Szendrői Jenő

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Szendrői Jenő
Született1913. február 13.
Makó
Elhunyt2000. május 20. (87 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaépítész
KitüntetéseiKossuth-díj, Ybl Miklós-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Szendrői Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szendrői Jenő (ered. Straubert, Makó, 1913. február 13.Budapest, 2000. május 20.) Kossuth-díjas magyar építész.

Családja

Szendrői Jenő 1913. február 13-án született Makón. Elődei – Straubert család – a XVIII. század elején kerültek Szegedre, mint telepesek, az Ausztria és Dél-Németország közötti bajor határról. A Dunán jöttek le, majd a Tiszán vissza és Szegeden kötöttek ki. Természetesen a több mint 200 év alatt ez a német eredetű család (ezen a helyen) teljesen elmagyarosodott. A német-magyaron kívül szlovák, sőt, lengyel is akadt a családjában.

Életpályája

Középiskolai tanulmányait Szegeden végezte. 15 éves korában érdeklődése a matematika felé fordult. 1930-ban beiratkozott a Budapest Királyi József Nádor Műegyetemre. Egy ideig habozott, hogy gépész vagy építész legyen. Végül az építész kart végezte el. Két professzor volt rá nagy hatással: az egyik Kotsis Iván, a másik Csonka Pál, akinél a bécsi ösztöndíja előtt egy évet a tanszékén, tanársegédként dolgozott. A bécsi Technische Hochschulén végzett építészek számára működött egy „Meisterschule”, így került prof. Siegfried Theiss mellé, ahol városrendezési téma volt a disszertációja.

Bécsből hazatérve 1937-től statikusként kezdett dolgozni Nyíri László irodájában, majd építészként Wanner Jánosnál és Möller Károly irodájában is megfordult. Munkái voltak a Péti Nitrokémia gyárában, annak Mátrai Gottwald Gyula vezette osztályán. 1939-től lett önálló magántervező. Első nagy munkája az egykori Magyar Királyi Ipari Anyaghivatal székházának statikai tervezése (építész tervező: Janáky István).

Az 1945-ös évet Budapesten élte át. 1945–48 között magánmérnökként dolgozott tovább. 1948-ban, az államosítások évében megalakult az első állami tervezőiroda, a MATI (Magasépítési Tervező Iroda), ahol az egyik középület-tervező csoport vezetője lett. Ebben az időben tervezett épületei: Fehérvári úti SZTK-rendelő (Lévai Andorral), az Agrártudományi Egyetem Ménesi úti épülete (Lauber Lászlóval), valamint a Honvédelmi Minisztérium I. sz. épülete (Bp. V. Falk Miksa utca 9–11. – ma: Nemzetbiztonsági Hivatal)

1951-ben kinevezik Lux László, az Ipari Épülettervező Vállalat igazgatója mellé főmérnöknek. Szendrőivel együtt ment Lauber László is. Ekkor tervezték együtt a Honvédelmi Minisztérium II. épületét, (Bp. V. Balaton utca 7–11.), a Vas- és Fémipari Kutatóintézetet (Fehérvári út), valamint a Dunai Vasmű bejárati épületét Sztálinvárosban (Dunaújváros).

1954-ben kinevezik az IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁGI ÉPÜLETTERVEZŐ VÁLLALAT igazgatójává. Ezt a funkciót 1957-ig látta el, majd újból a vállalat főmérnökeként dolgozott, 1971-ig. Ezen időszakban fejlődik ki az ipari csarnokok elemeinek tipizálása és gyári előállítása. A vezetése alatt munkatársaival végzett közös munka révén Magyarországon az IPARTERV lett az ipari épülettervezés központja – a helyszíni előregyártás pedig nemzetközi hírű. Ezért kapta meg a vállalat az UIA (Építészek Nemzetközi Szövetsége) „August Perret” díját 1961-ben.

Az IPARTERV-nek 1971-ig volt főmérnöke. 1954–56 között Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkára, majd 1970–72 között elnöke volt. 1971–78 között a Műszaki Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Tanszékének „tanszékvezető” egyetemi tanára.

1957-ben elvállalta a Magyar Építőművészek Szövetsége mellett működő Mesteriskola vezetését. Az iskolát a Minisztérium 1960-ban – mint nemkívánatosat – megszüntette. A megszüntetés elsődleges oka az „elitképzés” vádja volt. 1970-ben újraindult a Mesteriskola, melyet még nyugdíjazása után is vezetett, 1996–98 között. A XIV. ciklust még Szendrői Jenő vezette, Szentkirályi Zoltánnal és Arnóth Lajossal.

2000. május 20-án halt meg a Kútvölgyi klinikán. Kérésére Csobánkán temették el, ahol évtizedeket töltött hétvégi házában, és ahol pályatársai, mesteriskolásai rendszeresen látogatták.

Szendrői Jenő-díj

Dr. Szendrői Jenőnek a MÉSZ újjáalapító és rendes tagjának, a Mesteriskola létrehozójának, több építésznemzedék tanítómesterének tiszteletére és emlékezetére 2002-ben Szendrői Jenő-díj alapított a Magyar Építőművészek Szövetsége. „A kitüntetést az kaphatja, aki szellemével, alkotó magatartásával, a névadó erkölcsi és valóságos üzenetét törekvéseiben megtestesíti.” A díjat minden évben a MÉSZ tavaszi közgyűlésén ünnepélyes keretek közt egy jelölt veheti át.

Kitüntetései

Művei

Tervek

Fontosabb publikációi

Képgaléria

Külső hivatkozások

Jegyzetek

  1. Csonka Pál
  2. Siegfried Theiss (1882-1963) építész. A Technische Hochschule professzora. 1925–45 közt saját mesteriskolát tartott fenn Wien-ben.
  3. Wanner János: (1906–?) magyar építész. Le Corbusier irodájában dolgozott. Kiemelkedő alkotásai Budapesten: a II., Szilágyi Erzsébet fasor 61. alatti bérház (1936) és a Mérnök Kamara székháza az V., Szalay utca 106. alatt (1941). A II. világháború után Svájcba emigrált.
  4. Möller Károly (1894–1945): építész. Külföldi tanulmányút után apja műtermében dolgozott s részt vett restauráló, templomépítő munkáiban. Önállóan bérházakat tervezett, utóbb építőanyagok és szerkezetek kutatásával ill. ismertetésével foglalkozott. Az Építési Zsebkönyv szerkesztője volt.
  5. Mátrai Gottwald Gyula (1905-1977) mérnök. Kossuth-díjas. IPARTERV-ben az előre gyártott nagy fesztávolságú vasbeton keretszerkezetekkel a hazai építés jelentős alkotásait hozta létre. (Inotai erőmű)
  6. Lévai Andor
  7. Auguste Perret (1874-1954) A francia vasbeton építészet nagymestere. Az UIA első elnöke
  8. Szentkirályi Zoltán
  9. Kivonat a MÉSZ 2005. április 10-i alapítóleveléből
  10. Schall József. . (Hozzáférés: 2009. március 20.)
  11. Menyárd István
  12. Arnóth Lajos. . (Hozzáférés: 2009. március 20.)
  13. Földesi Lajos. . (Hozzáférés: 2009. március 20.)
  14. Tokár György. . (Hozzáférés: 2021. március 26.)

Források