A mai cikkben a Dobsza (Lacháza)-et fogjuk megvizsgálni, amely téma az elmúlt években sokak figyelmét felkeltette. A Dobsza (Lacháza) a politikától a tudományig különböző területeken vált jelentőségre, és hatása világszerte érezhető. A cikk fejlesztése során mélyebben áttekintjük a Dobsza (Lacháza) kulcsfontosságú aspektusait, foglalkozunk a következményeivel, kihívásaival és az általa kínált lehetőségekkel. Annak érdekében, hogy átfogó áttekintést nyújthassunk, különböző nézőpontokat és szakértői véleményeket tárunk fel a Dobsza (Lacháza)-ről, hogy teljes áttekintést adjunk erről az izgalmas témáról.
Dobsza (Dopsin) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Eszék-Baranya |
Község | Lacháza |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 31404 |
Körzethívószám | (+385) 31 |
Népesség | |
Teljes népesség | 374 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 84 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Dobsza (horvátul: Dopsin) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Lacházához tartozik.
Eszéktől légvonalban 15, közúton 22 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re délnyugatra, Szlavónia keleti részén, a Szlavóniai-síkságon, az Eszék-Vrpolje vasútvonal mentén fekszik.
Dobsza első írásos említése 1263-ban „Villa Dapsa” alakban történt a johannita lovagrend birtokaként.[2] Birtokosait az oklevél „Cruciferi de Dubza”, azaz dobszai keresztesek néven említi.[2] 1356-ban „Possessio cruciferorum Dobsa”[2] alakban egyértelműen a keresztesek dobszai birtokaként szerepel. Nem tudjuk, hogy a rend mikor kapta a birtokot, melynek emlékét őrzi Dobszától délre, Haraszti mellett egy nagyobb földterület, melyet Ivanovcinak (johanniták) neveznek, a Valkó (Vuka) itteni hídját pedig ma is „mostom na Ivanovcima” néven nevezik. A rend nem sokkal ezután elveszítette ezen birtokát, mert 1361-ben Garai Miklós macsói bán Dobszára („in villa Dobsa”) hívta össze Szerém vármegye gyűlését, tehát ekkor már a birtok a Garaiaké lehetett. 1443-ban „Dobza” néven nemesi névben találjuk.[2] A 15. században a vidék legnagyobb urai, a Kórógyiak szerezték meg. 1466-ben „Dopza” néven már az ő birtokuk volt.[2] A 16. századbam „oppidum Dobza” néven mezővárosként Kórógy várával együtt említik.[2]
Dobsza a térséggel együtt 1536 körül került török kézre és Eszék 1687-es visszafoglalásával szabadult fel végleg a török uralom alól. A török uralom idején területe puszta volt. A 18. században pravoszláv szerbekkel telepítették be. Az első katonai felmérés térképén „Dopszin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dobszin” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dobszin” néven 88 házzal, 488 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A falunak 1857-ben 517, 1910-ben 745 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 77%-a szerb, 10%-a magyar, 8%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 80%-a szerb, 11%-a horvát, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 482 lakosa volt.
Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
517 | 666 | 481 | 643 | 728 | 745 | 695 | 852 | 825 | 776 | 849 | 658 | 678 | 647 | 545 | 482 |
Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt szerb pravoszláv parochiális temploma[7] 1764-ben épült későbarokk stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal, a főhomlokzat feletti harangtoronnyal, melyet barokk hagymaalakú toronysisakkal fedtek be. A hajót dongaboltozattal, a szentélyt félkupolával fedték. Az épületet 2014-ben megújították.
Az NK Goleo Dopsin labdarúgóklubot 2008-ban alapították. Elődje az 1950-es években alapított NK Stojanović Rade Dopsin labdarúgóklub volt.
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)