Alessandro Blasetti

Alessandro Blasetti
Alessandro Blasetti 1951-ben
Született	Alessandro Blasetti 1900. július 3. Róma
Elhunyt	1987. február 1. (86 évesen) Róma
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 1987. február 1.) olasz (1900. július 3. – 1946. június 18.)
Nemzetisége	olasz
Foglalkozása	filmrendező, forgatókönyvíró
Tisztsége	a Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke
Iskolái	La Sapienza Egyetem
Kitüntetései	Lista Golden Lion for Lifetime Achievement David di Donatello for Best Director Civil Order of Savoy Mussolini Cup Nastro d'Argento for Best Screenplay Nastro d'Argento for the director of the best film (1946) Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1980. július 20.)
Sírhelye	Campo Verano[1]
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Alessandro Blasetti témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Alessandro Blasetti (Róma, 1900. július 3. – Róma, 1987. február 1.) olasz filmrendező, forgatókönyvíró.

Jogi diplomáját megszerezve újságíró lett. Kritikai munkásságot folytatott, filmlapokat szerkesztett (L'Impero, Lo Schermo, Cinematografo, Lo Spettacolo d'Italia). Az 1920-as évek végén többedmagával – Goffredo Alessandrinivel, Umberto Barbaróval, Aldo Verganóval stb. – megalapította az Augustus filmvállalatot, majd a Cines cég számára dolgozott. Filmalkotással 1929-ben mutatkozott be első ízben. 1932–1934 között az első olasz filmiskola igazgatója volt. 1934-től színházi rendezéssel is foglalkozott. 1945–1947 között a római színházakban színpadra vitte John Boynton Priestley nálunk is játszott Conway család című színművét.

A Mussolini-uralom éveiben a vezető művészek közé tartozott mint a fasiszta szellemű A régi gárda (1934) és az ünnepelt Vaskorona című történelmi tabló (1941) rendezője. Munkásságában azonban egyidejűleg haladó vonások is kimutathatók voltak. Így pl. az 1860 című filmje (1934) a Garibaldi-féle forradalmi mozgalom dicsőséges napjait idézte, az Úti kaland (1942) pedig első változatában reális képet nyújtott a kispolgárság világáról. Ennek hatása fellelhető a neorealista irányzatban is. Blasetti jó képességű dokumentumfilm-készítő is volt. Nyilatkozata szerint az 1960-ban forgatott Én szeretlek, te szeretsz (1962) című alkotásával, amely több országban – így a Szovjetunióban is – játszódik, a népek közötti megértést kívánta szolgálni. Sokoldalú művész, drámában, vígjátékban egyaránt emlékezeteset nyújtott.

• Anyaföld (Terra madre) (1931)
• Palio (1932)
• A szegények asztala (La tavola dei poveri) (1932)
• A Haller-ügy (Il caso Haller) (1933)
• 1860 (1934)
• A régi gárda (Vecchia guardia) (1934)
• Aldebaran (1936)
• A parmai grófnő (La contessa di Parma) (1938)
• Rókavadászat a római földeken (La caccia alla volpe nella campagna Romana) (1938)^[2]
• Ettore Fieramosca (1938)
• Salvator Rosa kalandjai (1939)
• Gúnyvacsora (La cena delle beffe) (1941)
• Vaskorona (1941)
• Úti kaland (4 passi fra le nuvole, 1942)
• Senki sem tér vissza (Nessuno torna indietro) (1945)
• Az élet egy napja (Un giorno nella vita) (1946)
• Angyalvár (Castel Sant'Angelo) (1947)
• A milánói dóm (Il duomo di Milano) (1947)
• Fabiola (1948)
• Elsőáldozás (Prima comunione) (1950)
• Szépek szépe (1951)
• Kár, hogy bestia (1955)
• Szerelem és fecsegés (1958)
• Egy nehéz élet (1961)
• Én szeretlek, te szeretsz (1962)
• Többgyermekes agglegény (1964)
• Én, én, én… és a többiek (1966)

• Mussolini Kupa (1941) Vaskorona
• Ezüst Szalag díj (1946, 1951)
• David di Donatello-díj (1963, 1966, 1981)
• Arany Oroszlán díj (Életműdíj) (1982)

• Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 121-122. old.

• Alessandro Blasetti a PORT.hu-n (magyarul)
• Alessandro Blasetti az Internet Movie Database-ben (angolul)