Kárpáti Aurél (író)

A mai világban a Kárpáti Aurél (író) releváns és befolyásos témává vált a társadalomban. Hatása a politikától a populáris kultúráig különböző területeken érezhető, és nyílt vitát váltott ki a közvéleményben. A technológia gyors fejlődésével, a globalizációval és a szociokulturális változásokkal a Kárpáti Aurél (író) a különböző tudományterületek szakértői számára érdekes pontként pozícionálta magát. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kárpáti Aurél (író) jelentését és fontosságát, valamint mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását.

Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Kárpáti Aurél (egyértelműsítő lap).
Kárpáti Aurél
1944-ben
1944-ben
SzületettGungl Aurél Miklós
1884. december 5.
Cegléd
Elhunyt1963. február 7. (78 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaVagner Irma
(h. 1912–1926)[2]
Nagy Erzsébet Mária
(h. 1926–1963)[3]
Foglalkozása
KitüntetéseiKossuth-díj (1960)
SírhelyeFarkasréti temető (1-1-476)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kárpáti Aurél témájú médiaállományokat.

Kárpáti Aurél, született Gungl Aurél Miklós[5] (Cegléd, 1884. december 5.[6] – Budapest, 1963. február 7.) Kossuth-díjas magyar színházi és irodalmi kritikus, író, költő. Fia ifjabb Kárpáti Aurél, sakkfeladványszerző, sportvezető, újságíró.

Életpályája

Gungl Ignác hivatalnok és Nelhibel Gizella fia. Az esztergomi tanítóképző elvégzése után fővárosi napilapok és hetilapok munkatársaként működött, a Magyar Szemlébe, a Hazánk című napilapba és az Új Időkbe írt verseket, kritikákat. A Nyugat megindulása után is A Hét munkatársa maradt. 1910-ben Halasi Andorral megindította a Kritika című folyóiratot. Az első világháború időszakában a Déli Hírlap, majd A Nap szerkesztőségében dolgozott. 1922-től színikritikáinak többsége a Pesti Naplóban jelent meg, annak munkatársa maradt a lap megszűnéséig (1939). A Nyugatban is közreadták írásait. Az 1930-as évektől vezető szerepet vállalt a Vajda János Társaság irányításában.[7]

A második világháború után is gyakran közölték a lapok írásait, irodalmi és színházi kritikáit. Mint kritikus, a korabeli színházi és irodalmi életben jelentős szerepet töltött be. Szépirodalmi művei közül a Bihari remete című elbeszélése az egyik legemlékezetesebb alkotása.

Művészeti kritikáinak sikere abban rejlett, hogy valójában ő nem is kritizálni akart, hanem előadni azokat az élményeit, benyomásait, amelyeket belőle a színházi előadás, az irodalmi mű vagy a képzőművészeti alkotás kiváltott, s mindezt nem annyira egyszerű sajtókritika formájában, hanem irodalmi kereteken belül adta elő, esszé-formában.[8]

Társasági tagsága

Kötetei (válogatás)

Szépirodalom

  • Az én örökségem (versek, Budapest, 1909);
  • Éjszakai ballada. Novellák; Singer és Wolfner, Budapest, 1912
  • Budai képeskönyv (elbeszélés, Budapest, 1913);
  • Három régi esztendő (regény, Budapest, 1918);
  • A bihari remete és egyéb történetek (elbeszélés, Budapest, 1920);
  • Hamis tüzek. Kis regény; Népszava, Budapest, 1920 (Világosság-könyvtár)
  • Kaláris (versek, Budapest, 1921);
  • Aquamanile. Regény; Kultúra, Budapest, 1922 (Magyar regényírók)
  • A nyolcadik pohár (regény, Budapest, 1927)
  • Tavaszi felhők az égen... Regény; Tolnai, Budapest, 1927 (Tolnai regénytára)
  • Új magyar líra. Fiatal költők antológiája; összeáll. Kárpáti Aurél; Vajda János Társaság, Budapest, 1934
  • Halottak, akik élnek. Huszonhárom magyar elbeszélő; vál. Kárpáti Aurél; Est-Lapok, Budapest, 1936 (Pesti Napló könyvek)
  • A bagoly; Athenaeum, Budapest, 1937
  • Néma hegedű (elbeszélés, Budapest, 1943)
  • Él még Bánk! Katona József; Szépirodalmi, Budapest, 1955
  • A hollófürtű kedves - Történelmi miniatűrök (elbeszélés, Budapest, 1958)
  • A vándor visszanéz; Magvető, Budapest, 1963 (elbeszélések, versek)
  • Új magyar líra. Fiatal költők antológiája; összeáll. Kárpáti Aurél, szerk. Téglás János, utószó Rába György; Ságvári Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet–Szikra Lapnyomda, Budapest, 1989 (Irodalmi ritkaságok betűhív kiadásban)

Tanulmányok

  • A búsképű lovag - Irodalmi noteszlevelek 1911-1919 (Budapest, 1920)
  • A kételkedő kritikus (Budapest, 1928)
  • A menekülő lélek (Budapest, 1934)
  • Babits Mihály életműve (Budapest, 1941)
  • Vaszary, 1941 (Petrovics Elekkel)
  • A színház drámája (Budapest, 1947)
  • Kultúra haláltánccal (Budapest, 1947)
  • Örök Shakespeare (Budapest, 1948)
  • Él még Bánk! (Budapest, 1951)
  • Megyeri Károly; Művelt Nép, Budapest, 1956
  • Főpróba után - Válogatott színibírálatok 1922-1945 (Budapest, 1956)
  • Színház; szerk., vál. Kenessey Béla; Gondolat, Budapest, 1959
  • Tegnaptól máig - Válogatott irodalmi tanulmányok (Budapest, 1961)

Díjak, elismerések

Jegyzetek

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 1557/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  3. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 878/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  4. ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM78121. (Hozzáférés: 2018. november 2.)
  5. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/ évszáma: 49844/1903. Forrás: MNL-OL 30797. mikrofilm 328. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1903. év 16. oldal 1. sor
  6. ↑ Születési bejegyzése a ceglédi római katolikus keresztelési akv. 535/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  7. ↑ a b Kőháti Zsolt (1970). „A Vajda János Társaság értékeléséhez”. Irodalomtörténet 52 (2), 974. o. 
  8. ↑ A magyar irodalom története. 6. köt. Szerk. Szabolcsi Miklós. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966, 59. o.

Források

További információk