A mai világban a Viola da gamba még mindig nagyon fontos és releváns téma. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Viola da gamba továbbra is érdeklődést és vitát vált ki különböző területeken. A Viola da gamba eredetétől az idők során bekövetkezett fejlődéséig a különböző tudományágak szakértőinek tanulmányozásának, elemzésének és elmélkedésének tárgya volt. Ebben a cikkben a Viola da gamba különböző aspektusait és oldalait fogjuk megvizsgálni, hogy jobban megértsük jelentőségét és hatását a mai világban.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Gamba, viola da gamba | |
Más nyelveken | |
angol: viol francia: viole (de gambe) német Viola da gamba olasz: viola da gamba | |
Besorolás | |
húros hangszer vonós hangszer gamba család | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 321.322-71 |
Rokon hangszerek | cselló, baryton, lira da braccio, lira da gamba, viola bastarda, viola d’amore, |
Hangminta | |
Hangszerjátékos | gambás, csellista, nagybőgős |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gamba, viola da gamba témájú médiaállományokat. |
A viola da gamba (olasz elnevezés, magyar fordítása kb. ’térdhegedű’) vagy röviden gamba, esetleg viol (angolul) egy vonós hangszer, amely hat, egymástól kvartra (középen egyikük tercre hangolt) hangolt húrral van ellátva. A hangszer egyenesen a vihuelától és a rebektől származik, kb. 1400 körül fejlődött ki, a reneszánsz, illetve barokk zene egyik fő hangszere volt.
A gamba megnevezést használhatjuk a konkrét hangszer, de a teljes gamba család megnevezésére is.
A gambák gyökerét a vihuelánál kereshetjük. A hangszer valószínűleg úgy alakult ki, hogy egyesek a hangszerüket vonóhúzással szólaltatták meg, pengetés helyett. Ez a folyamat egy teljesen új hangszer kifejlődéséhez vezetett, ami igen szoros rokonságban állt a vihuelával: a lapos hátlap, az érintők és az íves húrláb, a különbség csak annyi, hogy ez már vonós hangszer, nem pengetős (a hangszer spanyol neve ezért vihuela de arco). Később a ferde, a mai csellóéhoz hasonló tartásra változott, innen a térdhegedű megnevezés.
Nevének fordításával ellentétben csak távoli rokona a hegedűcsaládnak, bár néhány írás szerint a gambák a mai modern hegedűcsalád tagjainak az előfutárai; ez nem így van, mert a hegedű és társai sok mindenben különböznek a gambáktól (lásd viola da braccio).
Az egyik legkorábbi ábrázolása egy Lorenzo Costa által készített oltáron van, amely a bolognai San Giovanni in Monte templomában van. Ezt a képet, amelyen két gyerek gambázik, 1497-re datálják.
A 17. század végére a gambák kezdtek teljesen kiveszni (még körülbelül egy évszázadig mint műkedvelő hangszer maradtak meg), egyedül basszus változata, a violone maradt fenn tovább.
A 16–18. században épített viola da gambák összesen hét nagy csoportra oszthatók méret és hangolás szerint:
sopranino ~ | szoprán ~ | alt ~ | tenor ~ | basszus ~ | kontrabasszus ~ | szubkontrabasszus ~ | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
16. századi elnevezés | - | diszkant ~ | alt ~ és tenor ~ (méretbeli különbség, azonos hangolás) | tenorbasszus ~ | - | - | - |
Praetorius szerint | - | - | cant ~ vagy violetta picc(i)ola | tenoralt ~ | kisbasszus ~ | violone, nagybasszus ~, kontrabasszus ~ | nagyon nagy basszus ~ |
17–18. századi elnevezés | pardessus de ~ | dessus de ~ | - | basse de ~ | - | - | - |
A hangolást különböző zenetörténészek máshogy ítélik meg. A legelfogadottabbak Michael Praetorius Syntagma Musiciumjában, illetve Jambe de Fer: Zene összegzése című művében található.