Derek Prince

Derek Prince
Született	1915. augusztus 14.[1][2] Bengaluru
Elhunyt	2003. szeptember 24. (88 évesen)[2] Jeruzsálem
Állampolgársága	brit amerikai brit ( – 1927. április 12.)
Foglalkozása	író, lelkész, misszionárius és teológus
Iskolái	Eton College King's College
Sírhelye	Alliance Church International Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Derek Prince témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Derek Prince (1915–2003) világszerte elismert Biblia-tanító volt, leginkább a pünkösdi és karizmatikus mozgalmakhoz kötődve.

Naponkénti rádióműsorát (Today with Derek Prince, másik címén Keys to Successful Living) különböző nyelveken sugározták, a világ lakosságának fele hozzáférhetett. Számtalan nyelvre lefordították.

Derek Prince brit családban született 1915-ben az indiai Bangalore-ban. 14 évesen ösztöndíjat nyert az angliai Eton College-ba, ahol ógörög és latin nyelvet tanult.^[3] Tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen folytatta, ahol a King's College-ban ókori és modern filozófiai ösztöndíjat kapott. Cambridge-ben elkezdte a filozófia tanulmányokat, a logikára specializálódott. Emellett héberül és arámiul tanult, amelyeket később a jeruzsálemi Héber Egyetemen finomított.^[3]

Bár Derek az anglikán neveltetésben nőtt fel, a Cambridge-i Egyetemen felhagyott keresztény gyökereivel, és ateista világnézetet vallott.^[3]

25 évesen már oktató és vezető testületi tag volt a cambridge-i egyetemen.

Karrierje megszakadt a második világháború kitörésével. 1940-ben besorozták a Royal Army Medical Corps-hoz, mint nem fegyveres katonát. Hogy az aktív katonai szolgálat alatt tovább tanulhasson, magával vitt egy Bibliát, amelyet akkoriban inkább filozófiai műnek tartott, mint Isten ihletett Igéjének.^[3]

1941 nyarán Scarborough-ban egy kiképző laktanyában állomásozott, erőteljes lelki találkozást élt át Jézussal, amely megváltoztatta élete menetét.^[3] Így idézte fel utólag az élményt:

„Hallottam Jézus hangját, ahogy világosan beszél a szentíráson, a Biblián keresztül. És attól a naptól kezdve soha többé nem kételkedtem abban, hogy Jézus él, és nem kételkedtem abban, hogy a Biblia Isten Igéje.” ^[3]

A megtérése után aktív szolgálatra helyezték át Észak-Afrika sivatagába, ahol három évet töltött a hadsereg medikusaként. Szabadidejét a Biblia tanulmányozásának és az Istennel való személyes kapcsolat kialakításának szentelte.^[3]

Feladta akadémiai karrierjét, és követte Biblia-tanítói elhívását. Leginkább pünkösdi keresztény körökben vált ismertté, annak ellenére, hogy tanításai egyértelműen nem felekezethez kötöttek, amit világméretű szolgálatában hangsúlyozott.

A háború után Jeruzsálemben, Palesztinában szolgált, Itt megismerkedett Lydia Christensennel, egy dán misszionárius nővel,^[3] aki először Jeruzsálemben, majd Rámalláhban árvaházat vezetett, és nyolc lányt fogadott örökbe. Annak ellenére, hogy Lydia 25 évvel volt idősebb nála,^[3] összeházasodtak. Így nyolc lány apja lett, akik közül hat zsidó, egy palesztin-arab és egy angol származású volt.^[4]

Prince erőteljesen támogatta Izrael állam létrehozását 1948-ban, amelyet egy bibliai prófécia beteljesülésének tekintett (→ keresztény cionizmus).

1948-ban azonban, az izraeli függetlenségi háború idején Angliába menekültek.^[4] 1949-től pásztorolni kezd egy kis pünkösdi gyülekezetet a Hyde Park közelében.

1957-ben Derek és Lydia Kelet-Afrikába, Kenyába mentek, hogy átvegyék az ottani tanárképző főiskola irányítását.^[4] Derek egy középiskolát is alapított az egyetemi kampuszon. Itt örökbe fogadott egy kenyai kisbabát, akit Jessikának nevezett el. Azt állította, hogy kenyai ideje alatt a Szentlélek ereje segítségével feltámasztott egy lányt a halálból.^[3]

1962-ben a Prince család Kanadába ment, majd a minneapolisi pünkösdi gyülekezet lelkipásztorai és nemsokára amerikai állampolgárok lettek. Innen a seattle-i Broadway Tabernacle- be költöztek, ahol démoni szabadító szolgálatot is végzett. Ezután a chicagói Faith Tabernacle-be költöztek, majd a floridai Fort Lauderdale-be , ahol megkezdődött nemzetközi tanítói szolgálata.^[4] Első felesége, Lydia 1975-ben hunyt el.

1978-ban feleségül vette Ruthot, aki három gyermeket nevelt. Így összesen tizenegy gyermek apja lett. Fort Lauderdale-ben (Florida) és Jeruzsálemben éltek.

Sok szolgálati utat tettek Ruth 1998 végi haláláig. Néhány országot többször is felkerestek: Oroszország, Németország, Kazahsztán, Magyarország, Dél-Afrika, Kenya, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Törökország, Lengyelország, Bahrein, Kuba, Kolumbia, Svájc, Franciaország, Portugália, India, Anglia.^[5]

2003 szeptemberében, Jeruzsálemben hunyt el.

^[6][7]

A hetvenes évek végétől kapcsolatban állt Németh Sándorral, a Hit Gyülekezete alapító lelkészével. Az ő meghívására már a rendszerváltás előtt ellátogatott Magyarországra. Először 1983-ban járt az akkor illegális, földalatti egyházként működő Hit Gyülekezete budaörsi imaházában, majd 1986-ban és 1987-ben is előadásokat tartott Budapesten. 1994-ben 15 ezer ember előtt tanított a Budapest Sportcsarnokban. Utoljára 2000-ben járt Magyarországon, amikor a kőbányai Hit Parkban szolgált 12 ezer fő előtt.

Életrajzírója, Stephen Mansfield Derek Prince szavai nyomán így idézte fel első magyarországi emlékeit, 1983-ból:

„Mindenre emlékezett. Feleségével, Ruth-tal turistavízummal utaztak Magyarországra. Egy zsúfolásig megtelt kis házba vezették őket. Az ablakokon a redőnyöket lehúzták, mivel tartottak a titkosrendőrségtől. Isten erős jelenlétét érezték, és mint felidézte, élete során ritkán érzett olyan erőt, mint ott, ahogy napokon át tanított. Derek arra is jól emlékezett, hogy mi történt később. Elmondta: a gyülekezet növekedett, a lelkészeket üldözni kezdték, a kommunista hatalom pedig megpróbálta felszámolni a kis közösséget. Derek, a rá jellemző módon, még arra is emlékezett, hogy Judit kiválóan zongorázott, míg férje, Sándor mindig bátran kitartott az életveszélyes fenyegetések között.” ^[8]

Szolgálatának mottója volt: „Reaching the unreached and teaching the untaught” (Elérni az eléretlent és tanítani a tanítatlant).

Prédikációiban azt tanította, hogy Isten áldását nem lehet kivívni különféle vallási szertartások betartásával, hiszen Jézus Krisztus kereszthalálának köszönhetően az már minden hívő számára elérhető. Három dolog különbözteti meg az Úr igaz követőit. Először is hallják az ő hangját, másodszor felismerik őt, harmadszor követik Őt. A hívőség nem felekezeti kérdés. Jézus nem katolikus, nem protestáns, nem baptista, metodista, presbiteriánus vagy pünkösdi. Nem mondja: "Az én népem csak ilyen-olyan felekezetből vagy csoportból jön hozzám."

Rendkívül fontos olvasni a Bibliát, de ez nem elég, mert sokan olvassák a Bibliát, de nem hallják az Úr hangját.

Sokan elfogultan olvassák a Bibliát. Nekik már megvan a saját véleményük: mit mondhat Isten és mit nem. És amikor Isten valóban mond vagy tesz valamit, ami ellentétes a megértésükkel, akkor elutasítják azt, és egyszerűen elveszítik a hallási képességüket. Ők maguk „zárják be” a fülüket Isten hangja elől. Saját előítéleteik vagy felekezeti előítéleteik miatt megsüketülnek. Minden felekezethez tartozó ember többsége a saját felekezetük szemszögéből olvassa a Bibliát. És ha a felekezetük nem hisz valamiben, akkor azt gondolják, hogy az nem lehet Istentől.

Nem a Biblia olvasása teszi az egyént képessé Jézus követésére, hanem az Ő hangjának hallása és követése.

„Az én juhaim hallják az én hangomat, én ismerem őket, és követnek engem.” (Jn 10:27)

Nézete szerint a böjtölés minden keresztény kötelessége és egyben kiváltsága is. Ő maga szerdánként rendszeresen böjtölt és időnként hosszabb böjtökre is odaszánta magát. Az évtizedek alatt összesen mintegy hét évet töltött böjtöléssel.^[9] Ez felmérhetetlen áldást hozott neki és másoknak is csak ajánlani tudta az imával összekötött böjtöt.^[9]

„Személyesen azt tapasztaltam, és arról tudok bizonyságot tenni, hogy valahányszor megalázom magam Isten előtt azzal, hogy böjtölök és útbaigazítást, vezetést kérek tőle, tényleg meg is mutatja a helyes utat. Azt találtam, hogy valahányszor az ember rászánja az idejét, hogy alázatosan böjtöljön és imádkozzon, keresse Isten vezetését, minden esetben megkapja, amiért imádkozik.” ^[9]

Pünkösdi hívőként hitt a világot irányító szellemi erők valóságában és a démonok erejében, amelyek betegségeket és pszichés problémákat okozhatnak. Tapasztalatai szerint a démonok és a gonosz szellemek rendszeresen megszemélyesített formában beszéltek a segítséget keresőkkel. Ezt például világossá teszi a műveiben (pl. Démonok és szabadulás (2018)). Tapasztalatai révén jutott arra a bizonyosságra, hogy a démonok is befolyásolhatják a keresztényeket és úgy gondolta, hogy szabadító szolgálata Isten erejét használta a démonok elleni harcban.^[10]

Azt is hitte, hogy Izrael állam megalakulása a bibliai prófécia beteljesülése (→ keresztény cionizmus), és hogy a Brit Birodalom összeomlását az okozta, hogy Nagy-Britannia 1948-ban nem támogatta Izraelt. Úgy látta, hogy az iszlámot démonok befolyásolják, és röviddel a halála előtt kifejezte félelmét, hogy Nagy-Britannia muszlim országgá válik.

Sok könyvet írt, több mint 400 tanításának felvétele jelent meg. Jelentős könyvei például

• The Grace of Yielding,
• The Foundations Series (A kereszténység hat alaptanítása),
• The Destiny of Israel and the Church (Izrael és az egyház jövője),
• The Last Word on the Middle East (Az utolsó szó a Közel-Keleten),
• Faith to Live By.

• Stephen Mansfield: Derek Prince. Az ember, a tudós, a tanító; ford. Surjányi Csaba; Új Spirit Könyvek, Bp., 2009 ISBN 9789639617094
• Derek Prince Ministries, International
• Derek Prince Ministries Magyarország