Weöres Sándor

Weöres Sándor
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Móser Zoltán felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Móser Zoltán felvétele
SzületettWeöres Sándor
1913. június 22.
Szombathely
Elhunyt1989. január 22. (75 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaKárolyi Amy
Foglalkozásaköltő, író, műfordító
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (9/1-1-182/184)
Weöres Sándor aláírása
Weöres Sándor aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Weöres Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Weöres Sándor ] (Szombathely, 1913. június 22.Budapest, 1989. január 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, filozófus, irodalomtudós, muzeológus. Felesége Károlyi Amy költő volt.

Élete

Weöres Sándor és Károlyi Amy emléktáblája egykori lakhelyükön, a Törökvész út 3/c szám alatt Szombathely, Perint parti park: a költő ülő szobra Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy sírja Budapesten. Farkasréti temető: 9/1-1-182/184. Holdas György szobrászművész alkotása (1989) Születése 100. évfordulója alkalmából a MÁV az egyik mozdonyát fölmatricázta a tiszteletére (ld. még: Werbelok)

Apja, id. Weöres Sándor hivatásos katona, huszártiszt, földbirtokos volt; anyja, Blaskovich Mária nagyszebeni, gazdag, részben szerb származású polgárcsaládból származott. Két testvére volt, Anna és István.

Tanulmányait a pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg, majd a csöngei evangélikus elemiben folytatta (191923). Csöngén azonban rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az iskolát így végezte el. 1924-ben beiratkozott a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumba. Ekkoriban Pável Ágoston kosztos diákja volt, s vele a későbbiekben is fennmaradt fiúi jó viszonya. 1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen…), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erőben. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. 1929-ben a 6. osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, s Babits Mihállyal is személyes kapcsolatba került. Még ebben az évben átment Győrbe, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a 6. osztályt, s ettől kezdve már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, s itt érettségizett 1932 júniusában. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Hajnal címűt (amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett föl első kötetébe) a Nyugat 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett (Jajgatás, Kicsinyesek), majd 1941-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et.

Még középiskolás korában ismerkedett meg Illés Árpád festőművésszel, akivel életre szóló barátságot kötött. Erről így emlékezett a költő:

"Illés Árpádról és műveiről írva, nem lehetnék elfogulatlan kritikus, mert egyik legrégibb jóbarátom. Amikor Győrben megismerkedtünk, ő húszéves festőnövendék volt, én pedig tizenhat éves középiskolás. Ő vezetett be a képzőművészetbe, és győri kollégái, Borsos Miklós, Endrédy György. Mindegyiktől sokat tanultam, de legtöbbet Illés Árpádtól: lassanként rányílt a szemem korai festményeinek érzékeny szín-harmóniáira. ... Festő barátom aztán Győrből Budapestre költözött, én Pécsett egyetemista lettem. De ha Pesten jártam, többnyire nála laktam, néha hónapokig is. Sokat vitatkoztunk. Ezeknek a beszélgetéseknek néhány töredékét bevettem A teljesség felé című prózavázlatkönyvembe, amelyet rajzokkal ő illusztrált. Több verskötetem címlapja tőle való (Elysium, Tűzkút, Merülő Saturnus); szeretem e címlapokat, büszke vagyok rájuk."

A költő és Illés Árpád kapcsolatát az Országos Széchényi Könyvtár 2013-ban Weöres Sándor születési centenáriumára rendezett kiállítás honlapja részletesen tárgyalja. Érettségi után másfél évig apja gazdaságában dolgozott. 1933 őszén Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, majd átment a bölcsészkarra (földrajz–történelem szakra), végül filozófiaesztétika szakon szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába is bekapcsolódott. Ekkoriban kötött barátságot Takáts Gyulával, Tatay Sándorral és Fülep Lajos professzorral, valamint szoros kapcsolatot ápolt Csorba Győzővel, a Budapesten élő Vas Istvánnal, Jékely Zoltánnal és a debreceni Kiss Tamással is. Egyetemi évei alatt megalapította a Pécs jelképére utaló Öttorony című folyóiratot. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra c. válogatásában már ő is helyet kapott, egy év múlva pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk c. antológia. 1935-ben Weöres Baumgarten-jutalomban, egy évvel később Baumgarten-díjban részesült; ezekből későbbi utazásait fizette. ’35 nyarán észak-európai, ’37 elején pedig hosszú távol-keleti utazást tett: a genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon keresztül Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken át Bombay következett; India után Ceylon érintésével eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghajba is. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József vezetésével írta meg doktori disszertációját (A vers születése). 1939-ben doktorrá avatták; disszertációját még ugyanebben az évben kiadta a Pannónia c. egyetemi lap.

Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weörest bízták meg. Mivel ehhez a munkához se könyvtárosi végzettsége, se gyakorlata nem volt, az ehhez szükséges alapok egy részét Várkonyi Nándor mellett a pécsi egyetemi könyvtárban, másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában szerezte meg. A Nyugat 1941 augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívül elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban, később pedig a Diáriumban közölte verseit. Közben az Öttorony szerkesztőségén belül már 1941-től – főleg esztétikai, irodalmi jellegű – ellentétek alakultak ki. Weöres és Csorba Győző formálisan kivált a szerkesztőségből, de 1942 júliusáig – Weöres végső távozásáig – továbbra is részt vettek annak munkájában.

1943 őszén a költő a fővárosba költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A világháború befejezésekor viszont már Csöngén tartózkodott, és a következő évet is az apai birtokon töltötte, majd rövid ideig Székesfehérváron dolgozott múzeumi tisztviselőként, és az ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett. 1946-ban Weöres házasságot kötött Károlyi Amyval, akivel első utazásuk Rómába vezetett. Olaszországból visszatérve Weöres a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott, itt ismerkedett meg Lator Lászlóval. A házaspár ekkoriban a Törökvész út 3/c szám alatti erkélyes házban lakott. Weöres 1959-ben két hosszabb utazást is tett feleségével: májusban Kínába, ősszel pedig Görögországba látogattak. A 60-as évek elején eljutottak Dubrovnikba, 1965-ben pedig New Yorkba. 1966 júliusában a házaspár Londonba utazott, ahol Weöres felolvasást tartott a Szepsi Csombor Kör estjén.

1970-ben és 1971-ben is irodalmi Nobel-díjra jelölték, a rangos elismerésre mindkét alkalommal Kibédi Varga Áron, az amszterdami egyetem francia irodalom tanszékvezető tanára terjesztette fel. Ugyanebben az évben megkapta a Kossuth-díjat és az osztrák állam elismerő díját is. A Kossuth-díjjal járó pénzből Pásztor Béla emlékére díjat alapított. Ugyancsak ’70-ben jelent meg első angol nyelvű versválogatása Edwin Morgan fordításában, amelyet egy évvel később a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungarn c. kötet követett. 1972-ben feleségével elköltöztek a Muraközi utca 10/A szám alatti kertes házba, ahol azután Weöres élete végéig lakott. Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni Riverside Studióban. 1982-ben Forintos-díjjal jutalmazták. Eszméletét veszítve halt meg 1989. január 22-én Budapesten. Február 9-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.

Művei

Szépirodalmi művek

Posztumusz kötetek

Életműkiadások, levelezés

Válogatások

Idegen nyelven

Műfordítások

Műfordítások

Halála után megjelent kötetek:

Válogatások:

Irodalomtudományi művek

Publicisztikai írások

Irodalom

Irodalom

Bibliográfiák

1929

1934

1945

1946

1947

1949

1956

1957

1958

1961

1963

1964

1965

1966

1967

1968

1969

1970

1971

1972

1973

1974

1975

1976

1977

1978

1979

1980

1983

1984

1986

1987

1988

1989

1990

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2013

2015

2016

Emlékezete

Származása

Weöres Sándor családfája
Weöres Sándor
(Szombathely, 1913. jún. 22. –
Budapest, 1989. jan. 22.)
költő
Apja:
Weöres Sándor
(Csönge, 1881. márc. 23. –
Táplánszentkereszt, 1965. máj. 22.)
huszárezredes
Apai nagyapja:
Weöres Sándor
(1837. ápr. 20. –
Csönge, 1913. szept. 28.)
földbirtokos, megyebizottsági tag
Apai nagyapai dédapja:
Weöres István
(1776 –
1865. nov. 21.)
Apai nagyapai dédanyja:
Vessey Borbála
(1811 –
1850. febr. 4.)
Apai nagyanyja:
völcsei Döbrössy Franciska
Apai nagyanyai dédapja:
n.a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n.a.
Anyja:
Blaskovich Mária
(Pécs, 1888 –
1951)
Anyai nagyapja:
Blaskovich István
(Debrecen, 1843. márc. 22. –
Pécs, 1909)
táblabírósági elnök
Anyai nagyapai dédapja:
Blaskovich Kálmán
(Kapi, 1805. okt. 15. –
Pécs, 1892. jún. 13.)
jogász
Anyai nagyapai dédanyja:
Kacskovics Mária
(1811. dec. 4. –
Budapest, 1885. aug. 7.)
Anyai nagyanyja:
Nagy Kornélia
(Pécs, 1856. jún. 3. –
1920)
Anyai nagyanyai dédapja:
Nagy Ferenc
(1822. febr. 23. –
?)
Anyai nagyanyai dédanyja:
Kacskovics Mária
(1831. febr. 7. –
?)

Megjegyzések

  1. A listák nem teljesek, és csak az egyes művek első kiadását tartalmazzák.

Jegyzetek

  1. német, https://www.kunstkultur.bka.gv.at/staatspreis-fur-europaische-literatur, 2009. május 8.
  2. Interjú (YouTube, Domokos Mátyás), ahol Weöres Sándor megadja nevének jelenlegi kiejtését 3:52–3:54 között.
  3. Weöres Sándor így ejtette ki saját nevét Cs. Szabó László interjújában, amelyet az angol rádió magyar nyelvű adása számára készítettek Londonban. Az interjú írott formában is megjelent: Cs. Szabó László: Negyvenhat perc a költővel. Interjú Weöres Sándorral. Magyar Műhely, 1964/7–8., 105–116.
  4. Új magyar irodalmi lexikon. Akadémiai, Budapest, 1994. ISBN 963 05 6804 7
  5. Születése bejegyezve a szombathelyi állami születési akv. 483/1913. folyószáma alatt.
  6. Weöres Sándor Illés Árpád műtermében. (Hozzáférés: 2021. november 29.)
  7. "A teremtés dicsérete": Weöres Sándor emlékkiállítás az OSZK-ban 2013-ban. (Hozzáférés: 2021. november 29.)
  8. Weöres Sándor is versenyben volt az 1970-es irodalmi Nobelért
  9. Weöres Sándor az 1971-es Nobel-díj jelöltje, az évtized irodalmi csalása, Elena Ferrante filmen
  10. Egyedül mindenkivel: Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Sajtó alá rend. Domokos Mátyás. Budapest: Szépirodalmi. 1993. 347–364. o. ISBN 963-15-4300-5  
  11. Weöres Sándor: magyar portréfilm, 55 perc. PORT.hu. (Hozzáférés: 2019. november 2.)
  12. Czeizel Endre: Költők – gének – titkok: A magyar költőgéniuszok családfaelemzése. Budapest: Galenus Kiadó. 2000. 181–190. o. ISBN 963-861-380-7  

Források

További információk

Fájl:Wikiquote-logo.svg A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Weöres Sándor témában.