Mezei Ernő

A mai világban a Mezei Ernő olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Mezei Ernő a társadalom különböző területei számára releváns témává vált. Az egészségre gyakorolt ​​hatásától a gazdaságra gyakorolt ​​hatásáig a Mezei Ernő sok vitát váltott ki, és sokféle véleményt váltott ki. Ebben a cikkben a Mezei Ernő különböző szempontjait vizsgáljuk meg, és megvitatjuk a jelenlegi kontextusban betöltött fontosságát. Történelmi eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig a Mezei Ernő olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen.

Mezei Ernő
Portréja a Vasárnapi Ujságban (1901)
Portréja a Vasárnapi Ujságban (1901)
SzületettGrünfeld Ernő
1851. május 1.[1]
Sátoraljaújhely[1]
Elhunyt1932. október 25. (81 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1881–1884)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (5B-11-24)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei Ernő témájú médiaállományokat.

Mezei Ernő, 1875-ig Grünfeld Ernő[2] (Sátoraljaújhely, 1850.[3] május 1. – Budapest, 1932. október 25.) hírlapíró, országgyűlési képviselő, a Petőfi Társaság tagja. Mezei Mór hírlapíró öccse.

Pályája

Grünfeld Ignác birtokos, hivatalnok fia. Középiskoláit szülővárosában és Kassán végezte, jogot a budapesti egyetemen hallgatott. 1871-ben mint politikai vezércikkíró az akkori balközéppárt közlönyének, az Ellenőrnek szerkesztőségébe lépett. 1873-ban Csávolszky Lajos kilépett az Ellenőr szerkesztőségéből, 1874. január 1-jén megindította a Baloldal című napilapot és április 1-jén folytatását, az Egyetértést. Ekkor Mezei Ernő is e lapok főmunkatársa lett és hosszú időn át megmaradt a lap vezércikkírójának. 1878-ban mint a Függetlenségi Párt jelöltje lépett fel a gyomai kerületben, ahova maga Kossuth Lajos ajánlotta. 1881-ben a miskolci déli kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. A képviselőházban az önálló hadsereg és az általános népoktatás mellett tartott beszédeivel, később pedig a tiszaeszlári perrel kapcsolatban az antiszemita izgatások elleni felszólalásaival tűnt ki. Az Egyetértés megszűnése után, 1910-ben a Pesti Hírlap szerkesztőségébe lépett át.

Munkái

  • Tisza Kálmán a miniszterelnök (Budapest, 1875)
  • A polgári házasság. Felolvasás, tartotta 1876. ápril havában (Budapest, 1876)
  • Bolyongások az olasz ég alatt (Budapest, 1877)
  • Tisza Kálmán 1877-ben (Budapest, 1877)

Cikkei

Magyarország és a Nagyvilágban

  • Mária-Loretto a wörthi tónál (1877)
  • Emlékezés Darmay Viktorra (1878)
  • Gróf Széchenyi István (1880)

Pesti Naplóban

  • A piasai Campo-Santo (1877, 131. szám)

Fővárosi Lapokban

  • Mehádiai napok (1879)

Koszorúban

  • Írók dicsősége (1879)
  • Az utazás ideálja (1880)

Egyetértésben

  • Báró Eötvös József emlékezete (1879, 143. szám)
  • Lyrai költészetünk és közönségünk (1886, 308. szám)

Arad és Vidékében

  • A jótékonyság politikája (1883, 134-137. szám)

Pesti Hírlapban

  • A muzsák választottaj: Rudnyánszky Gyula (1886, 114. szám)

Költeményeket írt a Vasárnapi Ujságba (1897., 1900.), az Ország-Világba (1898–99.). Országgyűlési beszédei a Naplóban (1881-84) jelentek meg.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon. Magyar életrajzi lexikon . Akadémiai Kiadó, 1967 (Hozzáférés: 2022. november 2.)
  2. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 24673/1875. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1875. év 2. oldal 3. sor
  3. ↑ „82-ik életévét már tavasz óta meghaladott vezércikkíró" (1932. október 26.) Ujság, 8. évfolyam, 241. szám, 5. oldal Online elérés

Források