Miloš Crnjanski

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Miloš Crnjanski témáját, elemezve a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. Eredetétől és fejlődésétől napjaink relevanciájáig, a társadalomra, a gazdaságra és a kultúrára gyakorolt ​​hatásain keresztül. Annak érdekében, hogy átfogó és részletes képet adjunk, kitérünk különféle szempontjaikra és szempontjaikra, valamint szakértői véleményekre és releváns tanulmányokra. Ezzel az átfogó elemzéssel arra törekszünk, hogy teljes megértést biztosítsunk a Miloš Crnjanski-ről és annak kortárs világunkra gyakorolt ​​hatásáról.

Miloš Crnjanski
Született1893. október 26.
Csongrád
Elhunyt1977. november 30. (84 évesen)
Belgrád
Állampolgársága
Nemzetiségeszerb
HázastársaVidosava Crnjanski (1921 – 1977. november 30.)
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • NIN Prize (A Novel about London, 1971)[1][2]
  • Dis-díj (1973)[3]
SírhelyeAlley of Distinguished Citizens[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Miloš Crnjanski témájú médiaállományokat.

Miloš Crnjanski (szerbül: Милош Црњански) (Csongrád, 1893. október 26. – Belgrád, 1977. november 30.) magyarországi szerb költő, író, diplomata.

Életútja

Miloš Crnjanski (magyarul: Czernyászky Milos) édesapja Toma Crnjanski az Osztrák–Magyar Monarchia egyik alacsonyrendű tisztviselőjeként kereste meg mindennapi kenyerét. Az alacsony növésű, ám bohém természetű és a gyakran forrófejű Tomát, politikai nézetei miatt a bánsági Iláncsáról a távoli Csongrádba száműzték. Édesanyja Marija Vujić háztartásbeli volt és csak szerbül beszélt, aminek Csongrádon nem sok hasznát vehette. Távol a szerb közösségtől született 1893. október 26-án Csongrádon a 20. századi szerb irodalom egyik legjelentősebb képviselője – Miloš Crnjanski.

Crnjanskinak a Csongrádon eltöltött éveiről nem maradtak emlékei, de a csongrádi emberekről, édesanyját idézve, mindig szépen beszélt.

A Crnjanski család 1896-ban Temesvárra költözött. A kis Miloš először a temesvári szerb ortodox általános iskolába járt. Berić tanító úr meghatározó személyiség volt a felcseperedő Miloš életében. A gimnáziumot már a Temesvári Piarista Gimnáziumban végezte el, akikről Crnjanski igen elismerően írt későbbi Lirika Itake i komentari című művében.

Első verseit gimnazistaként írta és a zombori „Golub” címet viselő szerb nyelvű ifjúsági lapban jelentette meg 1908-1911 között. 1912-ben a szarajevói „Bosanska vila” újságban jelent meg a "U početku beše sjaj" című költeménye. Ugyanebben az évben beiratkozott a rijekai (Fiume) Export Akadémiára. Ám itt nem sokáig maradt, 1913-ban Bécsben már orvostant hallgatott.

1914-ben kitört az első világháború és a fiatal Crnjanski mint megannyi honfitársa a Osztrák–Magyar Monarchia csukaszürke zubbonyában 1915-ben Galíciába került, a véres orosz frontra. Itt hamarosan megsebesült és Bécsben ápolták. Felépülése után 1916-ban Szegedre a MÁV igazgatóságára vezényelték. 1917-ben Komáromban, majd Esztergomban szolgált. Majd Olaszországba vezényelték és itt várta meg a háború befejeztét. A szörnyű háborús élmény és az „elveszett generáció” tudata, erősen meghatározta Crnjanski költészetét és prózáját (Lirika Itake /Ithaka lírája/ a hiábavalóság lírája, és a Dnevnik o Čarnojeviću /Čarnojević naplója/ – a háborús kiábrándultság, a világégés utáni lét értelmének megkérdőjelezése, a kallódó ifjúság és a szumátraizmus kisregénye).

Miloš Crnjanski 1918-ban még egy rövid időre beiratkozott a bécsi Export Akadémiára, ám hamarosan szakított a felbomló Osztrák–Magyar Monarchiával. 1919-ben végleg elhagyta Magyarországot, és mint megannyi hazai szerb értelmiségi Szerbiába költözött. Belgrádban telepedett le és az itteni Filológiai Egyetemen irodalmat hallgatott. Eközben a "Dan" című újságot is szerkesztette.

1921-ben feleségül vette a szépreményű Vidosava Ružić kisasszonyt. 1922-ben Pancsován (Pančevo) az ottani gimnáziumban tanított és írt.

1928-ban a berlini Szerb–Horvát–Szlovén Királyság Nagykövetségének sajtó attaséjaként dolgozott. 1935-ben a német fővárosban már tudósítóként kereste kenyerét. 1938-ban Rómából tudósított. 1941-ben Madridon és Lisszabonon keresztül Londonba érkezett. A második világháborút itt vészelte át, ám a világégés befejezése után, mint királypárti, nem kívánt a kommunista Tito Jugoszláviájában élni, így Londonban maradt. Az önként felvállalt száműzetés évei alatt a Crnjanski család nehéz anyagi gondok között tengette életét. Közben folyamatosan írt. Különösen érdekelte a magyarországi szerbek történelme és két legmarkánsabb regénye a XVIII. században játszódik (Seobe, Seobe druga knjiga) (Örökös vándorlás).

1965-ben tért vissza Jugoszláviába. Belgrádban élt 1977-ben bekövetkezett haláláig.

Művei

  • Maska, poetična komedija (Zagráb, 1918)
  • Lirika Itake (Ithaka lírája)(Belgrád, 1919)
  • Dnevnik o Čarnojeviću (Čarnojević naplója) (Belgrád, 1921) – lírizált modern kisregény
  • Podzemni klub (Földalatti klub)(Pancsova, 1921)
  • Naše plaže na Jadranu (A mi adriai partjaink) (Belgrád, 1927)
  • Boka Kotorska (Belgrád, 1927)
  • Seobe (Örökös vándorlás) (Belgrád, 1929) – a hazájából elűzött szerb nép hányattatásai
  • Ljubav u Toskani (Szerelem Toszkánában) (Belgrád, 1930)
  • Sabrana dela (Összegyűjtött művek) (Belgrád, 1930)
  • Knjiga o Nemačkoj (Németország könyve) (Belgrád, 1931)
  • Sveti Sava (Szent Száva) (Belgrád, 1934)- a szerb egyház megalapítójának élete
  • Odabrani stihovi (Válogatott versek) (Párizs, 1954)
  • Konak (Szabadka, 1958)
  • Itaka i komentari (Ithaka és magyarázatok)( (Belgrád, 1959) – önéletrajzi mű
  • Seobe druga knjiga (Örökös vándorlás második könyv) (Belgrád, 1962)- a szerbek a katolikus Habsburg Birodalomból az ortodox Oroszországba költözéséről szóló regény
  • Lament nad Beogradom (Lamentáció Belgrádért) (Johannesburg, 1962) – költői hattyúdal
  • Tri poeme (Három költemény) (Belgrád, 1965)
  • Kap španske krvi (Egy csepp spanyol vér) (Belgrád, 1971) – regény
  • Roman o Londonu (London regénye) (Belgrád, 1971) – a száműzetésben élő ember magányáról, tragédiájáról szóló, önéletrajzi motívumokkal megtüzdelt regény
  • Knjiga o Mikelanđelu (Michelangelo könyve) (Belgrád, 1981)
  • Embahade (Nagykövetségek) (Belgrád, 1985)

Magyarul

  • Örökös vándorlás. Regény; ford. Csuka Zoltán; Egyetemi Ny., Bp., 1941 (Délszláv írók)
  • Čarnojević naplója. Kisregény; ford. Csuka Zoltán; Európa, Bp., 1973
  • London regénye; ford. Ács Károly, bev. Stojan D. Vujičić; Magvető, Bp., 1975 (Világkönyvtár)
  • Egy csepp spanyol vér; ford., utószó Csuka Zoltán; Szépirodalmi, Bp., 1979 (Olcsó könyvtár)
  • Ithaka; ford. Ács Károly et al.; Forum, Újvidék, 1993

Szumátraizmus

Crnjanski "szumátraizmusa" a kozmopolitizmus és a panteizmus ötvözete, új lírai életérzés, amely a messzeség motívumát és a távoli dolgok, történések összefüggéseit, egymásra utaltságát, illetve hatását hirdeti (Lirika Itake, Dnevnik o Čarnojeviću, Lament nad Beogradom).

Jegyzetek

  1. ↑ Добитници Нинове награде за књижевност. (Hozzáférés: 2017. február 24.)
  2. ↑ НИН online. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  3. ↑ Градска библиотека "Владислав Петковић Дис" Чачак  » Добитници награда. (Hozzáférés: 2017. február 23.)
  4. ↑ 8283944

Források

  • Gordana Vučinić: Miloš Crnjanski seobe kao sudbina (Beograd, 1993)
  • Sto najznamenitijih Srba (Beograd, 1993)
  • Jovan Deretić: Istorija srpske književnosti (Beograd, 1982)
  • Milosevits Péter: A szerb irodalom története (Budapest, 1998)