Guillaume Marie-Anne Brune

Ebben a cikkben a Guillaume Marie-Anne Brune különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, és megvizsgáljuk annak fontosságát, következményeit és relevanciáját a _var2 területen. A kezdetektől a jelenlegi fejlődésig a Guillaume Marie-Anne Brune alapvető szerepet játszott a _var3-ban, nagymértékben befolyásolva a _var4-et. Az elemzés során megvizsgáljuk a Guillaume Marie-Anne Brune körül kialakult különböző perspektívákat, figyelembe véve a _var5-re és a _var6-ra gyakorolt ​​hatását. Kritikusan és részletesen megvizsgáljuk a Guillaume Marie-Anne Brune legrelevánsabb aspektusait, felfedezzük kapcsolatait a _var7-tel és a _var8-ban rejlő lehetőségeket. Ezen az úton igyekszünk bővíteni a Guillaume Marie-Anne Brune-ről és annak a mai világra gyakorolt ​​hatásáról való megértést.

Guillaume Marie-Anne Brune
Született1763. március 13.
Brive-la-Gaillarde, Corrèze
Meghalt1815. augusztus 2. (52 évesen)
Avignon
SírhelySaint-Just-Sauvage
Állampolgárságafrancia
Nemzetisége francia
Szolgálati ideje1791 - 1815
Rendfokozatatábornok
a Francia Császárság marsallja
EgységeGrande Armée
Csatái1793 : Hondschootei csata

1796 : itáliai hadjárat
1799 : Bergeni csata
1799 : Castricumi csata
1796 : Montenottei csata

1807 : Eylaui csata (1807)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Franciaország marsallja
  • Szent Lajos Rend lovaga
  • A Diadalívre gravírozott névlista
HázastársaAngélique Nicole Pierre Brune (1796. február 18. – )[1]
Civilbennagykövet az Oszmán Birodalomban
A Wikimédia Commons tartalmaz Guillaume Marie-Anne Brune témájú médiaállományokat.

Guillaume Marie-Anne Brune (Brive-la-Gaillarde, Corrèze (megye), 1763. március 13. – Avignon, 1815. augusztus 2.) francia marsall a forradalmi és a napóleoni háborúk idején.

Élete és pályafutása

Egy bíró, Etienne Brune és egy kisnemesi családból származó anya: Jeanne de Vielbans fiaként született Brive-la-Gaillarde-ben. Jogot tanult és egy ideig mint politikai újságíró élt Párizsban, majd a forradalom kitörése után belépett a Cordeliers klubba,[2] összeköttetésbe lépett Dantonnal, s akinek barátja lett. 1792-ben a Nemzeti Konvent biztosaként Belgiumban működött.

A forradalmi háborúk idején

1793-ban belépett a hadseregbe, gyorsan lépdelt a ranglétrán, ezredesként küzdött a vendée-i háborúban a királypárti lázadók ellen és dandártábornokként Hondschooténál. 1795-ben a francia fővárosban a vendémiaire-i felkelés elfojtásában működött közre. Részt vett Napóleon 1796–97-es itáliai hadjáratában és 1798-ban francia mintára alakította át a Helvét Köztársaságot. 1799-ben a Batáviai Köztársaságba küldték, hogy az országot az angolok tervezett támadása ellen megvédelmezze; ugyanannak az évnek őszén megverte Abercromby angol tábornokot Bergennél, York herceget pedig Alkmaarnál kapitulációra kényszerítette.

A napóleoni háborúk idején

Brumaire 18. után Bonaparte megbízásából közreműködött a vendéei felkelés elfojtásában. A marengói ütközet után, 1800. augusztus 13-án az itáliai hadsereg parancsnokságát vette át és a fegyverszünet letelte után az osztrák hadsereget a Brenta folyóig visszaszorította.

1802–1804 között követ volt a török portánál és 1804. Franciaországba visszatérve, Napóleon marsallá nevezte ki. 1806-ban a Hanza-városok kormányzója lett, de IV. Gusztáv svéd királlyal való levelezése, aki őt megpróbálta XVIII. Lajos király oldalára állítani, gyanúba keveredett, amiért Napóleon visszahívta és többé nem is alkalmazta.

1815-ben ismét Napóleonhoz csatlakozott, és mint a dél-franciaországi csapatok (Var-hadsereg)[3] parancsnoka Toulont hosszan védte a Bourbonok ellen. Mikor Napóleon másodszori lemondása után Párizsba visszatérni készült, Avignonban a royalisták bosszújának áldozata lett, mert tévesen Lamballe hercegné gyilkosának tartották,[4] meglincselték, holttestét a Rhône folyóba dobták. Testét később megtalálták és Saint-Just-Sauvage-ban egy piramis alakú sírkő alá temették. 1821. február 25-én hivatalosan is felmentették a vád alól, mert a gyilkosság idején Thionville mellett, Rodenacban tartózkodott.[5]

Családja

  • felesége Jeanne Nicolas
  • gyermekei: Angelique-Catherine (1791 – 1879), Camille (? – 1842), Jeanne-Madeleine (1797 – 1839), Sophie-Catherine (? – 1820), Nina (1800 – 1833)

Jegyzetek

  1. ↑ https://www.geneanet.org/registres/view/32378/293?individu_filter=16096920. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  2. ↑ André Castelot & Alain Decaux, Le Grand Dictionnaire d'Histoire de la France, Éditions Fayard, Paris, 1979 (French)
  3. ↑ C. Clerget : Tableaux des armées françaises pendant les guerres de la Révolution (Librairie militaire 1905)
  4. ↑ Procès-verbal cité par Paul Fassy, La Princesse de Lamballe et la prison de la Force, Paris, 1868.
  5. ↑ Dominique Content: La Rehabilitation du Maréchal Brune (francia nyelven). napoleon-series.org. (Hozzáférés: 2011. október 17.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Guillaume Marie Anne Brune című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Kapcsolódó szócikkek