Aldo Montano (vívó, 1978)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Aldo Montano (egyértelműsítő lap).

Aldo Montano
Aldo Montano 2008 augusztusában
Személyes adatok
Születési dátum	1978. november 18. (46 éves)
Születési hely	Livorno, Olaszország
Állampolgárság	olasz
Magasság	185 cm
Testsúly	75 kg
Versenyzői adatok
Fegyvernem	kard
Klub	C.S. Roma
A Wikimédia Commons tartalmaz Aldo Montano témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Olaszország színeiben Vívás Olimpiai játékok arany 2004, Athén kard egyéni ezüst 2004, Athén kard csapat bronz 2008, Peking kard csapat bronz 2012, London kard csapat ezüst 2020, Tokió kard csapat Világbajnokság ezüst 2002, Lisszabon kard csapat bronz 2003, Havanna kard egyéni ezüst 2005, Lipcse kard csapat ezüst 2007, Szentpétervár kard egyéni bronz 2007, Szentpétervár kard csapat ezüst 2009, Antalya kard csapat ezüst 2010, Párizs kard csapat arany 2011, Catania kard egyéni bronz 2011, Catania kard csapat arany 2015, Moszkva kard csapat ezüst 2018, Vuhszi kard csapat bronz 2019, Budapest kard csapat Európa-bajnokság ezüst 2002, Moszkva kard csapat ezüst 2003, Bourges kard csapat arany 2005, Zalaegerszeg kard egyéni arany 2009, Plovdiv kard csapat arany 2010, Lipcse kard csapat arany 2011, Sheffield kard csapat arany 2013, Zágráb kard csapat ezüst 2015, Montreux kard csapat ezüst 2017, Tbiliszi kard csapat ezüst 2018, Újvidék kard csapat bronz 2019, Düsseldorf kard csapat Junior világbajnokság bronz 1997, Tenerife kard egyéni bronz 1997, Tenerife kard csapat Mediterrán játékok arany 2005, Almería kard egyéni Olasz bajnokság arany 2001 kard egyéni ezüst 2001 kard csapat arany 2002 kard csapat bronz 2002 kard egyéni arany 2003 kard egyéni arany 2003 kard csapat arany 2005 kard egyéni arany 2005 kard csapat arany 2007 kard egyéni ezüst 2007 kard csapat bronz 2009 kard egyéni arany 2010 kard egyéni arany 2011 kard egyéni

Aldo Montano (Livorno, 1978. november 18. –) olimpiai, világ- és Európa-bajnok olasz kardvívó. Aldo Montano olimpiai ezüstérmes, világbajnok kardvívó unokája; Mario Aldo Montano olimpiai és világbajnok kardvívó fia. A C.S. Roma klub versenyzője.^[1]

1995-ben a párizsi kadett világbajnokságon 21. lett egyéniben.^[1] Az 1996-os junior világbajnokságon Tournai-ben egyéniben a hetedik helyet szerezte meg,^[1] míg a junior Európa-bajnokság egyéni számában 24. lett.^[1] Első érmét a világversenyeken 1997-ben szerezte meg, amikor a tenerifei Puerto de la Cruzban megrendezett junior világbajnokságon a harmadik helyen végzett egyéniben és csapatban is.^[1][2][3] Ugyanebben az évben a junior Európa-bajnokságon 18. helyezett lett egyéniben.^[1] 1998-ban a venezuelai Valencia városában a junior világbajnokságon 17. lett egyéniben, míg csapatával a hetedik helyezést szerezte meg.^[1] A Palma de Mallorca-i nyári universiadén 1999-ben az egyéni versenyben 29. lett, csapatban az ötödik helyen végzett.^[1]

2001-ben a koblenzi Európa-bajnokságon egyéniben 21., csapatban ötödik lett.^[1] Ugyanebben az évben megnyerte az olasz bajnokságot egyéni kardvívásban, csapatban második lett.^[1] 2002-ben Moszkvában az Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett csapatban, egyéniben pedig ötödik lett.^[1] A lisszaboni világbajnokságon 19. helyen végzett egyéniben, a csapatversenyben ezüstérmes lett.^[1] Az olasz bajnokságon csapatban arany-, egyéniben bronzérmes lett.^[1] A bourges-i Európa-bajnokságon 2003-ban csapatban a második, egyéniben a 12. helyen végzett.^[1] A világbajnokságon a kubai Havannában bronzérmet szerzett egyéniben, míg csapatával hatodik lett.^[1] Az olasz bajnokságon egyéniben és csapatban is első helyezett lett.^[1]

2004-ben az Athénban megrendezett nyári olimpiai játékokon aranyérmet szerzett egyéni kardvívásban; a döntőben a magyar Nemcsik Zsoltot győzte le 15–14-re.^[1][4] Az olimpia csapatversenyében – Gianpiero Pastore és Luigi Tarantino társaságában – a második helyen végzett, miután a döntőben 42–45-ös összesítéssel kikaptak Franciaország csapatától (Julien Pillet, Damien Touya, Gael Touya).^[1][5] 2004. szeptember 27-én kitüntették az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatával.^[6]

Az Európa-bajnokságon 2005-ben Zalaegerszegen egyéniben első helyezett lett, miközben nyolcadik lett csapatban.^[1] A lipcsei világbajnokságon egyéniben a hatodik helyen zárt, csapatban második helyezést ért el.^[1] A spanyolországi Almeríában megtartott mediterrán játékokon aranyérmet szerzett az egyéni számban.^[1] Az olasz bajnokságon az egyéni és a csapatszámban is első helyezett lett.^[1] A torinói 2006-os világbajnokságon harmincadik lett egyéniben.^[1] 2007-ben a világbajnokságon Szentpéterváron két érmet is szerzett: egyéniben második,^[7] csapatban harmadik helyezett lett.^[8] Az olasz bajnokságon egyéniben az első helyezést szerezte meg,^[9] csapatban ezüstérmesként zárt.

A 2008-as pekingi olimpiai játékok egyéni versenyszámának nyolcaddöntőjében a spanyol Jorge Pina 15–14-re legyőzte, így végül a tizedik helyet szerezte meg.^[10] A csapat kardvívásban – Luigi Tarantinóval, Giampiero Pastorével és Diego Occhiuzzival – az elődöntőben 41–45-re kikaptak Franciaországtól (Julien Pillet, Boris Sanson, Nicolas Lopez), majd a bronzmérkőzésen 45–44-re legyőzték Oroszországot (Nyikolaj Kovaljov, Sztanyiszlav Pozdnyakov, Alekszej Jakimenko), így bronzérmet szereztek.^[11]

A bulgáriai Plovdivban megrendezett Európa-bajnokságon 2009-ben csapatban aranyérmet szerzett Diego Occhiuzzi, Giampiero Pastore és Luigi Tarantino társaként.^[12] Az antalyai világbajnokságon ezüstérmes lett a kardcsapat tagjaként.^[13] Az olasz bajnokságon egyéniben a harmadik helyen végzett. 2010-ben a lipcsei Európa-bajnokságon aranyérmes lett csapatban.^[14] A Párizs városában megtartott világbajnokság csapatversenyében a második helyen zárt.^[15][16] Ugyanebben az évben az olasz bajnokság egyéni számában első helyen végzett. A 2011-es sheffieldi Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett csapatban,^[17] egyéniben viszont a később bronzérmet szerző magyar Szilágyi Áron 15–14-re legyőzte a negyeddöntőben, így hatodik helyezést ért el.^[18] A világbajnokságon Cataniában – pályafutása során először – világbajnok lett, amikor az egyéni verseny döntőjében 15–13-ra legyőzte a német Nicolas Limbachot.^[19] A csapatszámban a harmadik helyet szerezte meg Luigi Tarantino, Giampiero Pastore és Diego Occhiuzzi társaként.^[20] Az olasz bajnokságon egyéniben ismét aranyérmet szerzett.

A London városában megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékokon egyéniben a nyolcaddöntőben 13–15-re kikapott a szintén olasz Diego Occhiuzzitól, ezzel a 11. helyen zárta a versenyszámot.^[21] A kardcsapat tagjaként – Diego Occhiuzzi, Luigi Tarantino és Luigi Samele mellett – az elődöntőben 37–45-re kikapott a dél-koreai Ku Bongil–Kim Dzsonghvan–O Unszok–Von Ujong-négyestől. Ezt követően a bronzéremért vívott meccsen 45–40-re győztek Oroszország csapata (Nyikolaj Kovaljov, Sztanyiszlav Pozdnyakov, Alekszej Jakimenko) ellen.^[22]

2013 júniusában a horvátországi Zágrábban megrendezett Európa-bajnokságon a csapatversenyben aranyérmet szerzett.^[23] A budapesti világbajnokság egyéni versenyszámának nyolcaddöntőjében 9–15-ös vereséget szenvedett a későbbi bronzérmes magyar Szilágyi Árontól,^[24][25] így a tizennegyedik helyen zárt.^[26] Csapatban – Diego Occhiuzzi, Luigi Samele és Enrico Berrè mellett – a negyeddöntőig jutott, ahol Fehéroroszország csapatától 43–45-re kikaptak.^[27] A világbajnokság 5–8. helyért vívott mérkőzésein előbb legyőzték a magyarországi csapatot (45–41), majd kikaptak Németország vívóitól (40–45), így végül a hatodik helyen végeztek.^[28]

Aldo Montano vívócsaládból származik.^[29][30] Nagyapja, Aldo Montano (1910–1996) két olimpián ezüstérmet szerzett, valamint ötször világbajnoki aranyérmes lett.^[31] Édesapja, Mario Aldo Montano (1948–) az 1972-es müncheni olimpiai játékokon aranyérmet szerzett, továbbá kétszer lett első a világbajnokságokon.^[32] Édesapjának unokatestvérei szintén olimpiai érmes sportolók: Mario Tullio Montano (1944–2017) olimpiai bajnok, világbajnoki bronzérmes kardvívó,^[33] Carlo Montano (1952–) olimpiai és világbajnoki ezüstérmes tőrvívó,^[34] Tommaso Montano (1953–) pedig olimpiai ezüstérmes, világbajnoki bronzérmes kardvívó.^[35]

• Olasz Köztársasági Érdemrend – parancsnoki fokozat (2004)^[6]

• Aldo Montano profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• MONTANO Aldo (angol nyelven). fie.org. Nemzetközi Vívószövetség. (Hozzáférés: 2016. szeptember 10.)
• A Wikimédia Commons tartalmaz Aldo Montano témájú kategóriát.