Újfalvi Sándor
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Újfalvi Sándor témáját, és elemezzük a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A Újfalvi Sándor a keletkezésétől a jelenlegi fejlődéséig vita tárgya volt, és lenyűgözte a szakértőket és a rajongókat egyaránt. A történelem során a Újfalvi Sándor döntő szerepet játszott a véleményalkotásban, a döntéshozatalban és a különböző helyzetek alakításában. Átfogó elemzésen keresztül megkíséreljük megvilágítani a Újfalvi Sándor összetettségeit, és megvizsgáljuk hatását különböző kontextusokban, a személyestől a globális szintig. Reméljük, hogy ez a cikk gazdagító és ösztönző perspektívát ad a Újfalvi Sándor-ről, és arra hívja az olvasókat, hogy gondolkodjanak el, és mélyebbre ássák el ezt a lenyűgöző témát.
| Újfalvi Sándor | |
| Élete | |
| Született | 1792 Kackó, Románia |
| Elhunyt | 1866. július 16. (73-74 évesen) Kolozsvár, Osztrák Császárság |
| Sírhely | Házsongárdi temető |
| Szülei | Újfalvi Sámuel és Máté Katalin |
| Házastársa | Lészay Júlia |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | emlékíró |
| Alkotói évei | 1854 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Újfalvi Sándor témájú médiaállományokat. | |
Mezőkövesdi Újfalvi Sándor, névváltozat: Ujfalvy (Kackó, 1792. – Kolozsvár, 1866. július 16.) erdélyi magyar emlékiratíró, mecénás, postahivatali igazgató, vadász. Kőrösi Csoma Sándor diáktársa volt a nagyenyedi Bethlen kollégiumban. Wesselényi Miklós, Kisfaludy Sándor és Deák Ferenc barátja volt, ismert szereplője az erdélyi közéletnek.[1]
Életrajz
Újfalvi Sándor 1792-ben született. Atyja Ujfalvi II. Sámuel, anyja havadi Máté Kata volt. A nagyenyedi Bethlen kollégiumban nevekedett, melynek diákéletéről, közte Kőrösi Csoma Sándorról adatokat közölt emlékirataiban. Jogi tanulmányokra Kolozsvárra, majd Marosvásárhelyre került, hová atyja patvaristának (gyakornoknak) küldte. A jogi neveléshez szükséges kiegészítés ez a gyakorlat. Főnöke: gr. Teleki Mihály, Ujfalvy elbeszélése szerint annyira durván bánt az ifjakkal, hogy Ujfalvy otthagyta. Atyja kívánságára 1814 őszén Bécsbe ment az udvari kancelláriához, hivatalos szolgálatba, útközben beteg lett. (Szamosújvárról Nagyváradig négy napig utazott). Tizennégy napig tartó utazás után ért föl Bécsbe, ott az udvari kancellária szolgálatába léptették.
Feleségül vette 1820-ban Lészai Lőrinc, főkormányszéki tanácsos és neje, Inczédy Anna leányát, Júliát, kit élete végéig, sőt felesége halála után is szeretett. Hivatalt nem vállalt, sőt írja róla Kőváry László — egy megyegyűlésen atyjával véleménykülönbsége volt s elkedvetlenedve a megyei élettől is visszavonult. Újfalvy a szakaturai szolnokdoboka-megyei birtokán gazdálkodott (Romladék-nak nevezte el) s ott jobbágyaik javára, atyai jósággal és anyai gondossággal valósággal államot rendeztek be feleségével.[2]
1841-től királyi hivatalos táblabíró és a Wesselényiek hű barátja volt. Hanyatló napjait Kolozsvárt töltötte s 1854-55-ben emlékiratainak megírásával foglalkozott. Birtokát (1400 hold) és belső fekvőségét a kolozsvári Nemzeti Színháznak hagyta.
Művei
- Az Erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990.
- Mezőkövesdi Újfalvy Sándor emlékiratai, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1941
Források
- PIM
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Kerpely Béla, Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból, Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922.
Jegyzetek
- ↑ Nagy Domokos Imre - Elfelejtett emberek. . (Hozzáférés: 2017. október 8.)
- ↑ Gyalui Farkas, Mezőkövesdi Újfalvy Sándorról
További információk
- Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. Budapest, Teleki László Alapítvány, 1999.
- Kozma Dezső: Erdélyi utakon. Régi kolozsvári arcok. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 1997.
- Lászlóffy Aladár: Házsongárd. Fényképezte Kántor László. Bp., Helikon Kiadó, 1989.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Magony Imre: Székesfehérvári olvasókönyv. Székesfehérvár, Árgus Kiadó, 2002.
- Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.
- Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. ISBN 963-243-344-0
- Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Budapest, Magyar Országgyűlés, 2002.
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7
.svg){kind=small}