Camperdowni csata | |||
Első koalíciós háború | |||
A camperdowni csata, 1797. október 11. Thomas Whitcombe festménye 1798: a Venerable, a brit zászlóshajó legyőzi a holland zászlóshajót, a Vrijheidet. | |||
Dátum | 1797. október 11. | ||
Helyszín | Északi-tenger, Camperduin, Hollandia | ||
Eredmény | döntő angol győzelem | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Haderők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Camperdowni csata témájú médiaállományokat. |
Első koalíciós háború (1792–1797) |
---|
Verdun • Valmy • Jemappes • Mainz (1793) • Neerwinden • Famars • Hondschoote • Wattignies • Kaiserslautern • Tourcoing • Tournai • Ushant • Fleurus • Vogézek • Dego (1794) • Luxemburg • Genova • Groix • Hyères-szigetek • Mainz • Montenotte • Millesimo • Dego (1796) • Mondovì • Lodi • Castiglione • Neresheim • Amberg • Würzburg • Bassano • Rovereto • Arcole • Rivoli • Neuwied • Camperdown • Campo Formió-i béke |
A camperdowni csata 1797. október 11-én zajlott le, a brit haditengerészet döntő győzelmet aratott az Északi-tengeren a holland flotta fölött a francia forradalmi háborúk idején. A brit flotta Duncan admirális vezetésével legyőzte a de Winter admirális irányította a holland hajóhadat Camperduin falu mellett, északnyugatra Alkmaartól.
1797-ben, Duncan teljesen blokád alá vonta a holland flottát Den Heldernél és Texelnél. A holland flotta feladata lett volna, hogy fedezze a francia csapatok invázióját Írországba, hogy támogassák a tervezett lázadást, és hogy partra tegyenek Skóciában mintegy 50 000 katonát, elfoglalják Közép-Skóciát, segítve a skótok lázadását. A hosszú várakozás a kikötőkben kimerítette az angolokat, a hajók utánpótlása akadozott, a harci morál csökkent. A hollandok tudatában voltak annak, hogy néhány hete Duncannak csak négy hajója tartja fenn a blokádot, mert lázadás tört ki. Szeptemberben a lázadás főkolomposait felakasztották, és a tengerészek ismét engedelmeskedtek a parancsnoknak.
Szeptember végén a hollandok letettek a tervezett invázióról. A brit admiralitás tudomást szerzett erről, és utasította Duncant, hogy hajórajával térjen vissza Yarmouth-ba felújításra. A hollandok megragadták az alkalmat, hogy kijussanak az Északi-tengerre azzal a szándékkal, hogy saját legénységükkel segítsék a lázadókat, és lehetőleg szigeteljék el a brit hajókat. A britek riasztották a Black Joke kuttert és a Speculator vitorlást, hogy találkozzanak Texelnél, és várták, hogy a hollandok visszatérjenek a kikötőbe.
A két flotta 18 mérföldre a holland partoktól találkozott egymással. A britek 24 hajója délkeletről, a hollandok 25 hajója egyszerű vonalban északkeletről állt fel. A britek két csatasorban támadtak, mintegy előre vetítve a nyolc évvel későbbi trafalgari csatát. Duncan vezette a keleti főerőt a Venerable-val, Richard Onslow altengernagy a Monarch-on közeledett nyugatról. Az angolok sietve támadtak, hogy megakadályozzák a holland hajókat abban, hogy elérjék a tengerparti sekély vizek védelmét. Duncan felhúzatta az „általános vadászat” jelzését, hogy minden hajó vegyen részt a támadásban.
A Venerable áttörte a holland vonalat, és de Winter zászlóshajóját, a Vrijheidet kezdte lőni a szél alatti oldalon. A legtöbb angol hajó követte példáját, áttört a holland hajók vonalán, és mind a két flotta harcba bocsátkozott. Több holland hajónak sikerült elmenekülnie kelet felé, de a britek tizenegy hajót elfoglaltak, köztük a holland zászlóshajót is. A brit hajók is súlyos veszteségeket szenvedtek.
A csatában a britek a kiképzésben és fegyverzetben egyaránt fölényben voltak és nagyobb hajókkal is rendelkeztek. Előnyük a carronade-okban, a rövid hatótávolságú, ugyanakkor nagy gyújtóhatású ágyúkban mutatkozott meg. De Winter admirális, amikor tudomást szerzett arról, hogy zászlóshajóján a legénység több mint fele elesett vagy megsebesült, felhúzatta a megadás jelét. Megpróbálta átadni kardját Duncan admirálisnak, de az nem fogadta el, hanem kezet rázott vele. Mind a két tábornok magas növésű ember volt (Duncan a jelentések szerint hat láb, négy hüvelyk). De Winter később megjegyezte: „Kész csoda, hogy két ilyen hatalmas céltárgy, mint Duncan admirális és én, megmenekültünk a vérontásból.”
A csata eredményeként a franciák első expedíciója nem érkezhetett meg 1798-ban Írországba, így az ír felkelés sorsa megpecsételődött.
Gelijkheid (64/68 ágyú) aBelliqueux és a Lancaster foglalta el 15.10p-kor, Beschermer 50/56 ágyú, Hercules 64 ágyú, kigyulladt, elfoglalva, Admiraal (Tjerk Hiddes) De Vries (64/68 ágyú)- az Isis 15.00-kor elfogta, Vrijheid (74 ágyú) (zászlóshajó) - 15.15-kor megadta magát, Staten-Generaal (74 ágyú), Wassenaar (64 ágyú)- a Powerful és a Veteran 14.00-kor elfoglalta, Batavier (50/56 ágyú), Brutus 74 ágyú, Leyden (64/68 ágyú), Mars (44 ágyú), Cerberus (64/68 ágyú), Jupiter (74/72 ágyú) (Reyntjes altengernagy) - Russellfoglalta el 13.45-kor, Monnikendam (40/44 ágyú)- 14.00 megadta magát, hajótörést szenvedett, Haarlem (64/68 ágyú) - az Adamant 13.15-kor elfogta, Alkmaar (50/56/52? ágyú) - 14.30-kor kapitulált, Delft (50/54/60 ágyú) - 14.15-kor kapitulált, október 15-én elsüllyedt.
Embuscade 32 ágyú - elfoglalták, majd később sikerült visszafoglalni, Heldin 32 ágyú, Minerva 24 ágyú (korvett), Waakzaamheid 24 ágyú (korvett), Ajax 18 ágyú (brig), Atalanta 18 ágyú (brig-korvett), Daphne 18 ágyú (brig-korvett),Galathée 18 ágyú (brig-korvett), Haasje 6 ágyú (futárhajó ?).
Nemzetközi katalógusok |
---|