Ez a cikk a Istók János témával foglalkozik, amely nagyon fontossá vált a mai társadalomban. Különböző területekről a Istók János érdeklődés és vita tárgyává vált, ellentmondó véleményeket és különböző nézőpontokat generálva. Fontos, hogy alaposan elemezzük a Istók János-hez kapcsolódó szempontokat, a mindennapi életre gyakorolt hatását, időbeli alakulását és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezzel a cikkel igyekszünk átfogó és kritikus látásmódot nyújtani a Istók János-ről, azzal a céllal, hogy mélyrehatóan gondolkodjunk erről a témáról.
Istók János | |
![]() | |
Született | Bácsfalu |
Elhunyt | 1972. február 22. (98 évesen)[3][2] Budapest[4][5] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | |
Sírhelye | Farkasréti temető (11/1-1-346) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Istók János témájú médiaállományokat. | |
Istók János (Bácsfalu, 1873. június 15. – Budapest, 1972. február 22.) magyar szobrász.
A két világháború közti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott köztéri szobrásza volt Magyarországon. Műveiben realisztikus, naturalista elemek keveredtek az akadémikus megoldással.
Az ifjú János tehetségét tizennégy éves korában fedezte fel Kupcsay János, a hosszúfalusi fafaragászati iskola tanára, és maga mellé vette, tanítgatta, iskolai tandíját fizette. A hosszúfalusi fafaragó iskolában kezdett tehát formázással foglalkozni, majd 1892-ben a müncheni Állami Kőfaragási Intézetben folytatta, itt Éberle Sirius keze alá került. Ezután európai tanulmányútra indult, 1896-ban tért vissza Budapestre, s ott a híres székely szobrász, Köllõ Miklós vette maga mellé, aki Hosszúfaluban szintén Kupcsay tanítványa volt. 1899-ben Stróbl Alajos mesteriskolájába került, de tanulmányai mellett már komoly pályázatokon is részt vett.
1902-ben, fiatalon megbízást kapott a Magyar Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc szobrának elkészítésére, a százéves alapítási évfordulón avatták fel szobrát. 1905-ben a Ramassetter Vince szoborpályázat első díját nyerte, a szobrot 1908-ban állították fel Sümegen. 1911-ben részt vett a Bartha Miklós-szoborpályázaton, amelyet megnyert. (Zala György ellenezte ezt a döntést). 1913-ban felavatták a Bartha Miklós szobrot, s ekkor kezdett Gábor Áron szobrának formálásába. A Zalaegerszeg által rendelt Csány László szobor kőből faragott, 1912-ben már kész mellékalakjai közül a Munkát szimbolizáló szobrot 1919. május 1-jén a Parlament előtt állították fel. Az I. világháború után számos hadiemlékműre kapott megrendelést, így Budapesten a Martinelli téri dombormű, a szervita templom homlokzatán az ő műve. A legismertebb, hatásos, nagyméretű szobrát, a Bem József szobrot 1934-ben állították fel Budapesten. Ebben az időben tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[6]
Számos épületplasztikát és többnyire márványba faragott síremléket készített. Kitűnő portrékat készített többek között családtagjairól is. Jelentősek kisméretű mellszobrai, Móra Ferenc mellszobrát 1959-ben Kiskunfélegyházán állították fel. Domborművek (Petőfi Sándor, Nagyszeben), plakettek, érmék sokasága egészíti ki munkásságát.
1933 pünkösdjén leplezték le Nagykanizsán impozáns ünnepség keretei között Árpád fejedelem nemzetségének totemállatát, a Turulmadarat, valamint a hozzá kapcsolódó – a Zrínyi család és a magyar állam címerével díszített – országzászlót. A szobrot az 1950-es években eltávolították és beolvasztásra ítélték, de a gépgyár munkásai megmentették, és 1990 pünkösdvasárnapján eredeti szépségében visszaállítva, újra fölavatták.[7]
Szülei: Istók János napszámos és Veres Borcsa Anna, anyai nagyapja Veres Borcsa István, 1848-as honvéd, kőműves mester. Tizenhat évesen egy dinamitgolyó felrobbant a kezében, s jobb kezének három ujját szétroncsolta, ezeket amputálni kellett. 1901-ben vette feleségül Tuboly Ilonát (1880–1962). 1902-ben megszületett elsõ gyermekük, János, aki orvosi pályára lépett és a magyar hadseregben alezredes fõorvos lett. 1903. június 1-jén érdemei elismeréseként Bácsfalu község 1178/903. számú határozatával díszpolgárává választotta a 30 éves mûvészt. A határozatot Bálint András bíró és Bacsó Mihály jegyzõ írták alá. 1905-ben megszületett második fia, László, aki festõ, szobrász, író, 1935–1939 között az Õserõ címû szépirodalmi, társadalmi, tudományos, mûvészeti és közgazdasági folyóirat fõszerkesztõje lett.[8]
Négy szobra áll Budapesten, 16 pedig vidéken.
2002-ben, a mûvész halálának 30 éves évfordulója alkalmából a Lengyel Társadalmi Emlékbizottság, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége, Ferencváros Önkormányzata, valamint a Magyarországon élõ lengyelek a Budapest, IX. kerület Ráday u. 22. alatti házán emléktáblát helyeztek el, ami a magyarországi lengyelek fontos emléke, illetve emlékhelye.[10]
Születésének 110. évfordulóján, 1983. június 16-án, a Farkasréti temetõben megemlékeztek a szobrászmûvészrõl. Vezérszónok Gádor Endre volt, a Mûvelõdési Minisztérium Képzõmûvészeti Osztályának vezetõje.
Születésének 120. évfordulója alkalmából a négyfalusi Városi Tanács Bácsfaluban utcát nevezett el róla.
2002. február 22-én, halálának 30. évfordulóján a Hétfalusi Magyar Mûvelõdési Társaság küldöttsége helyezte el sírjára a kegyelet virágait.
2002. szeptember 26-án a négyfalusi Városi Tanács 108/2002. számú határozatával Négyfalu megyei jogú város díszpolgárává választotta.
A Hétfalusi Magyar Mûvelõdési Társaság a 2003-as évet Istók János évvé nyilvánította, a Mûvész születésének 130. évfordulója alkalmából.