Napjainkban a Tusa Erzsébet olyan téma, amely minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. A Tusa Erzsébet megjelenése óta egyre nagyobb érdeklődést váltott ki, és a mindennapi élet különböző aspektusainak megvitatásának központi elemévé vált. Akár a munkahelyen, akár az oktatásban, a politikában vagy a szórakozásban, a Tusa Erzsébet aktuális és aktuális témának bizonyult, amely megérdemli az alapos elemzést. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Tusa Erzsébet különböző szempontjait, és megvizsgáljuk a mai társadalomra gyakorolt hatását.
Tusa Erzsébet | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1928. január 5. Budapest |
Elhunyt | 2017. augusztus 24. (89 évesen)[1] Budapest |
Házastársa | Lendvai Ernő |
Iskolái | Országos Magyar Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1948) |
Pályafutás | |
Hangszer | zongora |
Díjak |
|
Tevékenység | zenész, tanár |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tusa Erzsébet témájú médiaállományokat. | |
Tusa Erzsébet (Budapest, 1928. január 5. – Budapest, 2017. augusztus 24.) Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész, tanár, érdemes művész.
A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte felsőfokú zongoratanulmányait, Dániel Ernő és Kadosa Pál voltak a mesterei. 1948-ban diplomázott, és végzése után, 1949-től 1954-ig a szombathelyi zeneiskolában tanított. Ezt követően, 1957-ig a Győri Zeneművészeti Szakiskola, 1957-től 1961-ig a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola, 1961-től 1970-ig pedig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára volt. 1976-tól 1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, és tizenöt évig volt a tokiói Muszasino Zeneakadémia professzora is. Sok mesterkurzust tartott szerte a világban: a salzburgi Mozarteumban, a hannoveri Zenefőiskolán, a heidelbergi Zeneakadémián, az új-zélandi Aucklandban, a hollandiai Alkmaarban, Sydneyben, Perthben vendégprofesszor volt. 1990 és 1996 között a Magyarországi Zenetanárok Társaságának elnöke volt.
Zongoraművészként 1967-től az Országos Filharmónia szólistája volt, és több kontinens számos országában koncertezett. Pályafutása legfontosabb momentumának tartja Bartók Béla akkoriban felfedezett, zongorára és zenekarra írott Op. 2-es Scherzójának ősbemutatóját 1961-ben, de bemutatta kortárs magyar zeneszerzők több művét is. Számos hangfelvételt készített, zenésztársai szívesen választották partnernek, kísérőnek, Pásztory Dittával és Lantos Istvánnal kétzongorás műveket játszott lemezre.
Férje Lendvai Ernő Széchenyi-díjas zenetudós volt, akinek halála után ő rendezte sajtó alá tanulmányait, írásait, előadásait.