A mai világban a Balassa Gábor (színművész) olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. A társadalomra gyakorolt hatásától az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásáig a Balassa Gábor (színművész) lenyűgöző forgatókönyvet kínál, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni. Ez a cikk a Balassa Gábor (színművész)-hez kapcsolódó különböző szempontok elemzésére törekszik, valamint olyan átfogó jövőképet nyújt, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse annak fontosságát és hatását a különböző területeken. Ezeken az oldalakon elmélyülünk annak eredetében, fejlődésében, kihívásaiban és lehetséges megoldásaiban, hogy teljes perspektívát kínáljunk, amely a Balassa Gábor (színművész) körüli elmélkedésre és vitára ösztönöz.
Balassa Gábor | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1939. december 28. Budapest |
Elhunyt | 2004. április 6. (64 évesen) |
Származás | magyar ![]() |
Pályafutása | |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (1962) |
Aktív évek | 1948-1984 |
Híres szerepei | Oszoli Én és a nagyapám Sanyika Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Lysander William Shakespeare: Szentivánéji álom Péter Németh László: Nagy család Dönci Szakonyi Károly: Adáshiba Keserű Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz |
Balassa Gábor IMDb-adatlapja | |
Balassa Gábor (Budapest, 1939. december 28. – 2004. április 6.) magyar színész.
Sokat foglalkoztatott, népszerű gyerekszínészként kezdte pályáját, a Nemzeti Színházban, a Magyar Néphadsereg Színházában, az Ifjúsági Színházban és a Jókai Színházban. Olyan kiemelkedő művészekkel játszott egy színpadon, mint Bajor Gizi, Lukács Margit, Gobbi Hilda, Dajka Margit, Bulla Elma, Ruttkai Éva, Básti Lajos, Páger Antal, Somlay Artúr, Major Tamás, Ungváry László, Benkő Gyula stb. Szerepelt például Madách: Az ember tragédiája című drámájában (az athéni színben), a Szentivánéji álomban, a Tell Vilmosban, és így tovább. Oszoli szerepét alakította az Én és a nagyapám című filmben. Majd ifjú tengerészként bejárta fél Európát, Törökországtól és Egyiptomtól Gibraltárig. 1962-ben színművészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Várkonyi Zoltán növendékeként. Először a Veszprémi Petőfi Színház szerződtette, majd 1964-től egy évadot a Vígszínházban töltött. 1965-től a Honvéd Művészegyüttesben játszott. 1968-tól a kecskeméti Katona József Színház színésze volt. 1970-től a győri Kisfaludy Színház, 1973-tól a debreceni Csokonai Színház, 1975-től a Thália Színház tagja volt. 1978-tól a Budapesti Gyermekszínházban játszott, 1979-től néhány évig szabadfoglalkozású színművész, majd végleg elhagyta a pályát.