A mai világban a Gallikanizmus releváns téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A Gallikanizmus megjelenése óta mindenféle véleményt és vitát generált, így szakértők és rajongók találkozási pontja lett. Az évek során határokon és kultúrákon átívelő jelenséggé vált, és egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a tudás különböző területei iránt. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Gallikanizmus hatását és fontosságát, valamint a jelenlegi kontextusban rejlő következményeit.
A gallikanizmus francia egyházpolitikai irányzat, amelynek célja az volt, hogy a pápa hatalmát a francia egyházban visszaszorítsa, illetve hogy francia nemzeti egyházat hozzon létre.[1]
A gallikanizmus Franciaországból eredt, és a 18. században Németalföldön is elterjedt. Csúcspontját az 1682-es deklarációban érte el (XIV. Lajos / Bossuet → gallikán cikkelyek).
A gallikanizmus előzményei Szép Fülöpig (1285–1314) nyúlnak vissza, aki Franciaország egyesítésért küzdve összeütközésbe került a pápasággal (VIII. Bonifác) és a pápa világi dolgokba való beavatkozását jogbitorlásnak minősítette.[1]
A gallikanizmus alapelveit VII. Károly idején a bourges-i pragmatica sanctio fogalmazta meg 1438-ban, azt hirdetve, hogy a zsinat a pápa fölött áll, s Franciaországot kivonta a pápa fennhatósága alól.[1]
A 16. század gallikanizmusának két fajtája fejlődött ki [2]:
XIV. Lajos és XI. Ince pápa között újra konfliktus alakult arról, hogy van-e joga beavatkozni a Szentszéknek a gall egyház ügyeibe. Bossuet fogalmazta meg 1682-ben azt a négypontos nyilatkozatot, amelyben pontosan meghatározták a pápák szellemi és a mindenkori francia királyok világi jogait. Ezek a gallikán cikkelyek néven lettek ismertek [3]:
XIV. Lajos a nyilatkozatot egy ediktummal törvénnyé emelte és a parlamenttel az ország törvényei közé beiktatta.[3]
1693-ban a gallikanizmus keresztülviteléről lemondott ugyan a király, XII. Ince pápának sikerült megegyezésre jutnia XIV. Lajossal, a francia papság alávetette magát a pápának, és felfüggesztették a korábban elfogadott propozíciókat.[3] Magát a nyilatkozatot azonban nem vonták vissza, és a regalia-jog gyakorlása is megmaradt.[3] A gallikán eszmék sem szűntek meg, hanem újra és újra erőre kaptak (például I. Napóleon alatt). [1]
A 19. században a pápai tévedhetetlenség dogmájának kihirdetése (I. vatikáni zsinat) szüntette meg a gallikanizmus elvi alapjait.[1]