A mai világban a Károlyi Pál olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki. Akár tudományos, akár szakmai vagy személyes területen, a Károlyi Pál aktuális és aktuális témává vált. A Károlyi Pál eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig sokféle véleményt és nézőpontot generált. Ebben a cikkben a Károlyi Pál-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, a történelmi hátterétől a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvitatjuk azokat a következményeket és kihívásokat, amelyeket a Károlyi Pál jelent különböző kontextusokban, valamint a lehetséges megoldásokat és megközelítéseket ezek kezelésére. Csatlakozzon hozzánk ezen a túrán keresztül a Károlyi Pál lenyűgöző világában!
Károlyi Pál | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1934. június 9. Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Elhunyt | 2015. június 2. (80 évesen) Szombathely |
Családja | |
Házastárs | Berlász Melinda |
Pályafutás | |
Hangszer | zongora |
Díjak |
Károlyi Pál (Budapest, 1934. június 9. – Szombathely, 2015. június 2.[1]) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző.
Tehetségére gyermekkori szerzeményei alapján Szervánszky Endre figyelt fel. Az ő rábeszélésére kezdett a gimnáziumi érettségi után komolyabb zenei tanulmányokat a Bartók Béla Konzervatóriumban 1953-ban. Zeneszerzéstanára Szelényi István volt. 1956-ban lett a Zeneakadémia hallgatója. Előbb Viski János, majd Farkas Ferenc növendéke volt a zeneszerzés szakon 1962-ig.
1975-ig zongorát tanított a XI. kerületi zeneiskolában, a következő másfél évtizedben az Akadémiára készülőknek zeneszerzést és -elméletet. Szerzeményei számos külföldi fesztiválon hangzottak el. 1966-ban Stockholmban találkozott a stílusát hosszú időre meghatározó Bengt Hambraeus (1928–2000) svéd zeneszerzővel. Az 1980-as évek végén alkotói válságba került.
1990-ben a fővárosból a Vas megyei Nardára költözött. Újra komponálni kezdett, és zeneelméletet tanított a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán. 1995-ben kapta meg a főiskolai tanári címet.
1968-ban rádiófelvétel készült első művéből, az Aucasin és Nicolete című ófrancia széphistóriából. Később nagyzenekari és kamaraműveket, orgonadarabokat és kórusműveket szerzett. 1991-ben zongoraversenyt, 1998-ban cimbalomversenyt írt. 2004-ben készült el egyik utolsó műve, a Stabat Mater (vegyeskarra és orgonára).
1962 és 1977 között Berlász Melinda zenetudós férje volt. 1978-ban újranősült. Két házasságából három gyermek született.
(zongorára, fuvolára, cimbalomra)