A Kecskés Ágnes témája az egyének és a szakemberek széles spektrumát foglalkoztatja, mivel számos területen jelentős kihatásai és visszahatásai vannak. Az egészségre gyakorolt hatásától a gazdaságra gyakorolt hatásán át a környezetre gyakorolt hatásaiig a Kecskés Ágnes olyan téma, amely különös figyelmet érdemel, és értékes perspektívákat kínálhat a minket körülvevő világ jobb megértéséhez. Ebben a cikkben elmélyülünk a Kecskés Ágnes számos aspektusában, és mélyrehatóan feltárjuk a dimenzióit, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
Kecskés Ágnes | |
Született | 1942. október 25. (82 éves) Komárom |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szülei | Kecskés László |
Foglalkozása | textilművész |
Iskolái | Magyar Iparművészeti Főiskola (–1970) |
Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1987) |
Kecskés Ágnes (Komárom, 1942. október 25. –) Munkácsy Mihály-díjas magyar textilművész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja (1995).
Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott, 1970-ben nyert iparművészeti diplomát textil szakon. Pályakezdő éveiben a magyar népművészeti hagyományok motívumai jelentkeztek alkotásain, diplomamunkája Dédnagymama c. gobelinje (1970). Az 1980-as évektől stílust váltott, textiljein eluralkodott a harmóniát sugárzó lírai, festői szemlélet.
Finom eszközökkel ábrázolta a természetet, lágy színekkel és a len különböző árnyalataival szőtte meg a Dunakanyart és a körötte elterülő tájat. A táj domborulatait a lenszálak erősen szemcsés felületével, a víz alatti világot pedig a puha kékek és fehérek egymásba olvadó pasztell tónusú képeivel érzékeltette. A Dunakanyart több változatban is megszőtte (1976, 1983 és 1984). Textiljei közül kiemelkedik a körömi kis zarándoktemplom oltár-kárpitja (1980-1985) is, amely szabályos hatalmas kompozíció az egyöntetű sík felületen, melynek közepére egy Mária-kegyképet helyezett, a kegykép kidolgozása ékszerszerű, aprólékos kidolgozású, a bizánci ikonok hagyományát eleveníti fel. Az ábrázolások festői szépsége és frízt alkotó képkockáinak sora műveinek karakteres formája. Az 1990-es évekből jeles alkotásai: Himnusz (1994-1995), Komárom (1996).
Közgyűjtemények őrzik munkáit, köztük Magyar Iparművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Szombathelyi Képtár.