú médiaállományokat.

Nagy István álneve Gyökér István (Kolozsvár, 1904. február 22. – Kolozsvár, 1977. április 24.) erdélyi magyar író, a Román Akadémia tagja, Nagy Károly pedagógus apja.

Élete

Munkáscsaládban született, a Fellegvár sziklalakásainak egyikében, a Sáncalján nőtt fel. Az elemi iskola ötödik osztályát félbehagyva asztalosmesterséget tanult. 1920-ban a gyufagyárban inassztrájkot szervezett, 1922-ben a bútorgyárban szakszervezeti főbizalminak választották. Vándormunkásként dolgozott Bukarestben, Brăilán és Galacon. Visszatérve Kolozsvárra bútorasztalos lett és részt vett a Román Munkássegély szervezésében. 1933-34-ben Józsa Bélával szerkesztette és írta az Írjatok! című kommunista szépirodalmi lapot. Munkásmozgalmi tevékenysége következtében megjárta Jilava és Doftana börtöneit. 1940-ben munkaszolgálatra hívták be, majd Caracalba internálták. 1943-ban részt vett a szárszói konferencián. 1945-ben főszerkesztője volt a Képes Újságnak, 1945 után a Román Munkáspárt kolozsvári tartományi bizottságának tagja lett, majd nemzetgyűlési képviselő. 1948-1952 között a Bolyai Tudományegyetem tanára és rektoraként működött. 1952-ben felfüggesztették párttagságát azzal az indokkal, hogy együttműködött a fasiszta népi írókkal. 1954-ben rehabilitálták, 1955-ben állami díjjal tüntették ki.

Első írásait a Gaál Gábor szerkesztette Korunk, a Józsa Béla szerkesztette Szolidaritás és a kolozsvári Világosság közölte. 1936-ban Özönvíz előtt című drámájával díjat nyert az Erdélyi Helikon pályázatán. Munkatársa volt a Magyar Csillagnak, a Kelet Népének, a Szabad Szónak és a Népszavának.

Pályájának és műveinek megismertetéséhez jelentős mértékben hozzájárult Abafáy Gusztáv.

Művei

Nagy István kollégáival a Bolyai Egyetemen
Sírja a Házsongárdi temetőben
  • Mivé lettek?; szerzői, Cluj-Kolozsvár, 1932
  • Földi Jánost bekapta a város, kisregény, Kolozsvár, 1932
  • Nincs megállás, regény, Kolozsvár, 1933
  • Vékony az ajtó, novellák, Kolozsvár, 1934
  • Külváros, Kolozsvár, 1939
  • Oltyánok unokái I. Kolozsvár, 1941, I-II. Budapest, 1941
  • A szomszédság nevében, regény, Budapest, 1941
  • A Boldog utcán túl, elbeszélések, Budapest, 1943
  • A föld hazahív...; Központi Sajtóvállalat, Bp., 1943 (Új Élet regénytár 322.)
  • Aki lemaradt a hajóról; Aurora, Bp., 1943
  • Ami mindennél erősebb...; Központi Sajtóvállalat, Bp., 1944 (Új Élet regénytár 341.)
  • ...és csend lett újra; Központi Sajtóvállalat, Bp., 1944 (Új Élet regénytár 345.)
  • A kövérek százada; Móricz Zsigmond Kollégium, Kolozsvár], 1945 (Kis magyar írások)
  • Bérmunkások, munkásjellemek, Kolozsvár, 1945
  • Özönvíz előtt, dráma, Kolozsvár, 1945)
  • Ember a jég hátán, kisregény, Kolozsvár, 1945
  • Leggonoszabb ellenségünk a sovinizmus; Igazság, Kolozsvár, 1946
  • Réz Mihályék kóstolója, regény, Budapest, 1946
  • Erdélyi úton, cikkgyűjtemény, Kolozsvár, 1947
  • A gyár ostroma, színdarab, Kolozsvár, 1947
  • Nincs megállás. Két kisregény; Nyugat, Bp., 1948
  • Minden jog a szerzőé, kisregény, 1950
  • Egy év a harmincból, regény, 1951
  • A legmagasabb hőfokon, regény, 1952
  • Ünnep a mi utcánkban, novellák, 1952
  • A mi lányaink, regény, 1954
  • Huszonöt év I-II., karcolatok, novellák, elbeszélések, 1956
  • A harc hevében, irodalmi vallomások és észrevételek, Marosvásárhely, 1957
  • Hetedhét országon keresztül Indiába, riportkönyv, 1957
  • Szívesen, máskor is, novellák, 1959
  • Az asztalos meséje. Elbeszélések; Ifjúsági, Bukarest, 1959
  • Ácsék tábort vernek, ifjúsági regény, 1961
  • Íróavatás, vallomások, 1961
  • Nézd meg az anyját..., vígjáték, 1964
  • Szépségverseny, novellák, 1964
  • Városi hétköznapok, regény, 1964
  • Sáncalja, önéletrajzi regény I., 1968
  • Ki a sánc alól, önéletrajzi regény II., 1969
  • Hogyan tovább? önéletrajzi regény III., 1971
  • A piros szemű kiskakas. Novellák; bev. Sőni Pál; Dacia, Kolozsvár, 1972 (Tanulók könyvtára)
  • Az aranykakas krónikája. A Dermata cipő- és bőrgyár története, Kolozsvár, 1971
  • Szemben az árral. Önéletrajzi regény. 1935–1944; Kriterion, Bukarest, 1974
  • Az asztalos meséje. Az író meséi. Novellák, elbeszélések; bev. Szász János; Creangă, Bukarest, 1985
  • Kilincselők; vál., előszó Mózes Attila; Kriterion, Bukarest, 1988
  • Aki lemaradt a hajóról; Hét Krajcár, Bp., 2004

Források

Kapcsolódó szócikkek