Gradinje (Cerovlje)

A Gradinje (Cerovlje) területén számos vizsgálat, vita és vita alakult ki az évek során. Megalakulása óta a Gradinje (Cerovlje) nemcsak akadémiai szinten, hanem általában véve is a társadalom érdeklődésének tárgya. Hatása olyan mértékű volt, hogy a mindennapi élet különböző területeit áthatotta, a kultúrától, a politikától, a gazdaságtól a technológiáig. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Gradinje (Cerovlje) jelentőségét, következményeit és befolyását a mai világban. Eredetétől napjainkig elemezzük fejlődését és a mai társadalomban betöltött szerepét.

Ez a szócikk a Cerovlje községbeli Gradinjéről szól. Hasonló címmel lásd még: Gradinje (egyértelműsítő lap).
Gradinje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségCerovlje
Jogállásfalu
PolgármesterEmil Daus
Irányítószám52402
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség33 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 15′ 30″, k. h. 14° 04′ 29″45.258333°N 14.074722°EKoordináták: é. sz. 45° 15′ 30″, k. h. 14° 04′ 29″45.258333°N 14.074722°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Gradinje témájú médiaállományokat.

Gradinje falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Cerovljéhez tartozik.

Fekvése

Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 5 km-re északkeletre, községközpontjától 4 km-re délnyugatra a Paz-Cerovlje út mellett fekszik. Gradinje mintegy tíz kisebb szétszórt telepből áll, melyek a Gologorica és Belaj közötti dombvidéken találhatók.

Története

A települést 1102-ben említik először II. Ulrik isztriai őrgróf adománylevelében. Az oklevél megemlíti Gradinje tornyát is, mely a birtokkal együtt az aquileiai pátriárka tulajdonába került. Nem ritka eset ebben a korban, hogy a várakat, várkastélyokat toronyként említsék. Ezért teljesen bizonyos, hogy a település nevét arról a várról kapta, melynek romjai a település határában a Čepići mező irányába elnyúló völgy fölé kiszögellő magaslaton láthatók. A 13. században Gradinje a boljuni uradalomhoz tartozott, melyből az aquileiai pátriárka később Pazzal egyesítve egy kisebb uradalmat alakított ki és amelyet 1300 körül Friedrich Eberstein vezetett. Attól az időtől fogva Gradinja és Paz sorsa hosszú időre szorosan összekapcsolódott. Gradinjska vára a századok során többször nyújtott menedéket a környező falvak lakosságának az ellenséges támadások ellen, az uszkók háború (1615-1618) idején azonban nem tudott ellenállni a velencei támadásoknak. Ezek során súlyosan megrongálódott és többé már nem építették újjá. A későbbi századokban Gradinjét a pazini kapitányok és Belaj urai igazgatták. Amikor 1814-ben megalapították Boljun községet Gradinjét ennek területéhez csatolták. Később az igazságszolgáltatás területén Pazhoz tartozott. A településnek 1857-ben 279, 1910-ben 277 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak 2011-ben 43 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
279 288 260 266 270 277 266 267 233 204 130 102 74 58 43 43

Nevezetességei

  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt temploma 1604-ben épült a középkori templom felhasználásával. A templomot temető övezi. A templomban található fából faragott Szent Ilona szobor az egykori azonos titulusú, később lebontott templomból származik. A templom apszisában a vakolatréteg alól freskók (apostolok és angyalok ábrázolásai) és díszítő festés maradványai kerültek elő. A freskók két korszakból származnak. A régebbiek a 13. század végén, az újabbak a 15. században készültek. A díszítő festést Ambrožić pap által bevésett 1526-os évszám keltezi.
  • A település közelében az egykori vár tornyának tekintélyes romjai láthatók.

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement . Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  3. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf