Marija Jurić Zagorka

Ebben a cikkben elmélyülünk a Marija Jurić Zagorka lenyűgöző világában, feltárjuk annak számos oldalát, és felfedezzük az élet különböző területeire gyakorolt ​​hatását. A kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatásától a történelemben betöltött relevanciájáig, a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásain és az akadémiai területen betöltött jelentőségén keresztül a Marija Jurić Zagorka rányomta bélyegét az emberi lét számos vonatkozására. Ezeken az oldalakon végig elemezzük eredetét, fejlődését és jövőbeli lehetőségeit, megfejtve titkait, és teljes és gazdagító víziót nyújtunk a Marija Jurić Zagorka-ről. Készüljön fel egy felfedező és tudású utazásra ezzel az izgalmas témával kapcsolatban.

Marija Jurić Zagorka
SzületettMarija Jurić[1]
1873. március 2.
Negovec
Elhunyt1957. november 30. (84 évesen)[2][3][4][5]
Zágráb
ÁlneveZagorka
Állampolgársága
Foglalkozása
SírhelyeMirogoj temető (Division RKT, site 934, class STANIC, #3)[6]
A Wikimédia Commons tartalmaz Marija Jurić Zagorka témájú médiaállományokat.

Marija Jurić Zagorka (születési neve: Marija Jurić) (Negovec, Horvát-Szlavónország, 1873. március 2. – Zágráb, 1957. november 30.) horvát író, drámaíró, politikai újságíró. Délkelet-Európa első hivatásos női újságírói közé tartozott. Felszólalt a társadalmi diszkrimináció minden formája ellen, és azért harcolt, hogy a nők egyenlő jogokkal rendelkezzenek a tanulásban, munkában és a politikában.

Élete

Šanjugovóban, Sveti Križ Začretje mellett töltötte gyermekkorát, ahol kisbirtokos apja Rauch Levin báró fiánál, Rauch Gézánál volt uradalmi gazdatiszt. Az elemi iskolát Varasdban végezte, majd Zágrábban tanult az Irgalmas nővéreknél. A család megváltozott anyagi helyzete miatt kimaradt az iskolából, de anyja sem támogatta tanulását.

1891-ben a Zagorske projeće újságban jelent meg cikke, amit M. Jurica Zagorki férfi álnéven írt alá. Unokatestvérével kis színjátszó csoportot alakított, és színésznő akart lett. Szülei ellenezték terveit, és férjhez adták a nála 18 évvel idősebb Mátrai András vasúti tisztviselőhöz, akit Szombathelyre helyeztek. Mariját zavarta férje soviniszta magatartása, de azért megtanult magyarul és távíró tanfolyamot is végzett. Három év után visszaköltözött Szávaszentdemeterbe, majd Zágrábba. Cikkeket, írt aláírás, nélkül, a Hrvatski branik hetilapba és a Posavska hrvatska napilapba.

1896-ban korrektorként kezdett dolgozni az Obzor újságnál, de külön szobában kellett ülnie. Josip Juraj Strossmayer támogatta, hogy újságíró státuszt kapjon. A főszerkesztő hevesen ellenezte, mert szerinte a nő jelenléte a szerkesztőségben kulturális és erkölcsi botrány. Marija a Magyar Királyság politikai életéről írt cikkeket. 1903-ban a magyar–horvát parlament üléséről tudósított Budapestről, ahol visszautasították a pénzügyi helyzet javítására irányuló horvát kérelmet. Válaszul Zágrábban nyílt tüntetést tartottak. Marija tagja volt Központi Nemzeti Bizottságnak (Glavni narodni odbor) és ellenezte a németesítést, a magyarosítást, és Khuen-Héderváry Károly horvát bán politikáját. Újságíróként ragyogóan helytállt, amikor az Obzor főszerkesztőjét és helyettesét felfüggesztették, és egyedül adta ki az újságot öt hónapon keresztül.

1897-ben hozta létre a Dolgozó nők körét (Kolo radnih žena). 1903-ban, amikor letartóztattak a kör tagjai közül néhány nő tipográfust, tüntetést szervezett, és mintegy 8000 nőt mozgósított. Ez volt Zágrábban az első női tüntetés. Tettéért 12 nap börtönre ítélték. 1909-ben Bécsből tudósított Heinrich Friedjung liberális osztrák politikus peréről. Mira Kočondával és Zofka Kvederrel részt vett a nemek egyenlőségéről folytatott nyilvános vitában. Vitapartnerük Antun Gustav Matoš író volt, aki a gyermek, konyha és templom hagyományos női szerepeket védte.

1910-ben Strossmayer buzdítására folytatásos regényeket, novellákat írt az Obzorba, és ez jelentősen megnövelte az újság példányszámát. 1910-ben jelent meg a nagy sikert arató történelmi regénysorozatának első kötete. Második férje Slavko Amadej Vodvarka újságíró volt, de a házasság válással végződött. 1917-ben felszólalt Prágában a Szláv nők kongresszusán.

Két női lapot írt és adott ki, a Ženki listet (1925–1938),[7] és a Hrvaticát (1938–1940).[8]

Válogatott művei

  • Evica Gupčeva
  • Grička vještica
  • Gordana
  • Jadranka
  • Kći Lotrščaka
  • Kraljica Hrvata
  • Kneginja iz Petrinjske ulice
  • Mala revolucionarka
  • Nevina u ludnici
  • Plameni inkvizitori
  • Roblje
  • Vitez slavonske ravni

Jegyzetek

  1. ↑ Mario Marinić: Marija Jurić Zagorka - neshvaćena žena rođena ispred svog vremena (horvát nyelven). index.hr, 2020. március 2. (Hozzáférés: 2024. október 21.)
  2. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. ↑ Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven). Croatian Biographical Lexicon , 1983
  4. ↑ Frauen in Bewegung 1848–1938 (német nyelven). Osztrák Nemzeti Könyvtár
  5. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven). Proleksis Encyclopedia
  6. ↑ Gradska groblja Zagreb - Tražilica pokojnika. Gradska groblja Zagreb. (Hozzáférés: 2024. március 19.)
  7. ↑ Ženki list (horvát nyelven). Stare hrvatske novine. (Hozzáférés: 2017. július 22.)
  8. ↑ Hrvatica (horvát nyelven). Stare hrvatske novine. (Hozzáférés: 2017. július 22.)

Források

  • Bruno Kragić: Jurić Marija (Zagorka) (horvát nyelven). Hrvatski biografski leksikon, 2005. (Hozzáférés: 2017. július 23.)
  • Slavica Jakobivic Fribeć: Jurić Marija (1873–1957) (angol nyelven). Central European University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. július 23.)