A mai cikkben a Vörösváry Ákos lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, és felfedezzük annak számos oldalát és jelentését. A Vörösváry Ákos olyan téma, amely időtlen idők óta leköti az emberiséget, szempontjai és jellemzői a történelem során tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgyát képezték. Ebben a cikkben elmélyülünk a Vörösváry Ákos különböző megközelítéseiben és perspektíváiban, a társadalomra gyakorolt hatásától a személyes szintű relevanciáig. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön a felfedezés és a Vörösváry Ákos megismerésének utazásában, amely téma kétségtelenül arra ösztönöz bennünket, hogy elgondolkodjunk és megkérdőjelezzük saját valóságunkat.
Vörösváry Ákos (Budapest, 1948. február 29. –) műgyűjtő, kiállításrendező, az Első Magyar Látványtár megalapítója.
Élete
Édesapja Vörösváry László (1908–1990) könyvkiadó. Ő rakta le a később Nagy Szenvedély címmel kiállított dohányzástörténeti gyűjtemény alapjait. A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Ezután egy ideig állatpreparátor a Pilisi Parkerdő Gazdaságban, később könyvügynök volt. A hetvenes évektől gyűjt képeket Kolozsvári Ernő hatására. 1973-ban az ő gyűjteményéből rendezett a Hatvani Múzeum Gulácsy Lajos- és Moholy-Nagy László-kiállítást.[1] Az 1980-as években vette meg Tapolca-Diszelen a Stankovics-malmot, ami ma a Látványtár kiállítóháza. A Látványtárat működtető alapítvány már 1990 januárjában megalakult, de rendszeres kiállítóhelye csak 1997 óta van. 1995-ben Gazsi Ferenc dokumentumfilmet forgatott Vörösváry Ákosról.[2] Kiállításainak különlegessége, hogy kortárs művészek munkáit együtt mutatja be különféle talált tárgyakkal, ismeretlen szerzők munkáival.
Rendezett kiállításai
Korniss Dezső rajzai I. – Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan – 1975
Magyarországi népi faszobrok – Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan – 1976
Kaponya Judit festményei – Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan – 1976