A mai világban a Gulácsy Lajos nagy jelentőséggel bír a társadalom különböző területein. Hatása érezhető volt a politikában, a kultúrában, a technológiában és az emberek mindennapi életében. A Gulácsy Lajos vitákat, vitákat és jelentős változásokat generált, amelyek előtte és utána is megjelölték a közelmúlt történelmét. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Gulácsy Lajos jelentőségét, következményeit és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Az eredetétől a következményeiig részletesen elemezzük a Gulácsy Lajos szerepét a jelenlegi világban és a jövőbe való vetületét.
Gulácsy Lajos | |
![]() | |
Az 1910-es években Székely Aladár felvételén | |
Született | 1882. október 12.[1][2][3][4][5] Budapest |
Elhunyt | 1932. február 21. (49 évesen)[2][5][6][7] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (Hv20-1-71) |
![]() A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Gulácsy Lajos témában. | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gulácsy Lajos témájú médiaállományokat. | |
Gulácsy Lajos Kálmán (Budapest, 1882. október 12. – Budapest, 1932. február 21.) magyar festőművész.
Művészete a preraffaelitizmus magyar változata, hatott rá a szimbolikus szecesszió és az expresszionizmus, késői víziói már néhol a szürrealistákhoz közelítették életművét.
Szülei: Gulácsy Lajos, Méray-Horváth Jolán. Lényegében autodidakta volt. Már 1899-ben bemutatták A szerénység laka című képét a Műcsarnokban. A budapesti Mintarajztanodában tanult két félévet, 1900–1901-ben mesterei Balló Ede és Loránfi Antal voltak. 1902-ben Rómában, majd Firenzében, 1906-ban Párizsban járt tanulmányúton.
Többször visszatért Olaszországba. Számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Művészetére nagy hatással voltak az itáliai kisvárosok és művészek (például Giotto, Botticelli, Alessandro Magnasco). Korai művein a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió, míg késői alkotásain az expresszionizmus hatása látszik, az 1910-es évek közepétől jelentkező vízióinak megfestése a szürrealizmus előfutárává avatják (A halál sziklája c. olajfestménye, Az ópiumszívó álma).
Első gyűjteményes kiállítását az Uránia műkereskedésben mutatta be Márffy Ödön képeivel együtt, 1907-ben. 1908-ban kapta meg a Ferenc József-díjat, amely 4000 korona jutalommal járt. 1909-ben Nagyváradon állította ki műveit a MIÉNK és a nagybányai iskola festői, Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly és Tihanyi Lajos képeivel.
Díszlet- és kosztümterveivel is sikert aratott, 1905-ben a Thália Társaság (Lásd: Alma Tadema: A láthatatlan kormányos c. színművéhez), 1912-ben az Új Színpad számára készített díszleteket és jelmezeket (Strindberg: Hattyúvár c. színművéhez).
Mint grafikus is figyelemre méltó, főleg nagy műveinek vázlatát készítette el először grafikus formában. Mint a legtöbb festőnél, nála is innen származik a kiváló kompozícióteremtő képesség. Leghíresebb a Francesca da Rimini és Paolo Malatesta c. akvarellje[8] 1903-ból, e művét egyszerűen Paolo és Francesca címen emlegetik.
A háború kitörésekor Velencében idegrendszere összeroppant, s ettől kezdve rövid megszakításokkal az idegszanatóriumok, 1919-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt.[9]
Festményein, írásaiban gyakran megjelenik az általa kitalált, létrehozott és megírt elképzelt világ: Na'Conxypan.
Művei a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában és magángyűjteményekben vannak, 12 képét őrzi a székesfehérvári Deák Gyűjtemény. Őriz tőle alkotásokat a Janus Pannonius Múzeum Pécsett és a miskolci Herman Ottó Múzeum.
A legtöbb, amit eddig kifizettek egy Gulácsy-képért, 120 millió Ft volt: A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek című festménye rekord leütési áron kelt el 2007-ben egy árverésen.[10]