Gajári Ödön

A mai világban a Gajári Ödön olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A társadalomra, a kultúrára és a gazdaságra gyakorolt ​​hatásával Gajári Ödön a modern élet kiemelkedő alakjává vált. A közösségi médiára gyakorolt ​​hatásától a politikában betöltött szerepéig a Gajári Ödön lenyűgöző és releváns témának bizonyult a kortárs világban. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Gajári Ödön különböző oldalait, és elemezzük a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását.

Gajári Ödön
Született1852. szeptember 10.[1]
Komárom
Elhunyt1919. augusztus 9. (66 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiGajári István
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1892. január 4.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1894. április 9. – 1896. október 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1896. november 25. – 1900. december 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1900. november 29. – 1901. szeptember 5.)
  • a magyar főrendiház tagja (1915. december 6. – 1918. november 16.)
SírhelyeKalocsa (XVI-4. parcella 20.)[2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Gajári Ödön témájú médiaállományokat.

Gajári Ödön (Komárom, 1852. szeptember 10. – Budapest, 1919. augusztus 9.) politikus, publicista.

Élete

Bettelheim Antal, 1862-től Gajáry Antal[4] negyvennyolcas honvédszázados fia volt. Jogi tanulmányai után 1873-tól Kalocsa városának főjegyzője volt, 1876-ban a Duna-védgát társulat titkára lett.

A dunapataji választókerület szabadelvű párti programmal 1884-ben és 1887-ben is országgyűlési képviselővé választotta. A parlamentben Tisza Kálmán szűkebb környezetéhez tartozott és harcias beszédeivel, amelyeknek nem egyszer párbajok jártak a nyomában, sokszor keltett feltűnést. A szabadelvű pártnak sajtóreferense és titkára volt, több ízben a delegáció tagjává is megválasztották. 1894-ben a sepsiszentgyörgyi kerület küldte a parlamentbe, ahol Wekerle Sándor és Bánffy Dezső báró miniszterelnöksége alatt is vezető szerepet játszott a szabadelvű pártban agilitásával és erélyes fellépésével.

Hírlapírással 1884-ben kezdett foglalkozni és főképpen a Nemzet-ben, a Pester Lloyd-ban és a Vasárnapi Ujságban fejtett ki publicisztikai tevékenységet. 1890 és 1899 között a Nemzet című napilap felelős szerkesztője volt. 1903-ban megalapította Az Újság című, Tisza István grófhoz nagyon közel álló politikai napilapot, amelynek haláláig főszerkesztője és vezércikkírója volt. 1915-ben a főrendiház tagjává nevezték ki.

Védett családi sírboltja a kalocsai városi temetőben található, ahova 1920-ban temették át a Kerepesi temető 40. parcellájából.[5]

Művei

  • A takarékpénztárak egyesítése, Kalocsa, 1876
  • A Duna-balparti vasútokról, H.n. 1877
  • A pestmegyei sárközi Duna-védgát- és csatornázási társulat évi működése, Kalocsa, 1878–1890
  • Kalocsa város szállásainak elválása, Kalocsa, 1884
  • Gajári Ödön országgyűlési beszédei 1884–87. Kalocsa, 1887

Jegyzetek

  1. ↑ a b Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2025. április 4.)
  2. ↑ https://kalocsaiertektar.hu/national_values/125
  3. ↑ Tóth Vilmos, 400, Nemzeti Örökség Intézete, Nemzeti nagylétünk nagy temetője
  4. ↑ Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. I–II. k. Budapest, 2008–2009.
  5. ↑ Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 400. o.

Források

További információk

  • Martin József: Ismeretlen ismerősünk. Gajári Ödön élete és pályája. Az Ujság a dualizmus liberális sajtóvilágában; L'Harmattan, Budapest, 2023