A Kiscsalomja témája ma nagy jelentőséggel bír, és széles körű vitát váltott ki a társadalom különböző szektoraiban. Hatásainak elemzéséhez és következményeinek elmélyítéséhez elengedhetetlen, hogy globális szinten foglalkozzunk olyan szempontokkal, mint például eredete, fejlődése és következményei. Ebben a cikkben a Kiscsalomja-et részletesen és objektíven tárgyaljuk, hogy átfogó és teljes áttekintést adjunk erről a nagyon releváns témáról. A különböző információforrások kimerítő elemzésével és áttekintésével a cél egy olyan kritikus és jól megalapozott jövőkép felkínálása, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy teljes mértékben megértse a Kiscsalomja fontosságát és összetettségét.
Kiscsalomja (Malá Čalomija) | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Kerület | Besztercebányai | ||
Járás | Nagykürtösi | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1342 | ||
Polgármester | Ján Šimko | ||
Irányítószám | 991 09 | ||
Körzethívószám | 047 | ||
Forgalmi rendszám | VK | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 193 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 23 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 140 m | ||
Terület | 8,91 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Kiscsalomja weboldala | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kiscsalomja témájú médiaállományokat. | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Kiscsalomja (szlovákul: Malá Čalomija) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.
Nagykürtöstől 25 km-re, délnyugatra fekszik.
A falu területe már a kőkörszakban is lakott volt, majd a korai vaskorban a hallstatti kultúra népe élt itt. Lakott volt a római korban és a 8. században is.
1247-ben említi először oklevél "Kyschalamiya" néven. 1303-ban a falu területét Miklós fia Miklós, a Kiscsalomjai család őse szerezte meg. A 15. században területén a huszitáknak volt táboruk. A falu a 16. században elnéptelenedett és Kóvári-szög néven 1694-ig puszta volt. Ekkor a Luby és Lenkey család telepedett meg a faluban, akikhez újabbak csatlakoztak. 1715-ben 6 háztartása létezett. Evangélikus fatemplomát 1752-ben karhatalommal rombolták le és csak 1784-ben építhettek újat helyette. A 19. században a Tihanyi, Balczár és Pajor családnak voltak a községben nagyobb birtokai. 1828-ban 107 házában 642 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.
1910-ben 297, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel.
2001-ben 248 lakosából 210 szlovák és 35 magyar volt.
2011-ben 209 lakosából 172 szlovák és 33 magyar.