Galábocs

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Galábocs hatását a kortárs társadalomra. A kezdetektől napjainkig a Galábocs döntő szerepet játszott a modern élet különböző területein. Részletes elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Galábocs hogyan alakította át észlelésünket, hogyan alakította át interakcióinkat, és hogyan határozta meg újra a körülöttünk lévő világról alkotott felfogásunkat. Ezeken az oldalakon keresztül felfedezhetjük a Galábocs különböző oldalait és hatását olyan területeken, mint a kultúra, a technológia, a politika és a gazdaság. Ezenkívül megvizsgáljuk a Galábocs lehetséges jövőbeli következményeit egy folyamatosan fejlődő világban.

Galábocs (Glabušovce)
Galábocs zászlaja
Galábocs zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásNagykürtösi
Rangközség
Első írásos említés1297
PolgármesterŠtefan Chudý
Irányítószám991 22 (pošta Bušince)
Körzethívószám047
Forgalmi rendszámVK
Népesség
Teljes népesség113 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség26 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Terület4,51 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 09′ 10″, k. h. 19° 27′ 30″48.152778°N 19.458333°EKoordináták: é. sz. 48° 09′ 10″, k. h. 19° 27′ 30″48.152778°N 19.458333°E
Galábocs weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Galábocs témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Galábocs (szlovákul: Glabušovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.

Fekvése

Nagykürtöstől 14 km-re délkeletre fekszik.

Története

1297-ben „Galabuch” néven említik először. 1431-ben „Galaboch” alakban szerepel írott forrásokban. Több nemesi család, köztük a Kacsicsok, Prónayak és Benék birtoka volt. A török elpusztította, így 1554-ben pusztaként említik. 1554 és 1594 között a török hódoltsághoz tartozott, majd ismét elnéptelenedett. 1828-ban 29 házában 274 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Fényes Elek szerint „Galabocs, magyar falu, Nógrád vmegyében: 162 kath., 2 evang. lak., kik szőlőt mivelnek. F. u. Bene s m. t. Ut. p. Szakál.”[2]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt.

Népessége

1880-ban 139 lakosából 121 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 134 lakosából 127 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 192 lakosából 185 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 190 lakosából 189 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 204 lakosából 187 magyar és 12 csehszlovák volt.

1930-ban 194 lakosából 139 magyar, 39 csehszlovák, 4 zsidó, 2 egyéb és 10 állampolgárság nélküli volt. Ebből 167 római katolikus, 18 evangélikus és 9 izraelita vallású volt.

1941-ben 207 lakosából 200 magyar volt, 7 lakosnak szlovák volt az anyanyelve.

1970-ben 205 lakosából 165 magyar és 40 szlovák volt.

1980-ban 176 lakosából 128 magyar és 47 szlovák volt.

1991-ben 138 lakosából 84 magyar és 54 szlovák volt.

2001-ben 109 lakosából 57 magyar és 51 szlovák.

2011-ben 117 lakosából 58 szlovák (49,6 %), 43 magyar (36,8 %) és 15 ismeretlen nemzetiségű. Ebből 59 magyar, 40 szlovák és 18 ismeretlen anyanyelvű volt.

2021-ben 113 lakosából 80 szlovák, 26 magyar (23,01%), 2 cigány, 5 ismeretlen nemzetiségű.[3]

Nevezetességei

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. május 6.)