Gornje Ceranje

A mai világban a Gornje Ceranje olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Legyen szó a Gornje Ceranje fontosságáról a modern társadalomban, a Gornje Ceranje gazdaságra gyakorolt ​​hatásáról vagy egyszerűen a Gornje Ceranje története iránti érdeklődésről, ez a téma sokak figyelmét felkeltette. Ezenkívül a Gornje Ceranje végtelen kutatásokat, vitákat és vitákat generált, amelyek fontosságának jobb megértéséhez és értékeléséhez vezettek. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Gornje Ceranje hatását, különböző nézőpontokat elemezve, és átfogó képet adunk erről a manapság annyira aktuális témáról.

Gornje Ceranje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállásfalu
Irányítószám23420
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség62 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 58′ 29″, k. h. 15° 37′ 24″43.974784°N 15.623239°EKoordináták: é. sz. 43° 58′ 29″, k. h. 15° 37′ 24″43.974784°N 15.623239°E
Térkép

Gornje Ceranje falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése

Zárától légvonalban 35, közúton 44 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re délre Dalmácia északi részén, Ravni kotar területén, a Zágráb-Split autópálya mellett fekszik.

Története

Ceranje neve már a 11. században feltűnik „Cerani” alakban. A 15. századtól velencei uralom alatt állt. 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török. A török uralom 1683-ig tartott, amikor hosszú felszabadító harcok után a megszállókat elűzték. Ezzel párhuzamosan új népesség költözött be az üresen hagyott területre, mely pravoszláv (tulajdonképpen szerb) volt, akiket a korabeli velencei források vlachoknak, illetve morlakoknak neveznek. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1880-ban 168, 1910-ben 256 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 80 százaléka szerb, 12 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült, később csak kevesen tértek vissza. A településnek 2011-ben 62 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 168 172 181 256 0 0 326 358 399 330 326 316 61 62

Nevezetességei

Szent Illés próféta tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1712-ben épült. Egyhajós épület, homlokzata felett pengefalas harangépítménnyel, benne két haranggal. A templom körül temető található.

Jegyzetek

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement . Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  3. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 8673770106

További információk