A Mackenna aranya világban végtelenül lenyűgöző és releváns szempontok vannak, amelyek megérdemlik a feltárást és a megértést. A társadalomra gyakorolt hatásától az idők folyamán bekövetkezett fejlődéséig a Mackenna aranya számtalan ember érdeklődését és kíváncsiságát ragadta meg világszerte. Gazdag és változatos történetével a Mackenna aranya továbbra is vita és vita tárgya számos területen, a tudománytól és a technológiától a populáris kultúráig és művészetekig. Ebben a cikkben elmélyülünk a Mackenna aranya lenyűgöző világában, feltárva eredetét, hatását és mai relevanciáját.
Mackenna aranya (Mackenna's Gold) | |
1969-es amerikai film | |
![]() | |
Prérikutya és Mackenna (Eduardo Ciannelli és Gregory Peck) | |
Rendező | J. Lee Thompson |
Producer | Carl Foreman Dimitri Tiomkin |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Carl Foreman |
Főszerepben | Gregory Peck Omar Sharif Telly Savalas Camilla Sparv |
Zene | Quincy Jones |
Operatőr | Joseph MacDonald |
Vágó | Bill Lenny |
Jelmeztervező | Norma Koch |
Díszlettervező | Geoffrey Drake |
Gyártás | |
Gyártó | Columbia Pictures Corporation Highroad Productions Open Road |
Ország | ![]() |
Nyelv | angol |
Játékidő | 128 perc |
Költségvetés | 7 millió dollár |
Képarány | 2,35:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | ![]() ![]() |
Bemutató | ![]() ![]() ![]() |
Korhatár | ![]() |
További információk | |
A Mackenna aranya (Mackenna's Gold) 1969-ben bemutatott amerikai western J. Lee Thompson rendezésében. A film Henry Wilson Allen 1963-ban megjelent, azonos című bestselleréből készült. (Allen íróként a Will Henry álnevet használta, de a filmvilágban Heck Allen néven ismert.) Bár a filmet a kritika általában kedvezőtlenül fogadta, mégis nagy közönségsikert aratott világszerte, Magyarországot is beleértve.
A magányos, sziklás prérin idős, elcsigázott indián poroszkál a lován. Hirtelen megáll. Éles fülével erősödő lódobogást hall. Elrejtőzik egy szikla mögé. Nem tévedett, hamarosan feltűnik a láthatáron egy másik lovas is. Amint az idegen gyanútlanul közelebb ér, az indián rálő, de elvéti a lövést. A seriffcsillagot viselő férfi viszonozza a tüzet, és ő célba talál. Az öreg indián súlyosan megsebesül, nem sok ideje van hátra. Elárulja, hogy azért lőtt Mackennára, mert szerinte a seriff is az apacsok titkos aranyát keresi. Mackenna nevet ezen a feltételezésen, hiszen ő a veszedelmes bandita, Colorado nyomait követi. Ezalatt Colorado az embereivel egy békés farmot foglal el. Fegyverrel tartják sakkban az idős házigazdát és annak leányát. Távozáskor túszként magukkal akarják vinni a fiatal nőt. Az idős férfi fegyvert akar fogni, de egy izmos apacs kést dob a hátába. Közben a prérin az öreg indián, Prérikutya az örök vadászmezőkre távozik. Mackenna átkutatja a holmiját. Megtalálja az arany lelőhelyét ábrázoló térképet, melyet a tűzbe dob. Sírt kezd ásni az öregnek, mikor megjelenik Colorado az embereivel. A banditák Prérikutyát követték, hogy megszerezzék tőle a térképet. Colorado dühbe gurul, amikor észreveszi, hogy Mackenna elégette az értékes rajzot. Magával hurcolja a seriffet, és arra akarja kényszeríteni, hogy vezesse el őket a kincshez. Tudja, hogy ha Mackenna látta a térképet, a fejében van mindaz, ami azon volt.
A banditák táborában Mackenna találkozik a szépséges apacs lánnyal, a sebhelyes arcú Hesh-Kével, egykori szerelmével. A nő még mindig szerelmes a seriffbe, ám az tudomást se vesz róla. Mackennát éjszakára összezárják a farmról elhurcolt nővel, aki valójában Fulton békebíró lánya. Másnap reggel nem várt vendégek érkeznek. Ben Baker az embereivel csatlakozni kíván Coloradóékhoz az arany utáni kutatásban. Nem tűnik meglepettnek, hogy a seriffet a banditák között látja. Az ő emberei között is van egy különösen értékes személy: az idős Adams, aki egyszer járt az aranykanyonban, és mindent látott. Azután viszont már semmit se, mert az apacsok megvakították. Másnap hajnalban a csapat ügyes csellel kitör a szűk kanyonból, melynek közelében a banditák nyomait kereső katonák táboroznak. Coloradóék csak rövid ideig örülhetnek saját ravaszságuknak, mert kissé távolabb mégiscsak rajtuk ütnek a katonák, akik válogatás nélkül lövik le a kincsvadászokat. A kavarodást felhasználva Mackenna szökni próbál a békebíró lányával, Ingával. Colorado utánuk ered, és újra foglyul ejti őket. Kevesen maradtak: Mackennáékon kívül Colorado, Hesh-Ke és az izmos apacs, Hachita. A kis csapat folytatja útját az arany lelőhelye felé, bár Mackenna mindent megtesz annak érdekében, hogy lassítsa a haladást. Szeretné Ingát biztonságban tudni, hiszen a féltékeny Hesh-Ke már kísérletet tett a lány megölésére.
Azt javasolja Coloradónak, küldjék át Ingát az őket üldöző katonák táborába, hogy a lány a katonákat lassítsa, ne a kincskeresőket. Colorado vonakodva beleegyezik a javaslatba, ám Inga mégsem kerül biztonságba. A katonai előőrs parancsnoka, Tibbs őrmester ugyanis a lány megérkezése után agyonlövi két emberét, és éjszaka Ingával állít be Colorado táborába. Mackenna azt ígéri, hogy a kis csapat másnap meglátja az aranykanyont. Mackenna és Tibbs egyaránt tudják, hogy a kapzsi Colorado senkivel nem akar majd osztozni. A seriff azonban elutasítja Tibbs szövetségét: milyen szövetséges is lehetne az, aki nemrég lőtte agyon a saját embereit? A seriff néhány szót vált Coloradóval, aki elmeséli, mihez akar kezdeni az arannyal: Párizsba szeretne menni, hogy úriemberként éljen tovább. Egy régi francia újságot is megmutat Mackennának. A seriff elképzeli Coloradót párizsi úrként. Másnap hajnalban a kincskeresők lóháton várják a napfelkeltét. Mackennának fogalma sincs arról, hogyan vágja ki magát a szorult helyzetből, hiszen hiába vannak a térképen megjelölt helyen, az aranykanyonnak nyoma sincs. Aztán a felkelő nap sugarai a táj egy bizonyos pontjára esnek, és vakító fény áraszt el mindent. Mire véget ér a szemkápráztató jelenség, a Nap az égbolton ragyog. A csapat a Rengő Szikla mellett várakozik, melynek árnyéka a napfényben egyre nagyobb és nagyobb, végül eléri a sziklafal egyik pontját. A lovasok ott egy szűk hasadékot fedeznek fel. Az aranyláz mámorában valamennyien megindulnak befelé.
Álmuk valósággá válik: a hasadékból kiérve egy csodálatos aranykanyont pillantanak meg. Mohón és boldogan vágtatnak lefelé a keskeny ösvényen. A lovak patáinak dobogásától félelmetes módon visszhangzik a kanyon. Hesh-Ke újra megpróbálja megölni Ingát, ám végül ő zuhan a mélybe. Mikor a többiek leérnek a völgybe, mindenhol aranyat látnak: a talajon, a vízben, a sziklafalon. Tibbs meg is pakolja a nyeregtáskáját aranyrögökkel. Ingát is megszédíti az arany látványa, a józan Mackenna azonban tudja, hogy addig kell menekülniük, amíg a többiek nem figyelnek rájuk. Egyetlen kiút kínálkozik számukra: felmászni a sziklafalon. Útnak indulnak. Közben Hachita megöli Tibbset. Colorado viszont az apaccsal akar végezni, hogy ne kelljen osztoznia senkivel. Fegyvere csütörtököt mond, mivel Hachita még az éjjel kivette belőle a golyókat. Az apacs szerint az arany a népét illeti, és mindenkinek meg kell halnia, aki meg akarja szerezni. Colorado sem kivétel. A bandita látszólag belenyugszik a vereségébe. Hachita megfordul, hogy kivegye a tomahawkját Tibbs holttestéből. Colorado a hátába dobja azt kést, melyet korábban Hesh-Kétől vett el, hogy megóvja Inga életét. A bandita észreveszi, hogy Mackennáék menekülni próbálnak a sziklafalon. Utánuk indul, és hamar utoléri őket, hiszen a kimerült Inga miatt a szökevények lassan haladnak. A bandita összecsap Mackennával. A küzdelem váltakozó sikerrel zajlik. Váratlanul megjelennek az apacsok, és tüzet nyitnak a kincsvadászokra. Az indiánok is megindulnak lovaikkal a völgybe. A lovak patáinak dobogásától egy óriási, ám igen ingatag szikla a magasból óriási robajjal a mélybe zuhan. Hamarosan megmozdul a föld. Az apacsok azonnal visszafelé indulnak. Mackennáék és Colorado is visszamásznak a völgybe, hogy lovaikon jussanak ki a pusztulásra ítélt kanyonból. Az utolsó pillanatban sikerül megmenekülniük. Mackenna és Colorado útjai szétválnak, bár a seriff megfogadja, hogy mindig a bandita nyomában lesz. Inga szétszórja azt a kevés aranyport, ami megtapadt a ruháján. Nem is veszik észre, hogy Mackenna Tibbs lován jutott ki a kanyonból, s a nyeregtáska tele van aranyrögökkel...