Kenny Barron

Ha van valami, ami mindig is lenyűgözött minket, az a Kenny Barron. A Kenny Barron ősidők óta tanulmányozás, csodálat és vita tárgya. Akár a történelemre, akár a kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, akár a mai társadalomban betöltött relevanciája miatt, a Kenny Barron továbbra is nagy érdeklődésre tart számot az akadémikusok, a szakemberek és a kíváncsiak körében. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kenny Barron-hez kapcsolódó összes szempontot, az eredetétől a modern világra gyakorolt ​​hatásáig. Reméljük, hogy egy alapos és gazdagító elemzéssel bővítjük tudásunkat és megértését a Kenny Barron-ről, és talán még olyan új szempontokat is felfedezhetünk, amelyek meglepnek bennünket. Csatlakozzon hozzánk ezen a lenyűgöző utazáson a Kenny Barron-en keresztül, és együtt megfejtjük titkait és jelentését. Ne hagyd ki!

Kenny Barron
Életrajzi adatok
Született1943. június 9. (81 éves)[1][2][3]
Philadelphia[4]
IskoláiEmpire State College
Pályafutás
Műfajok
Hangszerzongora
Díjak
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • National Endowment for the Arts
Tevékenység
  • dzsesszzongorista
  • zeneszerző
  • neveléstudós
  • előadóművész
  • dzsesszzenész
Kiadók
  • Criss Cross Jazz
  • Candid Records
  • Enja Records
Kenny Barron weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kenny Barron témájú médiaállományokat.

Kenny Barron (Philadelphia, 1943. június 9. –) amerikai dzsesszzongorista. Kilencszer nevezték a Grammy-díjra.

Pályakép

Karrierje alatt olyan hírességekkel dolgozott, mint például Sonny Stitt, Eddie „Lockjaw” Davis, Stan Getz. Mint „sideman” általában triói voltak.

2010-ben a Berklee College of Music tiszteletbeli doktora lett Angélique Kidjo, Paco de Lucía, és a dalszerző duo a Huff és Kenneth Gamble társaságában.

Lemezek

(válogatás)
  • Voyage, és Stan Getz
  • Piccolo, és a quartet de Ron Carter Quartet
  • People Time és Stan Getz
  • Standards
  • It's Time
  • Scratch
  • You Can't Go Home Again és Chet Baker
  • The Only One
  • The Moment
  • Live at Maybeck Hall
  • Rhythm-a-ning
  • The Red Barron Duo és Red Mitchell
  • Green Chimneys és Buster Williams
  • Night and the city és Charlie Haden
  • Super Standarts Super trio és Al Foster és Jay Leonhart
  • Live at Bradley's (club de jazz)
  • The perfect set
  • Sambao
  • Images és Kenny Barron (piano), Stefon Harris (vibraphone), Anne Drummond (alto and c-flute), Kiyoshi Kitagawa (bass), Kim Thompson (drums)

Classical Jazz Quartet

  • Tchaikovsky's The Nutcracker (Vertical Jazz, 2001)[5]
  • The Classical Jazz Quartet Play Bach (Vertical Jazz, 2002)[6]
  • The Classical Jazz Quartet Play Rachmaninov (Kind of Blue, 2002; 2006)

Díjak

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
  5. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=uqNJ7TIesSg
  6. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=vY0-l09svK0