Ebben a cikkben a Gian Maria Volonté témával foglalkozunk, amely nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban. A Gian Maria Volonté olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, akár politikai, társadalmi, kulturális vagy tudományos szférában. Nagy érdeklődés mutatkozik a Gian Maria Volonté további megismerése és a mindennapi valóságunkban betöltött következményei iránt. Emiatt ebben a cikkben azt javasoljuk, hogy elemezzük a Gian Maria Volonté-et körülvevő különböző szempontokat és perspektívákat, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a témáról. Ezen a vonalon különböző véleményeket és álláspontokat fogunk feltárni, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy szélesebb és gazdagabb körképet kapjunk a Gian Maria Volonté-ről.
Gian Maria Volonté | |
![]() | |
2008-ban | |
Született | 1933. április 9.[1][2][3][4][5] Milánó[6] |
Elhunyt | 1994. december 6. (61 évesen)[1][2][3][4][5] Flórina |
Művészneve | Johnny Wels, John Wells |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | olasz |
Házastársa |
|
Élettársa |
|
Foglalkozása |
|
Iskolái | Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico |
Kitüntetései | Lista
|
Halál oka | szívinfarktus |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1957 – 1994 |
Műfajok |
|
Tevékenység | színész |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gian Maria Volonté témájú médiaállományokat. | |
Gian Maria Volonté (Milánó, 1933. április 9. – Florina, 1994. december 6.) kétszeres David di Donatello-díjas olasz színész, aki Sergio Leone Dollár-trilógiája első két részének (az Egy maréknyi dollárért és Pár dollárral többért című spagettiwesterneknek) és politikai drámákat bemutató filmjeinek köszönheti világhírnevét.
Öccse Claudio Camaso néven ugyancsak színészként dolgozott, s szerepelt öt olasz vadnyugati filmben. 1977-ben öngyilkos lett a börtönben, ahová barátja, Vincenzo Mazza megöléséért került.
Volonté 1957-ben diplomázott. Mielőtt a filmes szakmába került volna, színházban szerzett magának hírnevet Shakespeare és Goldoni színművekben nyújtott alakításaival. 1960-ban a Sotto dieci bandiere (Tíz zászló alatt) című filmben már kamera előtt lépett fel. Két évvel később az Égetnivaló emberben egy politikai aktivistát játszott, aki honfitársait a szicíliaiakat bátorítja, hogy ne hunyászkodjanak meg a maffia előtt. Amikor nemzetközi sikert aratott Leone Egy maréknyi dollárért című westernjében a galád, mocskos, kegyetlen Ramón eljátszásával, meglepetést okozott, hiszen eddigi szerepeiben nem alakított ilyen karaktert. Leone ugyanezt megismételte 1968-ban a Volt egyszer egy Vadnyugatban Gabriele Ferzettivel és Henry Fondával.
Leone a Pár dollárral többért-ben még egyszer összehozta Clint Eastwooddal. Ismét véreskezű banditát, El Indiót kellett eljátszania. E két western a tengerentúlon is hírnevet szerzett neki. 1967-ben egy újabb spagettiwesternben láthatták a nézők a Szemtől szembe című filmben Tomás Miliánnal, ahol ugyan egy tipikus olasz western-figura a „piszkos hős” szerepében volt, aki viszont a spagettiwestern legpozitívabb karaktere a szélsőségesen negatív jellemekhez képest, mint amilyen Ramon vagy Indio volt a dollár-trilógiában.
1968-ban az A ciascuno il suo (Mindenkinek a magáét) című detektív-novella megfilmesített változatában nyújtott alakításáért a legjobb színésznek járó Ezüst Szalagot kapta. 1970-ben a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című krimiben egy gátlástalan, cinikus, kegyetlen, kicsinyes, féltékeny és jellemtelen gyilkos rendőrfőfelügyelőt játszott. Ezt a filmet is ugyanaz az Elio Petri rendezte, mint az előző detektív-történetet. A film 1971-ben Oscar-díjat kapott. 1983-ban a Cannes-i fesztiválon, a Mario Ricci halála című drámában nyújtott alakításáért kapta a legjobb színésznek járó díjat. Négy évvel később a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon – ahová kommunista országok filmjeit is benevezték –, ugyancsak a Legjobb Színész díját vitte el. 1990-ben a Nyitott ajtók filmdrámáért a legjobb európai színészként deklarálták. 1991-ben az Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta az Arany Oroszlánt, ezzel lezárult filmes karrierje.
1994-ben Theodoros Angelopoulos felkérte, hogy vállalja el az Odüsszeusz tekintete című filmje főszerepét. Görögországba utazott, ahol azonban szívinfarktus érte és a Makedóniához közeli Florinában meg is halt. (Helyette így Erland Josephson kapta meg a főszerepet.)
Világéletében meggyőződéses baloldali volt, s ezt gyakran a szerepeiben is kimutatta. Szoros kapcsolat fűzte kommunista szervezetekhez, élesen támadta a szélsőjobboldalt, és a római katolikus egyházat is.