Ebben a cikkben megvizsgáljuk és elemezzük a Kamarazene-et különböző nézőpontokból és különböző kontextusokban. A Kamarazene olyan téma, amely világszerte felkeltette az emberek figyelmét, jelentősége és hatása tagadhatatlan. Az évek során a Kamarazene heves vitákat váltott ki, jelentős változásokat idézett elő, és sokak számára inspirációt jelentett. Ebben a bejegyzésben alaposan áttekintjük a Kamarazene-et, hogy megértsük jelentését, relevanciáját és életünkre gyakorolt hatását. A Kamarazene eredetétől egészen fejlődéséig kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban, és elengedhetetlen annak megértése, hogy megértsük valódi értékét. Ennek a cikknek az a célja, hogy teljes és szemléletes áttekintést nyújtson a Kamarazene-ről, és ezáltal hozzájáruljon a téma megértéséhez és megvitatásához.
Ennek a szócikknek a megírásához egyetlen vagy kevés forrást használtak fel, ezért a szócikk tartalma egyoldalú is lehet. |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
A kamarazene (olaszul: musica da camera 'házimuzsika', az olasz camera 'szoba' szóból) olyan zeneművek és zenei műfajok gyűjtőneve, amelyekben egynél több, de (általánosan elfogadott minősítés szerint) 10-12-nél kevesebb zenész játszik. Általános értelemben véve társas muzsikálást jelent. A fogalom kiterjesztéseként a kisebb létszámú zenekarokat és énekkarokat is szokás (a nagyobb együttesektől való megkülönböztetésül) kamarazenekarnak, illetve kamarakórusnak nevezni.
A különböző összetételű énekes és hangszeres kamarazenei összeállítások szokásos elnevezések a klasszikus zenében és a dzsesszben az alábbiak:
Tíz főnél kevesebb hangszeres előadó esetén:
Tíz vagy annál több hangszeres előadó esetén:
tíz vagy annál több énekes előadó esetén (de akár már nyolc főtől)
Barokk műfaj. Előadóegyüttese: két szólóhangszer (pl. hegedű, fuvola, oboa, ritkábban viola da gamba, cselló) és continuo. A continuo szólamot a barokk kor szokásának megfelelően basszus dallamhangszer (pl. cselló, viola da gamba, violone, fagott) és akkordhangszer (pl. csembaló, klavichord, orgona, regál, lant, gitár, teorba) játszhatja, bár előbbi igen ritkán el is maradhat a triószonáta esetén. Így előadóegyüttese - a neve által sugallttal ellentétben - nem három, hanem négy hangszeresből áll.
A szólóhangszerre és continuóra vagy szólóhangszerre és zongorára írt szonátákat a kamarazenéhez soroljuk.
A bécsi klasszika és az azt követő zenetörténeti korszakok egyik legfontosabb kamarazenei műfaja. Előadóegyüttese: két hegedű (első és második hegedű), brácsa és cselló.
A bécsi klasszikában kialakult műfajok. Előadóegyüttesük:
A vonósnégyes fúvós testvérműfaja. Hangszerei: fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt.