Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kirill Petrenko témáját, elemezve annak eredetét, mai relevanciáját és különböző területekre gyakorolt hatását. A Kirill Petrenko megjelenése óta nagy érdeklődést váltott ki, és számos vita és tanulmány tárgya. Az évek során a Kirill Petrenko fejlődött és alkalmazkodott a modern világ változásaihoz, új dimenziókat és jelentéseket nyerve. Ebben a cikkben a Kirill Petrenko legrelevánsabb aspektusaiba fogunk beleásni, teljes és frissített látásmódot kínálva, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy alaposan megértse ezt a jelenséget és következményeit a mai társadalomban.
Kirill Petrenko | |
![]() | |
Született | 1972. február 11. (53 éves)[1] Omszk[2][1] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetem |
Kitüntetései | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kirill Petrenko témájú médiaállományokat. | |
Kirill Petrenko (Omszk, 1972. február 11. –) orosz származású osztrák karmester, 2013 és 2021 között a müncheni Bajor Állami Opera főzeneigazgatója, 2019 óta a Berlini Filharmonikusok vezető karmestere.
Zenész család gyermeke, édesapja, Garri Petrenko a szibériai omszki szimfonikus zenekar első hegedűse, karmestere volt, édesanyja, Olga Davidovna Vajntraub pedig zenetörténész.[5][6] Petrenko zenei általános iskolában kezdte meg tanulmányait, s az erőteljes zongoratanulásnak köszönhetően 11 éves korában már az Omszki Szimfonikusok kísérték szóló fellépését. A család a Szovjetunió felbomlása előtt Ausztriába emigrált, az ifjú Petrenko pedig előbb a feldkirchi, majd a bécsi konzervatóriumban folytatta tanulmányait, a szlovén Uroš Lajovic keze alatt.
A németországi Meiningen színházának, majd 2002–2007 között a berlini Komische Opernek volt zenei igazgatója. Az osztrák fővárosban első munkahelye a bécsi Volksoperhez fűződik, ahol első asszisztensként dolgozott a bécsi könnyűzene fellegvárában. 2013-ban azonban ismét zenei vezetői posztra vágyott, s elfogadta a müncheni Bayerische Staatsoper állásajánlatát: Kent Naganót váltotta a zenekar élén.
2006 és 2010 között Serge Dorny meghívására a lyoni operaházban egy Csajkovszkij-ciklus színpadra állításán dolgozott Peter Steinnel. A Bécsi Állami Operaházban Richard Strauss A rózsalovagját (Rosenkavalier) állította színpadra, a folyosókon pedig a zenészek azt suttogták, hogy Petrenko értelmezése legalább olyan jó, mint Carlos Kleiberé. A darab sikere óta egymást érték a meghívások a legjobb zenekaroktól: Berlini Filharmonikusok, Chicagói Filharmonikusok, a Clevelandi Zenekar, a Radio France filharmonikus zenekara.
2015. június 22-én a Berlini Filharmonikusok hivatalosan is Sir Simon Rattle utódjának nevezte ki a zenekar élére. A szerződést 2016 októberében írták alá, de Petrenko csak 2019 augusztusában vette át hivatalosan a zenekar vezetését, s lépett ezzel Nikisch Artúr, Wilhelm Furtwängler, Sergiu Celibidache, Herbert von Karajan és Claudio Abbado nyomdokaiba. Emellett a 2020/21-es évadig a Bajor Állami Opera főzeneigazgatói posztját is megtarthatta.[7] Bemutatkozó koncertje a Berlini Filharmonikusok élén 2019. augusztus 24-én volt a berlini Brandenburgi kapu előtt, a műsoron Beethoven 9. szimfóniájával.[8]