Abafáy Gusztáv

A következő cikk a Abafáy Gusztáv hatását vizsgálja a mai társadalomra. A Abafáy Gusztáv az évek során érdeklődés és vita téma volt, amely ellentmondásos véleményeket generált a szakértők és a nagyközönség körében. Ez a figura/személy/téma kitörölhetetlen nyomot hagyott a populáris kultúrában, politikában, gazdaságban és a modern társadalom sok más aspektusában. Részletes elemzéssel megpróbáljuk megvilágítani a Abafáy Gusztáv hatását a különböző területeken, valamint megvizsgáljuk a relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Különféle perspektívákkal foglalkoznak, és olyan érveket fognak bemutatni, amelyek elmélkedésre és vitára hívnak fel ebben a témában.

Abafáy Gusztáv
Élete
Születési névÖffenberger Gusztáv
Született1901. szeptember 12.
Budapest
Elhunyt1995. március 2. (93 évesen)
Landshut
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza

Abafáy Gusztáv, született Öffenberger Gusztáv (Budapest, 1901. szeptember 12. – Landshut, 1995. március 2.) romániai magyar író, publicista, irodalomtörténész.

Életpályája

Tanulmányait Brassóban kezdte, majd Budapesten hallgatott jogot. Tanulmányai befejezése után Brassóba költözött, ahol magántisztviselőként dolgozott. 1935-től jelentek meg írásai a Brassói Lapokban, az Erdélyi Helikonban, a Pásztortűzben és a Független Újságban. 1937-ben Jancsó Elemérrel és Szemlér Ferenccel közösen szerkesztette az Új erdélyi antológia című kiadványt. 1947-ben Marosvásárhelyre került, ahol szintén újságírással foglalkozott, majd a bukaresti Állami Könyvkiadó magyar szerkesztőségének első főszerkesztője lett. 1948-ban a Bolyai Tudományegyetemen előadótanáraként[1] működött, majd 1951-ben, szintén Kolozsváron, akadémiai könyvtárossá nevezték ki, majd tudományos főkutatónak. Adatgyűjtő és bibliográfusi munkájával hozzájárult a romániai magyar próza történetének, így Nagy István pályájának és műveinek ismeretéhez, a Bolyaiak hagyatékának feltárásához. A főiskolai színjátszás számára színpadra alkalmazta Bolyai Farkas A párizsi per című drámáját.

1968-ban nyugdíjba vonult,[2] később Magyarországra, majd onnan Németországba költözött.[3]

Főbb munkái, publikációi

  • Új erdélyi antológia. Abafáy Gusztáv, Bözödi György, stb. írásai; Minerva, Kolozsvár, 1937
  • Adolf Menschendörfer: "Der Büffelbrunner". Erdélyi Helikon, 1935. 10. sz. 755-757 l., Német szépirodalom. Erdélyi szász irodalom
  • Németh László: Gyász. Erdélyi Helikon, 1936. 3. sz. 217 l., Magyar irodalomtörténet és kritika
  • A Dosztojevszkij hagyaték. Erdélyi Helikon, 1936. 6. sz. 450-455 l., Orosz irodalomtörténet és kritika
  • Ortega módszere. Erdélyi Helikon, 1936. 474 l., Filozófia
  • Márai Sándor: Napnyugati őrjárat. Erdélyi Helikon, 1936. 7. sz. 554-555 l., Magyar irodalomtörténet és kritika
  • Katherine Mansfield. Erdélyi Helikon, 1936. 9. sz. 711-713 l., Angol irodalomtörténet és kritika
  • Móricz Zsigmond németűl. Erdélyi Helikon, 1937. 1. sz. 64-67 l., Magyar irodalomtörténet és kritika
  • Tibold Márton. Molter Károly regénye. Erdélyi Helikon, 1937. 7. sz. 526-528 l., Magyar irodalomtörténet és kritika
  • Utunk. A Román Népköztársaság Írószövetségének lapja. Tíz év közleményei. 1946 június–1955 december; összeáll. Abafáy Gusztáv; Intreprindea Poligr., Cluj, 1957
  • Kovács György írói útja (a Kacsó Sándorral és Sőni Pállal közös Három portré című kötetben, 1963)
  • Nagy István írói pályájának kezdetei (tanulmány) Nyelv- és Irod. tud. Köz., VIII (1964)
  • Asztalos István műveinek bibliográfiája (Bonyháti Jolánnal, Izsák József monográfiájának függeléke, 1967)

Megjegyzések

  1. ↑ Az előadótanár a román tanügyi rendszerben az egyetemi docensnek felel meg.
  2. ↑ Németh Júlia: Az írott szó vonzásában. Beszélgetés a hetvenéves Dávid Gyulával, Szabadság, 1998. november 26. Online hozzáférés
  3. ↑ Kovács Ferenc: Egy rádiós naplójából (IX.), Romániai Magyar Szó, 1997. október 18–19. Online hozzáférés

Források

Kapcsolódó szócikkek