Garadna | |
A főutca a római katolikus harangtoronnyal, háttérben a görögkatolikus templom tornyával | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Magyarország |
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén |
Járás | Encsi |
Jogállás | község |
Polgármester | Pauló Tiborné (független) |
Irányítószám | 3873 |
Körzethívószám | 46 |
Népesség | |
Teljes népesség | 362 fő (2023. jan. 1.) |
Népsűrűség | 38,4 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 9,74 km² |
Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 25′ 04″, k. h. 21° 10′ 23″48.417780555556, 21.17296944444448.417781°N 21.172969°EKoordináták: é. sz. 48° 25′ 04″, k. h. 21° 10′ 23″48.417780555556, 21.17296944444448.417781°N 21.172969°E | |
Garadna Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Garadna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Garadna község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban.
A Hernád völgye és a Cserehát határán fekszik, a megyeszékhely Miskolctól 50 kilométerre északkeletre, Encstől 10 kilométerre északra. A közvetlen szomszédos települések észak felől Hernádvécse, dél felől pedig Novajidrány.
Két legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 3-as főút, mely a központján is áthalad, valamint az M30-as autópálya, amely a belterülete keleti széle mellett húzódik, s a falu északi szélén csomópontja is van. Hernádvécsével a 2627-es út köti össze.
A hazai vasútvonalak közül a Miskolc–Hidasnémeti-vasútvonal érinti, melynek azonban itt nincs megállási pontja; a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget így Novajidrány vasútállomás kínálja.
Neve szláv eredetű (grad na), jelentése „várhoz tartozó”, eszerint eredetileg várbirtok volt. Egy, a 19. századból fennmaradt irat tanúsága szerint a jegyző és a bíró úgy hivatkoztak rá, hogy nevének jelentése Vári, az első „a” betű pedig utóbb került bele a névbe, a könnyebb kiejthetőség miatt.
A falu környékén középső neolitikumi lelőhelyeket, illetve római császárkori germán települést is feltártak a 3-as főút meghosszabbításával összefüggő régészeti vizsgálatok. Délnyugati részén egy egykori kelta temető maradványait is megtalálták, illetve az ún. Kastélyszug területén honfoglalás kori ekevasakat.
Garadna (Granna) nevét az oklevelek 1234-ben említették először Grathna, Gradna, majd 1259-ben Granna néven. Feltehetőleg a tőle délkeleti irányba fekvő, mára teljesen eltűnt Sárvár kiszolgáló faluja lehetett, innen ered a név is.
A Garadna-patak mellett két Garadna nevű falu alakult ki. Az egyik, az 1234-ben Szurdokbénye határában említett Garadna falu Houl fia Péter birtoka volt, ez 1406-ban Fel Garadna vagy Petri néven szerepelt az oklevelekben. A másik, a Hernád mellett fekvő Garadna abaúji várnépek és várjobbágyok birtoka volt, melyet IV. Béla király Váraskinizs földért elcserélt és a királyné vizsolyi ispánságához csatolt, majd 1259-ben Zsámboki Kozma fia Kozma ifjú királynéi étekhordómesternek adta, akit Erzsébet királyné 1278-ban tartozékaival együtt megerősített birtokában.
1312-ben Károly Róbert király Kozma fia Jánostól annak hűtlensége miatt elkobozta, és Aba nemzetségbeli Nekcsei Sándornak adta régi vámjával együtt. 1323-ban Károly Róbert király a Rozgonyi csatában részt vett Kozma fia Jánostól elkobzott Garadnát Zovárd nemzetségbeli Apród (dictus) Istvánnak adta vámjával és malmaival. Később az ő árváitól Drugeth Miklós vette el és Gönc várához csatolta, de 1327-ben a király visszaadta az árváknak.
A Garadna-patakot az oklevelek 1332-ben Gálya, 1234-ben Szurdokbénye határában említik. A pápai tizedjegyzék összeírása szerint papja 1332-ben és 1335-ben 10 garas pápai tizedet fizetett. 1466-tól Kassa városa alá tartozott. Ekkoriban gyakran tartottak itt megyegyűléseket is.
A török hódítás idején a királyi Magyarország része volt. Az 1560-as években Alaghy János, Regéc várának ura szerette volna megszerezni uradalmának a falut Kassától, sikertelenül. Az 1590-es években az errefelé állomásozó császári csapatok rendszeresen nagy károkat okoztak a dézsmálással és a lopásokkal. 1641-ben kifosztották és több foglyot magukkal vittek, a megmaradt lakosság pedig, védelmükről gondoskodván, erődítettséget hoztak létre a falu körül, ennek azonban mára semmilyen nyoma nem maradt. 1630-ban az úgynevezett "parasztvármegyék felkelése" során az I. Rákóczi György Ónodot elzálogosító döntése miatt fellázadó parasztság vezetői itt akartak találkozni a nemesi megye közgyűlésével, sikertelenül.
A 17. századtól kezdve a falu időről időre részben elnéptelenedett majd újból benépesült. Ennek oka a Rákóczi-szabadságharc és a nyomában járó pestisjárvány voltak. Az 1730-as években görögkatolikus hitű ruszinok betelepülése kezdődött, kulturális hatásuk máig érezhető. Több kolerajárvány is felütötte a fejét: 1831-ben volt az első nagyobb, melynek során a falu részese lett az ún. kolerafelkelésnek. Másodjára, 1872-ben ismét nagy kolerajárvány tizedelte meg a lakosságot. Mivel ez utóbbi július 26-án, Szent Anna napján ért véget, ezért ez a nap a falu fogadott ünnepnapja azóta is.
Vályi András így ír a faluról 1796-ban megjelent könyvében: Elegyes tót falu Abauj Vármegyében, földes Ura Kassa Városa, lakosai katolikusok, és ó hitűek, hajdan népes Város vala, fekszik Szebenye, Desö, és Szöled puszta mellet, Vilmanytól nem meszsze, az ország úttyában. Határja külömbféle javakkal megáldattatott; de tsak két nyomásra van osztva, szőleje meglehetős, erdeje is van, piatzozása távol, második Osztálybéli.
A két világháborúnak néhány tucat áldozata volt a faluban, az emlékükre létesítették a világháborús emlékművet valamint egy emlékparkot. Lakossága 1941-ben 648 fő volt. Az 1956-os forradalom idején munkástanács alakult, elnökévé id. Ács Ferencet választották meg. A rend védelmére munkásőrséget állítottak fel, melynek vezetője Tóth Sándor lett, az Új Élet termelőszövetkezet feloszlott. 1957-ben megalakult a községi MSZMP szervezet, melynek elnöke Marják János lett. Ugyanebben az évben nagy felháborodást okozott a faluban, hogy a Népszabadság 1957. június 23-i számában megjelent egy cikk, miszerint az ellenforradalmárok egy 13 fős halállistát készítettek, melyen a felakasztandók névsora található. Az ügynek komolyabb következménye nem lett. A lakosság az 1970-es években érte el a csúcsot, 780 fővel, azóta folyamatosan csökken.
A település népességének változása:
A népesség alakulása 2013 és 2023 közöttLakosok száma | 392 | 378 | 385 | 344 | 341 | 362 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,2%-a magyarnak, 0,3% románnak, 11,6% ruszinnak, 2,8% szlováknak, 0,3% ukránnak mondta magát (3,3% nem válaszolt; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 52,3%, református 11,8%, görögkatolikus 22,6%, evangélikus 1,3%, felekezeten kívüli 1,3% (10,6% nem válaszolt).
Az Encsi járás települései | |
---|---|
Alsógagy · Baktakék · Beret · Büttös · Csenyéte · Csobád · Detek · Encs · Fáj · Fancsal · Felsőgagy · Forró · Fulókércs · Gagyapáti · Garadna · Hernádpetri · Hernádszentandrás · Hernádvécse · Ináncs · Kány · Keresztéte · Krasznokvajda · Litka · Méra · Novajidrány · Perecse · Pusztaradvány · Szalaszend · Szemere |