Ebben a cikkben elmélyülünk a Lübecki csata lenyűgöző világában, feltárjuk annak számos oldalát, és felfedezzük az élet különböző területeire gyakorolt hatását. A kortárs társadalomra gyakorolt hatásától a történelemben betöltött relevanciájáig, a populáris kultúrára gyakorolt hatásain és az akadémiai területen betöltött jelentőségén keresztül a Lübecki csata rányomta bélyegét az emberi lét számos vonatkozására. Ezeken az oldalakon végig elemezzük eredetét, fejlődését és jövőbeli lehetőségeit, megfejtve titkait, és teljes és gazdagító víziót nyújtunk a Lübecki csata-ről. Készüljön fel egy felfedező és tudású utazásra ezzel az izgalmas témával kapcsolatban.
Lübecki csata | |||
![]() | |||
Benjamin Zix: A lübecki csata, 1806 | |||
Konfliktus | ![]() | ||
Időpont | 1806. november 6. | ||
Helyszín | ![]() | ||
Eredmény | Francia győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
![]() | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lübecki csata témájú médiaállományokat. |
Negyedik koalíciós háború (1806–1807) |
---|
![]() |
A lübecki csata 1806. november 6-án zajlott le a Jean Baptiste Bernadotte vezette francia és a Blücher parancsnoksága alatt álló porosz-svéd erők között. A franciák a győzelem után elfoglalták a semleges Lübecket.
Miután Napóleontól a porosz hadsereg vereséget szenvedett a jénai és az auerstädti csatában 1806. október 14-én, a császár útjára indította a francia hadsereget a villámhadjárat folytatására. A porosz hadsereg harci szelleme az elszenvedett súlyos vereség hatására összeomlott. A nagy erőkkel könyörtelenül előrenyomuló a franciák hatására néhány porosz tiszt megadta magát vagy átadta a területet. A védekezésben az erődítmények jelenthettek menedéket és ellenállási gócot a számszerűleg kisebb porosz lovas és gyalogos egységek számára. Az egyik ilyen parancsnok, aki nem adta fel a harcot, Blücher altábornagy volt, azon kevesek egyike a porosz tisztek közül , aki nem vesztette el a fejét ebben a zűrzavaros válságban. A porosz tábornok összeszedte és parancsnoksága alá vonta a weimari herceg hadtestét, s csatlakozott hozzá továbbá egy 1800 fős svéd hadtest is, melyekkel megpróbálta felvenni a harcot, a kiutat keresve északkeletre, szorosan követte őt Bernadotte I. hadteste.
Blücher kénytelen volt messzebb és messzebb vonulni északra az üldözõi elől, akik folyamatosan követték. Végül el kellett hagynia az utolsó porosz területet is. November 5-én bevonult a semleges Hanza-város államba, Lübeckbe, ahol élelmiszert és pénzt kért a városi hatóságoktól. Másnap Bernadotte katonái megtámadták a falakat.Nicolas Soult marsall IV hadteste is hamarosan felvonult, hogy növelje a franciák esélyeit. Kemény és zavaros harcok után, a franciák beviharzottak a városba, a poroszokat és svédeket visszavonulásra kényszerítették. Blücher ellentámadással próbálkozott, de a franciák kitartottak a városban. A Strecknitz, Krempelsdorf és Schwartau városához közeli összecsapásokban, a francia elvágtak a többi erőtől és fogságba ejtettek egy a porosz különítményt.
Francia veszteségek nem ismertek, a harcok intenzitása miatt, 1000 fő lehetett összesen. A poroszok vesztesége 2000 halott vagy sebesült, valamint további 4000 hadifogoly. Scharnhorst tábornok, Blücher vezérkari főnöke francia kézre került. Lübeck városát teljesen kifosztották a francia csapatok.
November 7-én Ratekaunál, Blücher megadta magát, 4000 gyalogos és 3800 lovas katonájával. 40000 francia fogta ekkor már körül. A porosz parancsnok a következőket írta: „Leteszem a fegyvert, mert nincs kenyér és nincs lőszer” - Blücher.
A tárgyalások után a svédek fogságába esett Bernadotte-ra ekkor figyelt fel először a svéd hadvezetés. 1810-ben megválasztották a svéd trónt örököséül, és később a XIV Károly-János néven Svédország királya lett.