A mai világban a Johannes Secundus olyan téma, amely mindenhol felkeltette az emberek figyelmét. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a Johannes Secundus olyan téma, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ahogy elmélyülünk ebben a cikkben, megvizsgáljuk a Johannes Secundus különböző oldalait és az élet különböző területeire gyakorolt hatását. Az eredetétől az idők során bekövetkező fejlődéséig egy részletes elemzésbe fogunk belemerülni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a Johannes Secundus jelentőségét a mai világban. Csatlakozzon hozzánk ezen az utazáson, és fedezzen fel mindent, amit a Johannes Secundus-ről tudnia kell.
Johannes Secundus | |
![]() | |
Született | Jan Everaerts 1511. november 15. Hága |
Elhunyt | 1536. szeptember 25. (24 évesen) Utrecht |
Szülei | Nicolaas Everaerts |
Foglalkozása | költő |
![]() A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Johannes Secundus témában. | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Secundus témájú médiaállományokat. | |
Johannes Secundus (vagy Janus Secundus született Jan Everaerts) (Hága, 1511. november 15. – Utrecht, 1536. szeptember 25.) holland származású újlatin költő.
Jan Everaerts néven született Hágában. Apja Nicolaes Everaerts ismert jogász volt, Rotterdami Erasmus jó barátja. Családja 1528-ban Mechelenbe költözött, ahol Secundus első költeményeit az elégiákat írta. Bátyjával Mariusszal 1532-ben Bourgesba mentek jogot tanulni a neves író, jogász Andrea Alciatóhoz. Itt szerzett licentia-t (képzettséget) a tanításhoz. 1533-ban egy másik testvérét Grudiust követve tagja lett Habsburg Károly spanyol bíróságának. E minőségében Toledo érsekének titkáraként két évet dolgozott. Innen súlyos betegsége miatt visszatért Mechelenbe és ezt követően 1536. szeptember 25-én huszonnégy éves korában elhunyt az Utrechthez közeli Saint-Amand Apátságban.
Secundus termékeny író volt és rövid élete során jelentős műveket alkotott. Nevezetesek elégiái, epigrammái, ódái, versben megfogalmazott levelei, epithalamiumjai (nászének) és néhány prózai írása. A legnevezetesebb munkája a Liber Basiorum (Csókok könyve, első kiadása 1541-ben jelent meg), mely a csókról költött tizenkilenc versből álló rövid válogatás. A "Basia", de különösen az 5. és 7. versek Catullus imitációnak tűnnek és néhány vers az Anthologia Graeca költeményeihez hasonlít. Költészetének stílusa modernebb, de mégis a Catullust követő tradíción alapszik. A központi témakör a természetes termékenység és a csók mely, mint egyfajta szellemi táplálék képes sebeket is begyógyítani. Secundus munkáiban fellelhetők újplátonista és petrarchista elemek is.[1][2] Költészete Balassi Bálintra is hatással volt, aki tőle vette át a Júlia nevet.[3]
Verseinek holland fordítását feldolgozta Cornelis Tijmensz Padbrué (1631) madrigálnak.