Ebben a cikkben a Bourges témáját járjuk körül, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitákat váltott ki. A Bourges eredetétől a mai relevanciájáig felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség figyelmét. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Bourges körül létező különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint annak a társadalom különböző területeire gyakorolt hatását. Ezenkívül elmélyülünk a Bourges történetében és fejlődésében, kiemelve az idők során elért eredményeit és kihívásait. Ez a cikk átfogó és tárgyilagos képet kíván nyújtani a Bourges-ről, hozzájárulva a vitához és annak fontosságának megértéséhez a mai világban.
Bourges | |||
| |||
Mottó: "Summa Imperii Penes Bituriges" ("A legfelső hatalom a biturixek kezében van") | |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Centre-Val de Loire | ||
Megye | Cher | ||
Polgármester | Pascal Blanc (2014–2020) | ||
INSEE-kód | 18033 | ||
Irányítószám | 18000 | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 64 238 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 969 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 120–169 m | ||
Terület | 68,74 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Bourges weboldala | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bourges témájú médiaállományokat. | |||
Bourges (ejtsd: burzs) Franciaország közepén, a Yèvre (ejtsd: jevr) folyó partján fekvő város. A Centre-Val de Loire régióban található Cher megye székhelye. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.
A város elnevezése egyrészt adódhat az itteni őslakosok, a biturigek nevéből, vagy a germán Burg (francia: Bourg, spanyol: Burgos, egyéb: Burgh, Berg, Borough) szóból, aminek jelentése vár, illetve falu. Latin neve Avaricum, kelta neve Avariko volt.
Ősi érseki székhely. A 7. század második felétől a Borgues-i főegyházmegye Akvitánia középső és északi részeinek püspökségeit fogta össze.[2]
762-ben az utolsó akvitán felkelést leverő Kis Pipin ostromolta meg — ehhez egyebek közt védműveket épített a város körül és földdel töltötte fel a falak tövét, hogy ezekre a rámpákra tolják fel az ostromgépeket. Chunibert gróf végül megadta magát.
A római katolikus egyház több zsinatot is tartott a városban:
Itt bocsátotta ki 1438-ban VII. (Győzedelmes) Károly francia király a városról elnevezett pragmatica sanctiót a gallikanizmus alapelveivel (ide értve az episzkoplaizmust is.[4]