Ebben a cikkben a Isaac Barrow-et fogjuk feltárni, egy olyan témát, amely napjainkban nagyon fontos, és amely számos tanulmányi területet érint, és amely széles körű érdeklődést váltott ki az akadémiai közösségben és általában a társadalomban. A Isaac Barrow kulcsfontosságú pontot jelent a különböző jelenségek működésének megértéséhez történelmi, tudományos, társadalmi vagy kulturális szempontból. Részletes elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Isaac Barrow minden releváns aspektusát, feltárva következményeit, időbeli alakulását, valamint a lehetséges megoldásokat vagy megközelítéseket a kihívás kezelésére. Ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó, kritikus és reflektív elképzelést kínáljon a Isaac Barrow-ről, hogy tudást biztosítson és megalapozott vitát generáljon erről a fontos témáról.
Isaac Barrow | |
![]() | |
Született | 1630. október[1] London[2][3] |
Elhunyt | 1677. május 4. (46 évesen)[4][5][6] London[3] |
Állampolgársága | angol |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | a Royal Society tagja (1663)[1] |
Sírhelye | Westminsteri apátság (Poets' corner)[7] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Isaac Barrow témájú médiaállományokat. | |
Isaac Barrow (London, 1630. október – London, 1677. május 4.) angol anglikán teológus és matematikus.
Tanulmányait cambridgei Trinity College-ben 1649-ben fejezte be. Szakmai látókörének bővítése érdekében 1655-ben Párizsba, 1656-ban Firenzébe, majd Törökországba utazott, ahol Konstantinápolyban folytatta tanulmányait. 1658-ban Velencén és Németországon keresztül jutott vissza Angliába. Beszélt, olvasott, írt görögül, héberül és latinul. 1960-ban az egyházhoz csatlakozva Cambridge-ben a görög nyelv professzora lett. 1662-től a londoni Gresham College-ba a geometria professzor lett. Visszatért Cambridge-be, de a matematikai tanszék vezetését – akinek tanára volt – Isaac Newtonra engedményezte. 1672–1677 között a Trinity College igazgatója volt. Ő kezdeményezte a kollégium ma is fennálló, ún. Wren könyvtárának az építését.
A matematika, a fizika (optika) és a görög nyelv volt. Az érintő keresésére vonatkozó, 1670-ben publikált módszere alapvetően ma is használatos a differenciálszámításban. Ő volt az első, aki felismerte, hogy az érintő keresése és a görbe alatti terület meghatározása egymásnak inverze.
Tudományos munkája mellett egyházi témájú dolgozatai is voltak (Expositions a hitvallás, a Miatyánk, Tízparancsolat, és a szentségek).
A Holdon krátert nevezték el róla.