Ebben a cikkben a Ethel Waters-et különböző nézőpontokból és különböző összefüggésekben vizsgáljuk meg. A Ethel Waters téma az idők során érdeklődést és vitát váltott ki, és relevanciája ma is nyilvánvaló. Ebben a cikkben elmélyülünk a Ethel Waters által felölelt számos szempontban, kitérve annak következményeire, történetére, a mai társadalomra gyakorolt hatására, valamint a témával kapcsolatos szakértők és tudósok lehetséges perspektíváira. Hasonlóképpen, a Ethel Waters kapcsán különböző véleményeket és nézőpontokat fogunk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk az olvasónak erről a témáról.
Ethel Waters | |
![]() | |
1957 | |
Életrajzi adatok | |
Becenév | Ethel Howard Sweet Mama Stringbean |
Született | 1896. október 31.[1][2][3][4][5] Chester[6] |
Származás | afroamerikai |
Elhunyt | 1977. szeptember 1. (80 évesen)[1][2][3][4][5] Chatsworth |
Sírhely | Forest Lawn Memorial Park |
Pályafutás | |
Műfajok | blues |
Híres dal | I Got Rhythm |
Hangszer | énekhang |
Díjak | Gospel Music Hall of Fame |
Tevékenység |
|
Kiadók |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ethel Waters témájú médiaállományokat. | |
Ethel Waters (Chester, 1896. október 31. – Chatsworth, 1977. szeptember 1.), amerikai énekesnő, színésznő. Az első afroamerikai nő volt, akinek saját televíziós műsora volt; az első afroamerikai nő volt, akit Primetime Emmy-díjra jelöltek. A második afroamerikai nő volt, akit Oscar-díjra jelöltek.
Soha nem voltam gyerek. Soha nem dédelgetett, nem kedvelt vagy értett meg a családom. Soha nem éreztem, hogy valahová tartozom.
Mindig is kívülálló voltam... Senki nem nevelt fel.
Mindössze tizenhárom éves volt anyja, amikor szülte, mert egy John Waters nevű ismerős zongorista megerőszakolta.
A kislánynak mindenféle partnerei voltak. Az anyja felé se nézett, rá se hederített. Egy folyton költöző nagymamával és két nagynénjével élt. Néha azért járt iskolába is, de többnyire fehér családoknál dolgoznia kellett. Tízévesen már bandavezér volt. Tizenhárom évesen férjhez ment, majd elvált.
Tizenhét éves korában egy philadelphiai bárban elénekelt két dalt, ahol a nézők között volt egy impresszáriói is. Waters-t azonnal leszerződtették. Rövid néhány év alatt kitanulta a szakmát.
A fehér közönség is hamar felfigyelt rá, és ő lett az első – bőrszíntől függetlenül felkapott – énekesnő. Aztán ő lett abban is az első, aki élő rádióműsort kapott, aki lemezfelvételt készített, az első, aki komoly szerepet kapott egy fehér Broadway-show-ban. Abban pedig második fekete színésznő volt, akit Oscar-díjra jelöltek, ellenben ugyancsak első, aki Emmy-díjat kapott, és akire komikus tévésorozatot írtak.
A szakirodalom szerint ő kapcsolta össze sikeresen a bluest, a popzenét és a dzsesszt. Dalai mély, őszinte érzéseket fejeztek ki. Az 1930-as-40-es években New York legjobban fizetett sztárjainak egyike volt.
Ugyanakkor kellemetlen karakter volt, erőszakos, nagyhangú, szüntelenül veszekedő kibírhatatlan alak. 1949-ben John Ford miatta otthagyott egy filmet (Pinky), amit Elia Kazan volt kénytelen befejezni.
Kétszer volt férjnél, de szabados életet folytatott, nőkkel is volt viszonya. Öregkorára komolyan vallásos lett, a hittérítő Billy Grahammel befolyása alá került.