Koronczi Endre

A mai világban a Koronczi Endre olyan témává vált, amely az emberek, vállalatok és szervezetek széles körében nagyon fontos és érdekes. A Koronczi Endre megjelenése óta felkeltette a társadalom figyelmét, és végtelen vitákat, vitákat és elmélkedéseket váltott ki fontosságáról, hatásáról és fejlődéséről. Akár személyes, akár szakmai, társadalmi vagy kulturális szinten, a Koronczi Endre-nek sikerült átlépnie a határokat, és mára kulcsfontosságú hivatkozási ponttá nőtte ki magát. Emiatt elengedhetetlen, hogy a Koronczi Endre-hez kapcsolódó összes szempontot mélyrehatóan és részletesen elemezzük és kezeljük, hogy jobban megértsük mindennapi életünkben betöltött hatását és relevanciáját.

Koronczi Endre
Déri Miklós felvétele
Déri Miklós felvétele
Született1968. május 25. (56 éves)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaképzőművész
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola (–1990)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Koronczi Endre témájú médiaállományokat.

Koronczi Endre (Budapest, 1968. május 25. –) Munkácsy Mihály-díjas magyar képzőművész, festő, grafikus, performer.

Pályája

1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán végzett, majd részt vett a Magyar Képzőművészeti Főiskola kétéves posztgraduális képzésében.[2]

Munkássága első szakaszában a tárgyak, felületek, események, emberek, mozgások között létrejövő bonyolult és az idő dimenziójával árnyalt kapcsolatokat először festészeti eszközökkel vizsgálta, majd áttért eredetileg hétköznapi tárgyak használatára, illetve a hétköznapi helyzetek fotóval történő dokumentálására. 1997-ben Szinkron[3] címmel a Budapest Galériában összegezte azt a műcsoportot, amely a tárgyak közelségét, érintkezését, súrlódását, egymásra hatását, egymást formálását vizsgálta szisztematikusan. Ezen szakasz emblematikus műve a zakókönyök által koptatott lambéria. A következő időben tárgyak és emberek közelségének emlékezetes művei a Testnyomatok[4] címmel dokumentált hétköznapi nyomhagyások az emberi bőrön, baseballsapka nyoma a tar koponyán.[5]

2003-tól újabb pályaszakasz kezdődött a Csettegő-szépségverseny[6] public art esemény megrendezésével, a nyomhagyás vizsgálatának terepe a társadalmi mező, az emberek közti kapcsolat lett. Ezekben a munkáiban általában saját arcát, testét viszi vásárra. A Bianco projekt[7] keretében, miközben arcképével telematricázta a várost, önmagát és művészetét ajánlotta fel reklámszolgálatként. A Gyenis Tiborral közösen készített Basic projekt[8] "pszichotablóján" azokat az embereket gyűjtötte egy képre, akik fontos szerepet játszottak addigi életében, és megvizsgálta, vajon a művészet eszközeivel meddig feszítheti a személyesség határait. Extrém alvás[9] című kísérletsorozatában pedig azzal próbálkozott, vajon egy felvétel kedvéért el tud-e bárhol, bármikor, akár a legkényesebb városi szituációban is aludni, ha akar. Performanszaiban és videóin általában valamilyen - hétköznapi szemszögből - abszurd feladatot tűz ki maga elé, hogy aztán a szituációt a maga által megszabott szabályrendszer mentén, művészeti eszközökkel próbálja meg feloldani vagy esetleg még feszültebbé tenni. Módszere a kitárulkozás és a folyamatos önreflexió: önarcképeiben és csoportportréin saját tükörképét figyeli, figyelteti.[10]

2000-ben elindította az ikon.hu online szolgáltatást, mely a kortárs képzőművészeti intézmények számára lehetővé teszi, hogy a rendezvények időpontjait összehangolják, egymással egyeztessék.[11]

2025-ben a Cserhalmi Luca kurátorral közösen benyújtott Pneuma Cosmic című kiállítástervével megnyerte a 61. Velencei Biennálé Magyar Pavilonjának pályázatát.[12]

Fontosabb művei

  • Ploubuter Park
  • A szél mögött
  • Kikényszerített vallomás
  • katt
  • PopSzinergia
  • ExtremeSleeping
  • SelfEnemy
  • BASIC (Gyenis Tiborral)
  • epicene
  • Self-Phantom-Portrait
  • Csettegő-szépségverseny
  • Bianco
  • Megállított tenger
  • ISTEN
  • Konverter
  • TAXI
  • RealTimeWind
  • Testnyomatok
  • Róma projekt
  • Szétnyílt Doboz
  • Szinkron
  • Önfestő képek

Díjak és ösztöndíjak (válogatás)

Jegyzetek

  1. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  2. ↑ Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  3. ↑ http://koronczi.hu/site/szinkron/
  4. ↑ http://koronczi.hu/texts/lazar-miugyelunkareszletekre.html
  5. ↑ Bán András: Egymás felé fordulva. In: Műértő 2008. február.
  6. ↑ http://koronczi.hu/csettego/november22.html
  7. ↑ http://koronczi.hu/bianco/
  8. ↑ http://koronczi.hu/basic/
  9. ↑ http://koronczi.hu/extremesleeping/
  10. ↑ Mélyi József: Kikényszerített vallomás
  11. ↑ ikon.hu
  12. ↑ Pályázat eredménye | Ludwig Múzeum (magyar nyelven). www.ludwigmuseum.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2025. február 25.)

Források