Czelnai Rudolf

Ebben a cikkben elmélyülünk a Czelnai Rudolf izgalmas világában (ide írja be a cikk címét), feltárjuk különböző oldalait, felfedezzük eredetét, feltárjuk jelentését és elemezzük a mai társadalomban betöltött relevanciáját. Első megjelenésétől az idő múlásával kialakuló fejlődéséig elmélyülünk az őt körülvevő minden lényeges szempontban. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától a tudományos világra gyakorolt ​​hatásáig teljes pillantást vetünk a Czelnai Rudolf-re, hogy megértsük annak fontosságát és értékét abban a világban, amelyben élünk. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezés és gondolkodás útján, miközben felfedezzük a Czelnai Rudolf számos dimenzióját, és megfejtjük titkait. Ne hagyd ki!

Czelnai Rudolf
SzületettCzelnai Rudof
1932május 3. (92 éves)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásameteorológus
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1954)
KitüntetéseiSzéchenyi-dij (2001) Pro Renovanda Cultura Hungariae födij (2007)


Czelnai Rudolf (Miskolc, 1932. május 3. –) Széchenyi-díjas meteorológus, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A meteorológiai megfigyelőrendszerek tervezésének nemzetközi szakértője. 1974 és 1980 között az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke. 1981 és 1992 között a genfi Meteorológiai Világszervezet (WMO) Tudományos és Technikai Programjainak főigazgatója, a WMO főtitkárhelyettese.

Életpályája

1950-ben érettségizett, majd felvették a Eötvös Loránd Tudományegyetem meteorológia szakára, ahol 1954-ben szerzett meteorológus diplomát. Mestereinek Hille Alfrédot, Száva-Kováts Józsefet, Császár Ákost, Dési Frigyest, Koch Nándort, Salamin Pált és Hajós Györgyöt tekinti.

Diplomájának megszerzése után az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) Éghajlatkutató Osztályának munkatársaként a tihanyi Limnológiai Intézetbe helyezték. Később Vácrátótra, majd Martonvásárra került. 1960-ban a műszaki osztály, majd 1964-ben a hidrometeorológiai főosztály vezetőjévé nevezték ki. 1960-tól a Meteorológiai Intézet műszaki osztályának vezetője, majd 1964-től a hidrometeorológiai főosztály vezetője volt. 1964-ben a Meteorológiai Világszervezet ösztöndíjasa Japánban. 1967 és 1968 folyamán ENSZ-szakértő volt Észak-Afrikában, ahol a Fehér-Nílus vízgyűjtőjének hidrometeorológiai felmérését végezte munkatársaival.

1969-ben az OMSZ Központi Intézete igazgatói feladatkörével bízták meg, majd 1974-től az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke. 1978 és 1980 között az Országos Környezetvédelmi Tanács egyik alelnöke volt.

1973 és 1974 között a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Globális Meteorológiai Megfigyelő Rendszer munkacsoportjának elnöke volt. Emellett 1975 és 1980 között a WMO Európai Regionális Szövetsége elnöke volt. Az OMSZ elnöki posztját is 1980-ig töltötte be. 1979-ben az I. éghajlati világkonferencia egyik szervezője, illetve az adatszekció társelnöke volt. 1981-ben a WMO tudományos és technikai programjainak igazgatója lett, majd 1985-ben a szervezet főtitkárává választották. 1992-ben távozott főtitkári állásából és az OMSZ-nél kutatóprofesszori megbízást kapott. 1994-ben vonult nyugdíjba. A WMO Bulletin, a szervezet hivatalos lapjának szerkesztője is volt.

1966-ban védte meg a földrajztudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Mezőgazdasági Vízgazdálkodási és a Meteorológiai Bizottságának lett tagja. 1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben pedig annak rendes tagjává. A Magyar Tudomány, az MTA hivatalos folyóiratának főszerkesztője volt 1999 és 2001 között, valamint a Természet Világa című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának is tagja. Ezenkívül a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába.

1975-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává nevezték ki. A Magyar Meteorológiai Társaság alelnökévé választották. A magyar szkeptikus mozgalom egyik megalapítója. 1997 és 2003 között a Tényeket Tisztelők Társaságának elnöke volt.

Kutatási területei a meteorológia számítógépes módszerei, homogén és izotróp turbulencia, valamint a sztochasztikus folyamatok és mezők, valamint a megfigyelési rendszerek optimalizálása. Később a meteorológiai bevezetéssel foglalkozott.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

  • On the Statistical Structure of Meteorological Fields (1966)
  • Confidence Levels of Monthly Areas Rainfall Depths (1972)
  • Légkörtani alapismeretek (1979)
  • Climate and Society: the Great Plain of the Danube Basin (1980)
  • A meteorológia eszközei és módszerei (1981)
  • A mozgó légkör és óceán (társszerző, 1983)
  • Műszaki értelmező szótár – Meteorológia (szerk., Szepesi Dezsőnével, 1986)
  • Az Országos Meteorológiai Szolgálat 125 éve (1995)
  • A világóceán (1999)

Források