Mohácsi-sziget

A mai világban a Mohácsi-sziget a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma lett. A Mohácsi-sziget eredetétől a mai hatásig tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya volt a különböző tudományágak szakértői számára. Hatása a kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági szférától terjed, jelentős hatást gyakorolva az emberek mindennapi életére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Mohácsi-sziget időbeli fejlődését és hatását, valamint azt, hogy milyen kilátásokkal és kihívásokkal néz szembe a mai világban.

Mohácsi-sziget
A Duna Mohácsnál
A Duna Mohácsnál
Besoroláskistáj
NagytájAlföld
KözéptájDuna menti síkság
Fontosabb településekMohács
Földrajzi adatok
FolyóvizekDuna
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Pozíció Magyarország térképén
Elhelyezkedése
Mohácsi-sziget (Magyarország)
Mohácsi-sziget
Mohácsi-sziget
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 00′ 20″, k. h. 18° 50′ 41″46.005650°N 18.844740°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 20″, k. h. 18° 50′ 41″46.005650°N 18.844740°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Mohácsi-sziget témájú médiaállományokat.

A Mohácsi-sziget (más néven Margitta-sziget) (horvátul: Vada) egy egykori Duna-sziget Magyarországon, Baranya- és Bács-Kiskun vármegyékben, egy kis, határon átnyúló déli része pedig vitatott hovatartozású Szerbia és Horvátország között. Nevét Mohács városáról kapta (Insulae Mohatsiensis). A Duna menti síkság részeként Magyarország egyik földrajzi kistája.

Földrajzi helyzete

A szigetet korábban a Duna zárta közre: a Bátánál kettéágazó folyó jobb oldali ága a Nagy-Duna, bal oldali ága a már csak részben meglévő Baracskai-Duna volt. Az egykori sziget[1] 25 km hosszan és 16 km szélességben terült el; mocsaras, holtágaktól szabdalt területén nem volt település.[2] A terület ma is magán viseli a folyó felszínformáló tevékenységének nyomait; legutóbb 1956-ban tarolta le a jeges ár az egész hátságot.[3] A feldarabolt Baracskai-Duna egyes részei ma a Ferenc-tápcsatorna (Baja–Bezdán-csatorna) részét képezik.

A sziget legfontosabb közútja a Nagybaracska és a mohácsi kompátkelés között húzódó 5107-es út, Hercegszántóval pedig az 5151-es út köti össze az itteni településeket, településrészeket. E két utat leszámítva a Mohácsi-sziget területén csak öt számjegyű országos közutak és számozatlan alsóbbrendű utak húzódnak.

Települések

Természetvédelem

A Duna-part és a sziget néhol elmocsarasodó, máshol kis vízfolyások által táplált morotvái (mintegy 1000 hektár) a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartoznak. Ezeken a területeken a gemenci erdőhöz hasonló ártéri társulások alakultak ki.[4] A Mohácsi-sziget déli részén a Karapancsa egy erdős, mocsaras tájegység. A vitatott hovatartozású Kengyiába is átnyúlik, magyarországi része a Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa tájegysége,[5] szerbiai része pedig a szerb Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum hatásköre alá esik.

A sziget növényzete

A kistáj nagy része potenciális erdőterület. Nagyobb részét ma már művelik, a természeteshez közeli növényzet inkább csak a Duna mentén maradt meg, de ezt az intenzív erdő- és vadgazdálkodás befolyásolja jelentősen. A természetes erdőtársulások közül a legjelentősebbek a tölgy-kőris-szil ligeterdők, az alacsonyabb ártéri szinteket pedig fűz- és nyárligetek foglalják el. Ezek jó része helyére kultúrerdőket: feketediósokat, nemesnyárasokat, akácosokat, fehér fűz ültetvényeket, fehér nyár ültetvényeket, néhol kocsányos tölgy ültetvényeket telepítettek.

A fűzligetek jellemző növénye a nyári tőzike (Leucojum aestivum).

A tölgy-kőris-szil ligeterdőkben nő a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), a közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), a kotuliliom (Fritillaria meleagris). Jellegzetes liánjaik a délies jerikói lonc (Lonicera caprifolium), illetve ritkán a ligeti szőlő (Vitis sylvestris). Több orchideafaj is előfordul, legjellemzőbb a békakonty (Listera ovata), illetve gyakori a zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha). A nyíltabb részeken, erdőszéleken gyakori a fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides).

Az egykori ligeterdők irtása mocsárréteket hozott létre, ezek feltűnő, védett növénye a réti iszalag (Clematis integrifolia). A holtágakban gazdag a hínárnövényzet, többé-kevésbé fejlett parti zonalitással. Néhol kisebb foltokban nő a vízi lófark (Hippuris vulgaris), egy helyen a békaliliom (Hottonia palustris).

A Duna medrében sajátos törpekákás növényzet alakult ki; ennek meghatározó fajai:

Az ártérből kiemelkedő löszdombokon sztyeppnövényzet maradványait találjuk:

Élőhelyek

Gyakori élőhelyek:

  • keményfás ártéri erdők,
  • fűz-nyár ártéri erdők,
  • csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok,
  • puhafás pionír és jellegtelen erdők,
  • üde cserjések.

Közepesen gyakori élőhelyek:

  • nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások,
  • állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár,
  • jellegtelen üde gyepek és magaskórósok,
  • mocsárrétek,
  • folyómenti bokorfüzesek,
  • nem zsombékoló magassásrétek,
  • homoki sztyepprétek,
  • keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők,
  • ártéri és mocsári magaskórósok.

Ritka élőhelyek:

  • jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok,
  • galagonyás-kökényes-borókás cserjések,
  • harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet,
  • jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok,
  • vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak,
  • áramló vízi (nagylevelű) békaszőlős, tündérfátylas hínár,
  • gyertyános – kocsányos tölgyesek,
  • tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár,
  • békaliliomos és más lápi hínár,
  • jellegtelen fátlan vizes élőhelyek,
  • őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott fasorok,
  • nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok,
  • üde természetes pionír növényzet,
  • zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak,
  • ártéri és mocsári magaskórósok,
  • kötött talajú sztyepprétek,
  • ősi fajtájú, gyepes és/vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök

Jellemző fajok

A szigeten mintegy 500–600 növényfaj él; közülük 30–40 védett.

Fontosabb özönnövények:

Történelem

A szigeten a rómaiak erődöt építettek. A török kiűzése után lakatlan maradt, erdők és mocsarak borították.[3]

Jegyzetek

  1. ↑ Mappa exhibens inundationem Insulae Mohatsiensis
  2. ↑ Margita (magyar nyelven). A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2009. január 11.)
  3. ↑ a b Ifju György: A Mohácsi-szigeten (magyar nyelven). Vendégváró. . (Hozzáférés: 2009. január 11.)
  4. ↑ Duna–Dráva Nemzeti Park (magyar nyelven). Független Ökológiai Központ Alapítvány. . (Hozzáférés: 2009. január 11.)
  5. ↑ Béda-Karapancsa vadászterület

Irodalom

  • Faludi Gábor - Nebojszki László: A Mohácsi-sziget kialakulása és vizeinek történelmi változásai, Hidrológiai közlöny, 2008. (88. évf.) 4. sz. 47-57. oldal
  • Nebojszki László: A Mohácsi-sziget, Természet világa - természettudományi közlöny, 2007. (138. évf.) 7. sz. 304-307. oldal
  • Gebhardt Antal: A Mohácsi-sziget és az Alsó-Duna árterének Mollusca-faunája, (Danubialia Hungarica, X.), Állattani közlemények, 1961. (48. köt.) 1-4. sz. 43-55. oldal
  • Boros Ádám: Notizen über die Flora der Mohácser Insel = Jegyzetek a Mohácsi sziget Flórájáról, Magyar botanikai lapok, 1922. (21. évf.) 1-12. sz. 71. oldal

További információk