Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Ermanno Olmi-et, egy olyan témát, amely nagy érdeklődést váltott ki a kortárs társadalomban. A Ermanno Olmi eredetétől a mai hatásig vita és kutatás tárgya volt különböző területeken. Az évek során a Ermanno Olmi befolyásolta azt, ahogyan a minket körülvevő világot észleljük, és döntő szerepet játszott a tudás különböző területeinek fejlődésében. Ebben a cikkben megpróbáljuk megérteni a Ermanno Olmi jelentését, fontosságát és következményeit, valamint relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Felbontjuk a különböző oldalait, megvizsgáljuk többféle alkalmazását, és elemezzük a társadalomra gyakorolt hatását.
Ermanno Olmi | |
![]() | |
Született | 1931. július 24.[1][2][3][4][5] Bergamo[6][7] |
Elhunyt | Asiago[6] |
Állampolgársága | |
Gyermekei | Fabio Olmi |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Lista
|
Halál oka | betegség |
Rendezői pályafutása | |
Aktív évek | 1953–2018 |
Díjai | |
César-díjak | |
Legjobb külföldi film A facipő fája (1976) | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ermanno Olmi témájú médiaállományokat. | |
Ermanno Olmi (Bergamo, 1931. július 24. – Asiago, 2018. május 5.) César-díjas olasz filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr.
Az Edison-Volta erőműben tisztviselő volt, majd dokumentumfilm-rendező lett. 1959-től játékfilmrendező. 1961-ben 22 dicembre néven produkciós céget alapított, majd részt vett a Hypothesis Cinema megalapításában. 1961–1965 között a Milan Film munkatársa volt.
Első filmje a Megállt az idő (1959) volt. 1963-tól Tullio Kezichnek is több filmet készített: az 1965-ös És jött egy ember című XXIII. János pápa életéről szól, az 1974-es A körülmény a kortárs középosztály morális romlottságát mutatta be. A legnagyobb sikert az 1978-ban készített A facipő fája hozta meg számára. Ezzel három díjat is „besöpört”: az Arany Pálmát, a francia filmkritikusok díját, valamint a legjobb külföldi filmnek járó César-díjat is. Az 1983-as Zarándokút című filmben nemcsak rendező és forgatókönyvíró volt, hanem a film operatőre is. 1987-es Éljen soká a királynő! című filmje hasonlított az 1961-ben elkészített Az álláshoz, amely a felnőttéválásról szólt. 1993-ban bemutatott filmje, Az öreg erdő titka is a létkérdésekkel foglalkozik. Utolsó három filmje – A fegyverek mestersége (2001), Dal a bordélyházból (2002) és a Száz szög (2007) – az örök dilemmákat tárgyalja (pl. a háború-béke, élet-halál).