Szilád

Ma a Szilád-ről szeretnénk beszélni. Ez a téma/személy/dátum nagy jelentőséggel bír a mai társadalomban, és nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken. Ebben a cikkben a Szilád-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, a történetétől a mai világra gyakorolt ​​hatásáig. Megvizsgáljuk a népszerű kultúrában betöltött relevanciáját, a társadalomra gyakorolt ​​hatását, és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. Emellett elemezzük mai szerepét és jövőre vetítését. Reméljük, hogy ez a cikk hasznos és gazdagító információforrás a Szilád iránt érdeklődők számára.

Szilád (Siladice)
Szilád zászlaja
Szilád zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalgóci
Rangközség
Első írásos említés1113
PolgármesterRóbert Repka
Irányítószám920 52
Körzethívószám033
Forgalmi rendszámHC
Népesség
Teljes népesség673 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség89 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság134 m
Terület7,60 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 21′ 30″, k. h. 17° 44′ 30″48.358333°N 17.741667°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 30″, k. h. 17° 44′ 30″48.358333°N 17.741667°E
Szilád weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilád témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szilád (szlovákul Siladice, németül Siladitz) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galgóci járásban.

Fekvése

Galgóctól 12 km-re délnyugatra, a Vág jobb partján.

Története

A település első írásos említése „Zaladze” alakban 1113-ban, a zobori apátság birtokainak leírásában történt. 1490 és 1500 között a Sziládi család birtoka. 1663-ban elpusztította a török. 1641-től az Eszterházy családé. Lakói a galántai uradalomnak tartoztak robottal és adófizetéssel 1848-ig. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztította, melynek 166 lakos esett áldozatául. 1886-ban a Vág vize öntött ki és az egész falu víz alá került. A község első iskolája 1856-ban épült fel.

Vályi András szerint „SZILAD. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai Gr. Eszterházy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik F. Zellához nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű, földgyét Vágvize néha megönti, vagyonnyai Karkóczéhoz majd hasonlók.”[2]

Fényes Elek szerint „Szilád, tót falu, Nyitra vmegyében, a Vágh jobb partján, Poson vmegye szélén. Számlál 558 kath., 128 evang., 48 zsidó lak. F. u. gróf Eszterházy Károly. Ut. p. Galgócz.”[3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint „Szilád, a Vág jobb partján, Pozsonyvármegye határán, 715 nagyobbára tót lakossal, kik 2/3 részben róm. katholikusok, 1/3 részben ág. evangelikusok. Postája van, táviró- és vasúti állomása Szilád-Zelle. Kath. temploma 1749-ben épült. Földesúrai a Thúróczyak voltak. Ősrégi község, mely a XII. század elején már „Zaladze” név alatt van említve. Később „Zili”, sőt „Szilágy” (Scylag) néven, a XVII. században pedig „Szilány” név alatt szerepel.”[4]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott. A községháza épülete 1934-ben épült.

Népessége

1910-ben 882, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 627 lakosából 625 szlovák volt.

2011-ben 676 lakosából 665 szlovák.

Nevezetességei

  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1749-ben épült barokk stílusban, a 19. század elején empire stílusban építették át. Főoltárát Szent Péter, Szent Pál, Szent István király és Szent László király szobrai ékesítik. Orgonája a 18. század végén készült. Harangja a feljegyzések szerint 17. századi.
  • A falu két útmenti keresztje 1854-ben készült.
  • Az evangélikusok imaháza 1914-ben épült, hasonlóan az evangélikus iskola épületéhez. Az imaházhoz 1959-ben építettek tornyot.

Jegyzetek

  • Anton Točík 1962: Nové nálezy z doby sťahovania národov na juhozápadnom Slovensku. Študijné zvesti 9, 202
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

Külső hivatkozások