Manapság a Barabás Ábel a modern társadalomban nagy érdeklődésre számot tartó téma. A Barabás Ábel hosszú évek óta vita, vita és elemzés tárgya volt különböző területeken és tudományágakban. Jelentősége túlmutat a határokon, és nagy hatással van az emberek mindennapi életére. A Barabás Ábel tanulmányozás, kutatás és fejlesztés tárgya volt, és hatása egyre nyilvánvalóbbá válik a mai világban. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Barabás Ábel témáját, megvizsgálva annak különböző aspektusait és problémáit, valamint a társadalomra és a mindennapi életre gyakorolt hatását.
Barabás Ábel | |
![]() | |
Született | 1877. augusztus 19. Verespatak |
Elhunyt | 1915. június 5. (37 évesen) Kolozsvár |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | irodalomtörténész, tanár, eszperantista |
Sírhelye | Házsongárdi temető |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Barabás Ábel témájú médiaállományokat. | |
Barabás Ábel (Verespatak, 1877. augusztus 19. – Kolozsvár, 1915. június 5.) magyar irodalomtörténész, tanár, eszperantista. Az első magyar nyelvű eszperantó nyelvkönyv szerzője.[1]
Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, 1903-ban doktori vizsgát tett. A kolozsvári unitárius gimnáziumban kapott tanári állást. Közben a kolozsvári nemzeti színháznál dramaturgként működött. Többször utazott Nyugat-Európába, hosszabb ideig Weimarban tartózkodott.
Fiatalon bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba, s írt egy kitűnő eszperantó nyelvkönyvet magyarok számára, kötetéhez bevezetést írt Szentkatolnai Bálint Gábor. E nyelvkönyvvel belépett azon úttörő eszperantisták sorába, akik a humanizmus talaján állva egy egységes mesterséges nyelvet kínáltak az emberiség számára. A magyar eszperantó mozgalom három nagy úttörője, Szentkatolnai Bálint Gábor és Barabás Ábel kolozsváriak és Lengyel Pál (nyomdász) szekszárdi lakos szinte egy időben (1897) jelentek meg a nemzetközi eszperantó mozgalomban, egy évtizeddel Zamenhof első eszperantó nyelvkönyvének megjelenése (1887) után.
Irodalomtörténeti tanulmányaiban Johann Wolfgang von Goethe, Petőfi Sándor és Vas Gereben munkásságával foglalkozott. Közreműködött Vas Gereben összes munkáinak kiadásában.[2] Professzorának, Meltzel Hugónak Petőfi tanulmányait adta közre a Petőfi Könyvtár sorozatban. Turgenyev, Csehov műveit fordította magyarra.