Marokkói labdarúgó-válogatott

Marokkó
Marokkói labdarúgó-szövetség
Beceneve(i)	Az Atlasz oroszlánjai
Szövetség neve	el-Dzsámia el-Malikijja el-Magrebijja li-Kurat el-Kadam
Konföderáció	CAF (Afrika)
Szövetségi kapitány	Valíd Regragui
Csapatkapitány	Rúmán Szájsz
Legtöbb válogatottság	Núr ed-Dín Najbet (142)
Legtöbb válogatott gól	Áhmed Faras (42)
FIFA-kód	MAR
Hazai Idegenbeli
Ranglista helyezések
FIFA-rang 14. (2024. nov. 28.)[1] Legmagasabb FIFA-rang 10 (1998. április) Legalacsonyabb FIFA-rang 67 (2009. november) Élő-rang 27. (2024. júl. 15.)[2] Legmagasabb Élő-rang 12 (2022. december) Legalacsonyabb Élő-rang 61 (2009. november)
Első hivatalos mérkőzés
1957. október 19., Libanon  Marokkó 3 – 3 Irak
Legnagyobb győzelem
1961. szeptember 6., Marokkó  Marokkó 13 – 1 Szaúd-Arábia
Legnagyobb vereség
1964. október 11., Tokió, Japán  Magyarország 6 – 0 Marokkó
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 6 (Először: 1970) Legjobb eredmény Negyedik helyezett (2022)
Afrikai nemzetek kupája
Részvételek 18 (Először: 1972) Legjobb eredmény Aranyérmes (1976)
Az infobox utoljára frissítve: 2022. november 10.

A marokkói labdarúgó-válogatott, vagy becenevükön „az Atlasz oroszlánjai”, Marokkó nemzeti csapata, amelyet a marokkói labdarúgó-szövetség (arabul: الجامعة الملكية المغربية لكرة القدم – el-Dzsámia el-Malikijja el-Magrebijja li-Kurat el-Kadam, franciául: Fédération Royale Marocaine de Football) irányít. Az első afrikai labdarúgó-válogatottként nyerték meg a csoportjukat az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon Portugália, Lengyelország és Anglia előtt, így első afrikai nemzetként harcolták ki a nyolcaddöntőben való részvételt, azonban a későbbi ezüstérmes NSZK ellen 1–0-s arányban alulmaradtak. Marokkó labdarúgó-válogatottja 1976-ban első ízben, és egyben utoljára megnyerte az afrikai nemzetek kupáját.

A marokkói nemzeti labdarúgó-válogatott történelme több, mint 80 éves múltra tekint vissza, amely egyaránt tartalmazott a váratlan sikerek mellett meglepő kudarcokat is. A nemzeti labdarúgó-szövetség 1955-ös megalakulásáig csak néhány Franciaország "B" válogatottja ellen játszott barátságos mérkőzésről maradtak fent információk. Első hivatalos labdarúgó-mérkőzésüket 1957. október 19-én Irak ellen játszották az 1957-es pánarab játékok csoportmérkőzésén, amely 3-3-as döntetlennel zárult. Nemzetközi porondon történt bemutatkozásuk sikeresnek volt mondható, hiszen már a második mérkőzésükön bravúros győzelmet arattak Líbiával szemben, később a tornán egészen az elődöntőig meneteltek, ahol csak tizenegyesekkel maradtak alul Szíria ellenében. A marokkói labdarúgás progresszív fejlődésébe a következő évek sem görgettek akadályt: az 1960-as olimpiai-selejtezőn csak a jóval nagyobb játékerőt képviselő Tunézia tudta megfosztani őket az ötkarikás szerepléstől. Az 1960-1963 közötti időszakot főleg a labdarúgó-válogatott építése, illetve barátságos mérkőzések és labdarúgótornák arzenálja töltötte ki. Az első, igazán kimagasló eredményt az 1964-es olimpiai-selejtező jelentette, hiszen minden mérkőzést megnyerve írták fel magukat a Japánban rendezett ötkarikás játékok labdarúgócsapatainak listájára. Sikertelen olimpiai bemutatkozásuk ellenére (mindkét mérkőzésüket elvesztették) Marokkó ekkortájt Afrika legjobb labdarúgó-válogatottjával rendelkezett.

Az 1964. évi nyári olimpiai játékokat követő évtizedet a marokkói labdarúgás kettőssége jellemezte. Az 1967-ben Tunézia ellen elvesztett olimpiai-selejtező mérkőzés azt jelentette, hogy nem sikerült megismételniük a három évvel korábbi bravúrt. 1968-ban lejátszották első világbajnoki-selejtező, majd 1969-ben az első afrikai nemzetek kupája-selejtező mérkőzésüket is. Míg a kontinensviadalra rossz játékkal, sikertelenül pályáztak, addig a párhuzamosan folyó 1970-es labdarúgó-világbajnokság afrikai selejtezőjén pazar játékkal rukkoltak elő, így első nevezésük máris sikerrel zárult. A Mexikóban rendezett VB-n azonban tovább gyűrűződött Marokkó eredménytelensége a rangos nemzetközi színtéren: a csoportkör első két mérkőzését elvesztették, gyógyírt csak a tét nélküli utolsó, Bulgária elleni csoportmeccs pontosztozkodása jelenthette.

1971-ben, felemás eredményekkel ugyan de sikeresen zárták a kontinensviadal selejtezőkörét, így 1972-ben első ízben lehettek tagjai afrikai nemzetek kupája mezőnyének, amelyet mindmáig egyedülálló, három, egyaránt 1-1-es döntetlennel végződő csoportmérkőzésekkel zártak. A lendületben lévő atlaszi oroszlánoknak ez évben az olimpiai-selejtező sem jelenthetett akadályt, és veretlenül, már másodízben – és egyben utoljára – harcolták ki az ötkarikás játékokon való indulás jogát. A ma már történelmi jelentőségű első és egyben utolsó olimpiai győzelmük (Malajzia ellen 6-0 arányban) a második csoportkörbe juttatta a válogatottat, ahol három vereséggel búcsúztak a tornától.

A marokkói labdarúgás legsikeresebb korszaka az 1976-1986 közötti időszak volt. 1976-ban megnyerték az afrikai nemzetek kupáját, 1978-ban csak rosszabb gólkülönbségük miatt maradtak le a negyeddöntőről, 1980-ban pedig egészen a bronzéremig meneteltek. 1986-os kontinensviadal elvesztett elődöntőjét egy akkoriban egyedülálló világbajnoki szereplés követett: a Mexikóban rendezett 1986-os labdarúgó-világbajnokság "F" csoportját Marokkó veretlenül – két 0–0-s döntetlen és egy 3-1-es győzelem Portugália ellen – zárta, így első afrikai csapatként jutott a világ legjobb 16 csapata közé. A nyolcaddöntőben világbajnoki cím egyik legnagyobb várományosával, a Német Szövetségi Köztársaság labdarúgó-válogatottjával találkoztak. Az 1986. június 17-én rendezett mérkőzés mindmáig a marokkói labdarúgás legfontosabb mérkőzéseként maradt fent, hiszen a lelkes oroszlánok a végig agresszív nyugat-német rohamok közül csak Lothar Matthäus 89.percben lőtt szabadrúgásával szemben maradtak tehetetlenek. A világbajnokság után hazatérő válogatott tagjait büszke marokkóiak ezrei köszöntötték Rabat utcáin.

A sikeres világbajnoki szereplést az 1988-as afrikai nemzetek kupáján elvesztett bronzmérkőzés, majd a marokkói labdarúgás sikerességének apadása követte. A mélypontot az 1990-es év jelentette, amikor nem jutottak ki sem a labdarúgó-világbajnokságra, sem pedig a kontinensviadalra. Az 1992-es és az 1994-es afrikai nemzetek kupája-selejtezők sikertelenségére csak csekélyt vigaszt nyújtott az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon való részvétel, hiszen a válogatott mindhárom mérkőzését elvesztette. A zuhanás megállításának érdekében a marokkói labdarúgó-szövetség radikális változásokat eszközölt, amelynek gyümölcse 1998-ra érett be a sikeres világbajnoki-selejtezőkkel és a kontinensviadalon elért negyeddöntővel. A Franciaországban rendezett labdarúgó-világbajnokságon a válogatott már ismét régi fényében ragyogott. A 2002-es világbajnokság selejtezőiben Szenegál mögött a második helyen végeztek és lemaradtak a tornáról. A 2002-es afrikai nemzetek kupáján nem jutottak tovább a csoportjukból.

A 2004-es afrikai nemzetek kupáján bejutottak a döntőbe, amit a házigazda Tunézia ellen elveszítettek 2–1-re, de így is ezüstérmet szereztek. 1998 és 2008 között megszakítás nélkül hatodszor voltak tagjai az afrikai kontinensviadal mezőnyének. A 2006-os és a 2008-as tornán a csoportkörből nem sikerült továbbjutniuk. A 2010-es világbajnokság selejtezőinek második körében kapcsolódtak be a küzdelmekbe. Ruanda és Mauritánia előtt megnyerték a csoportjukat, és bejutottak a harmadik fordulóba, ahol hat mérkőzésből egyet sem tudtak megnyerni, három döntetlennel és három vereséggel Kamerun, Gabon és Togo mögött végeztek és nem jutottak ki a dél-afrikai világbajnokságra. A 2012-es és a 2013-as afrikai nemzetek kupáján a csoportkör után kiestek. A 2014-es világbajnokság selejtezőinek második fordulójában 1–1-es döntetlennel kezdtek Gambia ellen idegenben, amit az Elefántcsontpart elleni 2–2-es hazai mérkőzés követett Marrákesben. Tanzániában 3–1-es vereséget szenvedtek, majd hazai pályán 2–1-re győztek Tanzánia ellen és 2–0-ra verték Gambiát. Az utolsó selejtezőn 1–1-es döntetlent játszottak Abidjanban. A csoport második helyén bégeztek és nem jutottak be a harmadik fordulóba. Eredetileg Marokkó lett volna a házigazdája a 2015-ös afrikai nemzetek kupájának, de a nyugat-afrikai Ebola-járvány miatt visszaléptek a rendezéstől. Először kérték a torna elhalasztását, de ezt elutasította az Afrikai labdarúgó-szövetség végrehajtó bizottsága és végül kizárta Marokkót.^[3] A 2017-es afrikai nemzetek kupáján a negyeddöntőig jutottak, ahol Egyiptom ellen 1–0-ás vereséget szenvedtek.

A 2018-as világbajnokság CAF-selejtezőinek a második körében Egyenlítői-Guinea ellen 2–0-ás győzelemmel kezdtek, a visszavágón 1–0-ra kikaptak, de 2–1-es összesítéssel bejutottak a harmadik fordulóba, ahol Gabon és Elefántcsontpart ellen 0–0-ás döntetlent játszottak. Ezt követte a Mali elleni 6–0-ás döntetlen és idegenbeli 0–0. Gabont 3–0-ra verték Casablancában. A mindent eldöntő utolsó selejtezőn pedig 2–0-ra győztek Elefántcsontparton és kijutottak a világbajnokságra. Négy sikertelen selejtezősorozatot követően, 20 év után tért vissza Marokkó a világbajnokság mezőnyébe. A B csoportban szerepeltek Spanyolország, Portugália és Irán társaságában. Irán ellen a 95. percben veszítették el 1–0-ra a mérkőzést egy öngóllal. A második csoportmérkőzésükön Cristiano Ronaldo 4. percben szerzett góljával Portugália 1–0-ra győzött. Spanyolország ellen 2–2-es döntetlennel zárták a tornát.

A 2019-es afrikai nemzetek kupáján Namíbiát, Elefántcsontpartot és Dél-Afrikát egyaránt 1–0-ra verték és hibátlanul nyerték a csoportjukat. A nyolcaddöntőben Beninnel találkoztak és a rendes játékidőt, illetve a hosszabbítást követően 1–1-re végeztek a felek. Következtek a büntetők, melyben Benin bizonyult jobbnak 4–1 arányban. A 2021-es tornán Ghánát 1–0-ra, a Comore-szigeteket 2–0-ra győzték le, Gabonnal 2–2-es döntetlent játszottak. A nyolcaddöntőben Malawit 2–1-re verték, a negyeddöntőben viszont ugyanilyen arányban alulmaradtak Egyiptommal szemben.

A 2022-es világbajnokságon az F csoportban szerepeltek Belgium, Horvátország és Kanada társaságában. Horvátország ellen 0–0-ás döntetlennel kezdték a tornát.^[4] A második csoportmérkőzésen nagy meglepetésre 2–0-ra legyőzték Belgiumot.^[5] A zárókörben Kanadát verték 2–1-re és megnyerték a csoportjukat.^[6] A nyolcaddöntőben Spanyolországgal találkoztak. A rendes játékidőben és a kétszer tizenöt perces hosszabbításban sem született gól, így a büntetőrúgások döntöttek, amiben Marokkó bizonyult jobbnak.^[7] A negyeddöntőben Júszef el-Neszjrí góljával 1–0-ra legyőzték Portugáliát és bejutottak az elődöntőbe. Marokkó ezzel az eredménnyel sporttörténelmet írt, mivel első afrikai csapatként sikerült bejutnia a legjobb négy közé egy világbajnokságon.^[8] Az elődöntőt 2–0-ra elveszítették Franciaországgal szemben.^[9] A bronzmérkőzésen 2–1-re kikaptak Horvátországtól, így a negyedik helyen zárták a tornát.^[10]

Afrikai nemzetek kupája

• Aranyérmes: 1 alkalommal (1976)
• Ezüstérmes: 1 alkalommal (2004)
• Bronzérmes: 1 alkalommal (1980)

Afrikai nemzetek bajnoksága

• Aranyérmes: 2 alkalommal (2018, 2020)

Arab nemzetek kupája

• Aranyérmes: 1 alkalommal (2012)

Mediterrán játékok

• Aranyérmes: 2 alkalommal (1983, 2013)
• Bronzérmes: 3 alkalommal (1991, 2018, 2022)

Pánarab játékok

• Aranyérmes: 2 alkalommal (1961, 1976)
• Ezüstérmes: 1 alkalommal (1985)

II. Haszán király kupa

• Ezüstérmes: 1 alkalommal (2002)
• Bronzérmes: 2 alkalommal (1998, 2000)

Év	Eredmény	Helyezés	M	GY	D	V	RG	KG
1930	Franciaország része volt
1934
1938
1950
1954
1958	Nem indult
1962	Nem jutott be
1966	Visszalépett
1970	Csoportkör	14.	3	0	1	2	2	6
1974	Nem jutott be
1978
1982
1986	Nyolcaddöntő	11.	4	1	2	1	3	2
1990	Nem jutott be
1994	Csoportkör	23.	3	0	0	3	2	5
1998		18.	3	1	1	1	5	5
2002	Nem jutott be
2006
2010
2014
2018	Csoportkör	27.	3	0	1	2	2	4
2022	Negyedik hely	4.	7	3	2	2	6	5
Összesen	elődöntő	6/15	22	5	7	10	19	25

Afrikai nemzetek kupája szereplés
Év	Eredmény	Helyezés	M	Gy	D*	V	RG	KG
1957	Nem tagja a CAF-nak
1959
1962	Visszalépett
1963	Nem jutott be
1965	Nem indult
1968
1970	Nem jutott be
1972	Csoportkör	5.	3	0	3	0	3	3
1974	Nem indult
1976	Aranyérmes	1.	6	4	2	0	11	6
1978	Csoportkör	6.	3	1	1	1	2	4
1980	Bronzérmes	3.	5	2	1	2	4	3
1982	Nem jutott be
1984
1986	Negyedik hely	4.	5	1	2	2	4	5
1988	Negyedik hely	4.	5	1	3	1	3	3
1990	Nem jutott be
1992	Csoportkör	9.	2	0	1	1	1	2
1994	Nem jutott be
1996
1998	Negyeddöntő	6.	4	2	1	1	6	3
2000	Csoportkör	11.	3	1	1	1	1	2
2002		9.	3	1	1	1	3	4
2004	Ezüstérmes	2.	6	4	1	1	14	4
2006	Csoportkör	13.	3	0	2	1	0	1
2008		11.	3	1	0	2	7	6
2010	Nem jutott be
2012	Csoportkör	12.	3	1	0	2	4	5
2013		10.	3	0	3	0	3	3
2015	Kizárták
2017	Negyeddöntő	7.	4	2	0	2	4	3
2019	Nyolcaddöntő	9.	4	3	1	0	4	1
2021	Negyeddöntő	5.	5	3	1	1	8	5
2023	Nyolcaddöntő	11.	4	2	1	1	5	3
2025	Házigazdai minősítés
Összesen	1 aranyérem	19/33	74	29	25	20	87	66

*Beleértve az egyeneses kieséses szakaszban elért döntetleneket is.

Év	Eredmény	Hely	M	Gy	D	V	RG	KG
1900– 1956	Franciaország része volt
1960	Nem jutott be
1964	Csoportkör	13.	2	0	0	2	1	9
1968	Bejutott, de visszalépett
1972	2. csoportkör	8.	6	1	1	4	7	14
1976	Nem jutott be
1980
1984	Csoportkör	12.	3	1	0	2	1	4
1988	Nem jutott be
Összesen	2. csoportkör	7/26	23	3	5	15	17	48

• 1948 és 1988 között amatőr, 1992-től kezdődően U23-as játékosok vettek részt az olimpiai játékokon

A marokkói labdarúgó-válogatott hagyományos szerelése piros mez, piros nadrág és piros sportszár, de volt időszak, amikor tiszta zöldben léptek pályára. A váltómez leggyakrabban a fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból álló kombináció.

1970	1976	1986	1994	1998	2004	2006	2007	2008	2010	2012
2013	2015	2017	2018	2019	2021	2022

1970	1986	1994	1998	2004	2006	2007	2008	2010	2015	2017
2018	2019	2021	2022

2017

A marokkói válogatott 26 fős kerete a 2022-es Világbajnokság mérkőzéseire.^[11]

A pályára lépesek és gólok száma a 2022. szeptember 27-i  Paraguay elleni mérkőzés után lett frissítve.

Mezszám	Poszt	Név	Születési dátum (kor)	Válogatottság	Gólok	Klub
Kapusok
1	kapus	Bono	1991. április 5. (34 éves)	45	0	Sevilla
12	kapus	Múnír Mohamedí	1989. május 10. (35 éves)	43	0	el-Vahda
22	kapus	Áhmed Reda Tagnútí	1996. április 5. (29 éves)	3	0	Vidad Casablanca
Védők
2	hátvéd	Achraf Hakimi	1998. november 4. (26 éves)	53	8	Paris Saint-Germain
3	hátvéd	Noussair Mazraoui	1997. november 14. (27 éves)	14	2	Bayern München
5	hátvéd	Dzsavád el-Jámík	1992. február 29. (33 éves)	11	2	Real Valladolid
6	hátvéd	Rúmán Szájsz	1990. március 26. (35 éves)	65	1	Beşiktaş
18	hátvéd	Nájf Ákerd	1996. március 30. (29 éves)	21	1	West Ham United
20	hátvéd	Ásraf Dárí	1999. május 6. (25 éves)	4	0	Brest
23	hátvéd	Badr Bánún	1993. szeptember 30. (31 éves)	3	0	Qatar SC
25	hátvéd	Jahja Atjat Állah	1995. március 2. (30 éves)	1	0	Vidad Casablanca
Középpályások
4	középpályás	Szofjan Amrabat	1996. augusztus 21. (28 éves)	38	0	Fiorentina
8	középpályás	Azádín Únáhí	2000. április 19. (24 éves)	9	2	Angers
11	középpályás	Abdelhamíd Szábírí	1996. november 28. (28 éves)	2	1	Sampdoria
15	középpályás	Szelím Ámalah	1996. november 15. (28 éves)	23	4	Standard Liège
24	középpályás	Bilál el-Hanúsz	2004. május 10. (20 éves)	0	0	Genk
26	középpályás	Jahja Dzsabrán	1991. június 18. (33 éves)	4	0	Vidad Casablanca
Támadók
7	csatár	Hakím Zíjes	1993. március 19. (32 éves)	42	17	Chelsea
9	csatár	Abdálrazák Hamdállah	1990. december 17. (34 éves)	17	6	el-Áttihád
13	csatár	Ilias Chair	1997. október 30. (27 éves)	10	1	Queens Park Rangers
14	csatár	Zakaríá Ábúhlál	2000. február 18. (25 éves)	12	2	Toulouse
16	csatár	Abde Ezálzúlí	2001. december 17. (23 éves)	2	0	Osasuna
17	csatár	Szofján Búfál	1993. szeptember 17. (31 éves)	31	5	Angers
19	csatár	Júszef el-Neszjrí	1997. június 1. (27 éves)	49	14	Sevilla
21	csatár	Valíd Sedíra	1998. január 22. (27 éves)	2	0	Bari

Az adatok 2022. szeptember 27. állapotoknak felelnek meg.^[12]

• A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.

Az adatok 2022. szeptember 27. állapotoknak felelnek meg.^[13]

• A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.

• Dzsúád ez-Zájri, a 2004-es afrikai nemzetek kupájának egyik meghatározó marokkói játékosa volt.
• Larbi Benbarek, azaz a "Fekete gyöngy". Az 1940-es, 1950-es évek legjobb marokkói játékosa, aki Franciaországban és Spanyolországban is játszott.
• Just Fontaine, aki ugyan a francia labdarúgó-válogatottal lett világhírű, de marokkói származású. Nevéhez fűződik az egy világbajnoki tornán elért legtöbb gól (13). Statisztikája is páratlan: 21-szer húzta magára a francia válogatott mezt, és összesen 30-szor talált be az ellenfelek hálójába.
• Szaláháddín Baszír, a marokkói labdarúgó-válogatott legeredményesebb játékosa, aki olyan patinás klubokban játszott mint a Deportivo La Coruña, avagy a Lille OSC
• Azíz el-Idrísszi Búderbála, a marokkói cselkirály, az Olympique Lyon egykori játékosa, az 1986-ban a France Football az év második legjobb afrikai labdarúgójának választotta.
• Talal el-Karkúri, a marokkói csapatkapitány, aki 1999-2004 között a PSG játékosa volt.
• Musztafí Hadzsí, Juszuf Hadzsi bátyja, a Sporting, a Deportivo La Coruña, a Coventry, és az Aston Villa egykori játékosa.
• Juszuf Hadzsi, Musztafa Hadzsi öccse, az AS Nancy jelenlegi játékosa.
• Núr ed-Dín Najbet, a marokkói válogatottsági csúcstartó.
• Mohammed Timúmi, 1985-ben az év afrikai labdarúgója címre jelölt játékosa.
• Badú ez-Záki, a marokkói labdarúgás legendás kapusa, 1986-ban a France Football az év afrikai labdarúgójának választotta.
• Marván as-Samáh a Crystal Palace jelenlegi labdarúgója

• Marokkói Labdarúgó-szövetség – hivatalos oldal (franciául)
• Marokkó a FIFA.com-on Archiválva 2015. május 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Marokkó a cafonline.com-on (angolul)
• Marokkó labdarúgó eredményei az rsssf.com-on (angolul)
• Marokkó mérkőzéseinek eredményei az EloRating.net-en (angolul)
• Marokkó a national-football-teams.com-on Archiválva 2008. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Marokkó a transfermarkt.de-n (németül)
• Marokkó a weltfussbal.de-n (németül)
• Marokkó a fedefutbol.net-en (spanyolul)