Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Lesenyi Ferenc lenyűgöző világát. Ez a téma eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig minden korosztály és társadalmi réteg érdeklődését felkeltette. Az évek során a Lesenyi Ferenc különféle módokon fejlődött, befolyásolva a kultúrát, a technológiát, a tudományt és még sok mást. Egy kimerítő elemzésen keresztül elmélyülünk a Lesenyi Ferenc legfontosabb aspektusaiban, elemezve annak jelentőségét és következményeit a mai világban. Kritikus és reflektív perspektívával megvizsgáljuk a Lesenyi Ferenc sokrétű aspektusát és relevanciáját a mai kontextusban, tájékozott és felvilágosító perspektívát kínálva az olvasónak erről az izgalmas témáról.
| Lesenyi Ferenc | |
| Született | 1887. április 28. Geletnek[1] |
| Elhunyt | 1962. szeptember 6. (75 évesen) Sopron |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
Lesenyi Ferenc (Geletnek, 1887. április 28. – Sopron, 1962. szeptember 6.[2]) erdőmérnök, egyetemi tanár.
Kolozsváron érettségizett. 1905–1909 között a selmecbányai Erdészeti Akadémia erdőmérnöki szakán volt hallgató. Ezután Selmecbánya környékén, majd 1911-től Kolozsváron gyakornok volt. 1912-ben a görgényszentimrei Állami Erdészethez helyezték át; 1912-ben államvizsgát tett, ezután kapott segéd-erdőmérnöki kinevezést 1913-ban. Kaán Károly többek között őt bízta meg az 1914-re tervezett II. Nemzetközi Erdőgazdasági Kongresszus előkészítésével. Sajnos az első világháború lehetetlenné tette a Kongresszus összehívását. 1914-ben áthelyezték a besztercei Erdőigazgatóság központjába, ahol fontos műszaki feladatot kapott, az Aranyos-völgyi vasútvonal építési munkálataiba kapcsolódott be. Besztercén 1917. őszén erdőmérnökké nevezték ki. 1917-ben a Földművelésügyi Minisztériumban kapott állást. Eleinte a Faértékesítő Hivatalban dolgozott, majd Kaán Károly titkára lett. Közben elvégezte a Műegyetem közgazdászmérnöki szakát. 1923-ban főerdőmérnök lett. 1923-ban rendkívüli tanári címmel kinevezést kapott a Sopronban működő főiskolára. Erdőgazdasági politikát, majd 1926-tól erdészeti adminisztrációt, nemzetgazdaságtant, 1927-től erdészeti jogot oktatott. 1934-ben nyilvános rendes tanár lett. 1939-től a közgazdaságtant, majd 1940-től az erdészeti igazgatás című tantárgyakat is oktatta. 1951-ben nyugdíjba vonult. 1959-ig meghívott tanárként folytatta erdészeti jogi előadásáit.