François Christophe Kellermann

Ebben a cikkben a François Christophe Kellermann témáját és a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatását vizsgáljuk meg. Felbukkanásától jelenlegi fejlődéséig a François Christophe Kellermann döntő szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. Az elemzés során megvizsgáljuk a François Christophe Kellermann-et alkotó különböző szempontokat, valamint a kultúrára, gazdaságra és technológiára gyakorolt ​​hatását. Ezenkívül foglalkozni fogunk a François Christophe Kellermann-hez kapcsolódó etikai és társadalmi vonatkozásokkal, valamint a lehetséges jövőbeli kilátásokkal. Ez a cikk multidiszciplináris megközelítéssel átfogó képet kíván nyújtani a François Christophe Kellermann-ről és annak fontosságáról a modern világban.

François Christophe Kellermann
François Christophe Kellermann
François Christophe Kellermann
Született1735. május 28.
Wolfsbuchweiler
Meghalt1820. szeptember 23. (85 évesen)
Párizs
Sírhely
  • Valmy
  • Grave of Kellermann
  • Grave of Kellermann
Állampolgárságafrancia
Nemzetisége francia
Fegyvernemlovasság, gyalogság
Rendfokozatatábornok
a francia császárság marsallja
EgységeGrande Armée
Csatáihétéves háború, Valmy, Hanau, Metz
Kitüntetéseibecsületrend, Szent Lajos-rend lovagja, Szent Lélek-rend, Valmy hercege, Franciaország pairje
HázastársaMarie-Anne Barbé
Gyermekei
  • François Étienne de Kellermann
  • Marguerite-Cécile Kellermann
CivilbenA szenátus elnöke
A Wikimédia Commons tartalmaz François Christophe Kellermann témájú médiaállományokat.

François Christophe Kellermann vagy de Kellermann, Valmy első hercege (Wolfbuchweiler an der Tauber (Elzász) 1735. május 28. – Párizs, 1820. szeptember 23.); francia katonatiszt, a napóleoni háborúk hadvezére, Franciaország marsallja, Valmy hercege.

Élete és pályafutása

1788-ban tábornok lett. A forradalom kitörése után 1792-ben Luckner helyére, a Mosel mellett álló hadsereg parancsnokává nevezték ki. A poroszok elől az argonni-erődig vonult vissza, ahol szeptember 19-én Dumouriez hadtestével egyesült. Szeptember 20-án a híres valmy ágyúzással feltartóztatta és visszavonulásra kényszerítette a poroszokat. Ezért tüntette ki őt Bonaparte Napóleon később, 1804-ben, már császárként a Valmy hercege címmel. A hadjárat befejezése után Lyon ostromát vezette, s mivel felettese, Adam-Philippe de Custine, a „bajszos tábornok”, erélytelenséggel vádolta, 1793-ban fogságba került. Robespierre bukása után kiszabadult, és az alpesi hadsereg vezérletét bízták rá, de kevés alkalma nyílt arra, hogy kitüntesse magát. 1797-ben megszervezte a csendőrséget. 1801-ben a Becsületrend tisztje, 1803-ban pedig a rend elnöke lett. 1806-ban a Felső-Rajnánál megszervezte a nemzetőrséget, 1809-ben pedig az Elba mellett állomásozó megfigyelő hadtest élén állt. 1813-ban a Hanau mellett vívott ütközet után a Metznél egyesített tartalék csapatok parancsnoka lett. 1814-ben a Bourbonokhoz csatlakozott és ennek fejében XVIII. Lajos kinevezte a metzi hadtest hadbiztosává, s a Lajos-rend nagykeresztjével és a pair méltósággal tüntette ki. A száz nap alatt is hű maradt a királyi házhoz, ezért méltóságait a restauráció után is megtarthatta. Szívét kívánsága szerint a valmy csatatéren felállított emlékmű alá temették el. 1892-ben szobrot emelt tiszteletére a Francia Köztársaság ezen a csatatéren.

Források


Kapcsolódó szócikkek