Ez a cikk átfogó és részletes megközelítéssel foglalkozik a Luigi Boccherini kérdéssel, azzal a céllal, hogy az olvasónak teljes és mélyreható képet adjon erről a témáról. Feltárják eredetét, fejlődését és mai relevanciáját, valamint a különböző területekre gyakorolt hatását. Különböző nézőpontokat, szakértői véleményeket és releváns adatokat elemeznek, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára a Luigi Boccherini átfogó megértését. Emellett esettanulmányok és konkrét példák is bemutatásra kerülnek, amelyek bemutatják a Luigi Boccherini jelentőségét és hatását a mai társadalomban. Ezzel a cikkel igyekszünk tájékozott és gazdagító perspektívát kínálni a Luigi Boccherini-ről, amely gondolkodásra és vitára hív.
Boccherini művész- és zenészcsaládba született Luccában. Apja nagybőgős volt, fiát gordonkásnak tanította. A fiú gordonkajátéka elkápráztatta környezetét, és már 13 éves korában fellépett. 1756-ban továbbtanulásra Rómába, a Szent Péter-bazilika karmesteréhez küldték. Hangversenyt adott BécsbenMária Terézia udvaránál, látogatást tett Sammartininél Milánóban. Visszatért Luccába, ahol a helyi színházi zenekarban játszott. Ekkor már komponált, Luccában két oratóriumát és egy operáját is bemutatták. Vonósnégyest alakított Filippo Manfredivel, a kiváló hegedűssel. 1766-ban hangversenykörútra indult Manfredivel Észak-Itáliába, Bécsbe és Párizsba. A nagy sikerek meghozták gyümölcsüket: a párizsi spanyol követ ajánlására 1769-től a madridi udvar zeneszerzője lett. Ebben az időszakban főleg vonósnégyeseket és vonósötösöket írt. Vonóskvintettjeiben két gordonkát szerepeltetett. Gordonkaversenyei többségét ekkor már megírta.
1787-ben II. Frigyes Vilmos porosz királynak ajánlotta egyik művét, aki ezért udvarába hívta udvari zeneszerzőnek. Ezt a tisztséget 1797-ig töltötte be. Itt csak urának komponálhatott, ez a magyarázata, miért nem lett Európa-szerte híres. Ezután élete végéig Madridban élt, egyre fokozódó nyomorban. Szerény ember volt, nem volt üzletember, csak a művészetnek élt. Betegsége miatt a koncertezéssel fel kellett hagynia, némi jövedelemre darabjainak gitárra való átírásával tudott szert tenni. Egy utolsó fellángolást Lucien Bonaparte francia követ, Napóleon testvére Madridba érkezése hozott számára, akinek darabokat komponált. Szerény körülmények között halt meg 1805-ben.
Gérard, Yves: Thematic, Bibliographical and Critical Catalogue of the Works of Luigi Boccherini (London, Oxford University Press, 1969, 716 o.) ISBN 0-19-711616-7
Boccherinis Streichquartette: Studien zur Kompositionsweise u. zur gattungsgeschichtl. Stellung; Speck, Christian; München : Fink 1987 ISBN 3-7705-2403-9
Boccherini's autograph catalogue, from Piquot (1851) and Boccherini y Calonje (1879)
Germaine de Rothschild, Luigi Boccherini: His Life and Work (1965) – sok új információt tartalmazó életrajz
Yves Gérard (comp.), Thematic, Bibliographical, and Critical Catalogue of the Works of Luigi Boccherini (1969) – 580 kompozíció kritikai tematikus, életrajzi és kritikai katalógusa